Mi is az a NATO? 

A NATO-t, vagyis az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét a II. világháborút követően, 1949-ben hozták létre, amikor a Szovjetunió által támogatott kommunista mozgalmak komoly fenyegetést jelentettek a demokratikusan választott kormányokra a háborút megszenvedett Európában.  Soron kívül Buszbaleset történt Mexikóban, legkevesebb 18 ember életét vesztette

1948-ban Csehszlovákia kommunista pártja megdöntötte az ország demokratikus kormányát, míg Németországban a szovjet hatóságok blokád alá vették Berlin szövetségesek által ellenőrzött részét, hogy megpróbálják megerősíteni ottani pozíciójukat.

A berlini légihíd, amikor amerikai és brit repülőgépek élelmiszert, üzemanyagot és más létfontosságú ellátmányt szállítottak Nyugat-Berlin elszigetelt lakosainak, a Nyugat korai győzelmét jelentette a hidegháborúban. A Marshall-terv elindításával pedig, amely gazdasági segítséget nyújtott a háború sújtotta európai országoknak, az Egyesült Államok határozottan felhagyott korábbi elszigetelődési politikájával.

Egy ilyen sebezhető időszakban azonban egyértelműnek tűnt, hogy Európának nemcsak gazdasági, hanem katonai támogatásra is szüksége van, hogy ellensúlyozza a Szovjetunió hatalmát, megakadályozza a nacionalista mozgalmak, például a nácizmus újjáéledését, és lehetővé tegye a demokratikus irányvonalak mentén történő politikai fejlődést.

1949 áprilisában 12 nemzet, az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Norvégia, Dánia, Luxemburg, Izland, Olaszország és Portugália képviselői gyűltek össze Washingtonban, hogy aláírják az Észak-atlanti Szerződést.

Mit jelent a NATO földrajzilag Oroszország számára? 

Jelenleg a NATO-nak 30 tagállama van, többek között az az Észtország és Lettország, amelyek határosak Oroszországgal, azonban Moszkva számára mégsem ők jelentik a fenyegetést, ezért elő kell vennünk a földrajzot is ahhoz, hogy megértsük, mi a probléma. 

Oroszország európai felének nagy része a Kelet-európai-síkságon terül el, ez pedig azt jelenti, hogy szembe kell nézniük azzal a problémával, hogy nincs olyan természetes határa, amely megvédené őket egy esetleges nyugati támadás esetén, ezért mesterségesen kell meghatározniuk ezeket a területeket. 

A Szovjetunió szétesése után Oroszország megpróbálta fenntartani a jó kapcsolatot Fehéroroszországgal és Ukrajnával, mintegy természetes ütközőzónákat létrehozva, azonban 2014-ben elvesztette Ukrajnát, ezzel pedig a Nyugat kapuja megnyílt. 

Az sem véletlen, hogy a Kreml azonnal szót emelt, amikor 2016-ban a NATO az Egyesült Államok vezetésével rakétarendszereket telepített Romániába és Lengyelországba, azonban nyomatékosította, hogy ezek a cselekedetek egyértelműen nem az oroszok ellen irányulnak, azonban ők ezt akkor nem így látták, sőt, még mindig nem így látják. 

Vlagyimir Putyin elnök az Orbán Viktorral közösen Moszkvában tartott sajtótájékoztatóján pár héttel ezelőtt elmondta, hogy Oroszország legfőbb követelése, hogy a NATO állítsa le a keleti terjeszkedését, ugyanis ha Ukrajna belépne a szövetségbe, akkor az már-már olyan, mintha az USA lenne ott az orosz határnál. 

„Ígéretet kaptunk arra, hogy a NATO infrastruktúrája egy centiméterrel se közelít kelet felé. Mondtak valamit és mást csináltak. Egyszerűen átvertek“ – jelentette ki az orosz elnök, azonban akkor még senki nem tudta, hogy valójában ezeknek a mondatoknak jogalapja is van. 

Ugyanis napvilágra került egy dokumentum, amelyet 1991. március 6-án kelteztek, és amelyben amerikai, brit, francia és német tisztviselők is ígéretet tettek a még éppen talpon lévő Szovjetuniónak, hogy a NATO nem fog terjeszkedni kelet felé.

„Világossá tettük a Szovjetunió számára – a 2+4 találkozókon és más tárgyalásokon -, hogy nem áll szándékunkban hasznot húzni a szovjet csapatok Kelet-Európából való kivonulásából”

– idézte a dokumentum Raymond Seitz amerikai diplomatát.

A NATO célja és feladata pedig egyértelmű az alapokmánya alapján: ha egy NATO-tagot megtámad valamely más ország, akkor a többi ország kisegíti, és itt jön képbe az, hogy hogy is szól az a mondat, amely miatt mindenképpen távol tartaná Oroszország Ukrajnát a Szövetségtől. 

Mi a NATO 5. cikkelye? 

Az 5. cikkely az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének sarokköve, és kimondja, hogy a NATO egyik tagja elleni támadás a NATO összes tagja elleni támadásnak minősül, ez rögzíti a tagállamok közötti egységet és szolidaritást. 

„A Felek megállapodnak abban, hogy egy vagy több Fél ellen Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadás mindannyiuk ellen intézett támadásnak minősül“

– szól pontosan. 

Ez azonban nem csak azt jelenti, hogyha Ukrajna NATO-tag lenne, akkor az egész szervezettel kellene háborúznia Oroszországnak egy esetleges támadás alkalmával, hanem azt is, hogy amerikai és egyéb európai ország katonái szabadon állomásozhatnának az orosz-ukrán határon, sőt, akármilyen védelmi rendszert is telepíthetnek, ahogy azt tették Románia és Lengyelország esetében. 

2001. szeptember 12-én, a World Trade Center és a Pentagon elleni terrortámadások másnapján egy NATO-tag először hivatkozott az 5. cikkelyére, az akkori NATO-főtitkár pedig ígéretet is tett a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való részvételre az Egyesült Államoknak.

Ennek következményei voltak azok a hadműveletek, amelyek keretében az Egyesült Államok és a Földközi-tenger fölött évekig járőröztek NATO-repülőgépek, tartva egy hasonló támadástól, mint amely 9/11 alkalmával történt. 

A NATO más helyzetekben is tett kollektív védelmi intézkedéseket, többek között 2012-ben rakétákat telepített Törökország és Szíria határára. A Krím 2014-es orosz annektálása és az ISIS felemelkedése az elmúlt években arra késztette a szervezetet, hogy a kollektív védelem hatalmas növelését hajtsa végre.

2022 februárjában Joe Biden elnök amerikai csapatokat vezényelt Kelet-Európába, hogy megerősítsék a NATO válaszcsapatait, amikor az orosz katonai erők felvonultak az ukrán határon, azonban Vlagyimir Putyin elnök kifogásolta, hogy miért vannak egyáltalán ott, arról nem is beszélve, hogy az oroszok tartják magukat az álláspontjukhoz, hogy Ukrajna ne csatlakozhasson a NATO-hoz. 

Putyin elnök a hétfői nemzetbiztonsági szakértőkkel tartott ülésén is kitért az 5. cikkelyre, és és kijelentette, hogy „ha Ukrajna a NATO tagja lesz, akkor a fenyegetés Oroszország irányába a sokszorosára nő“, ugyanis a nyugati hatalmak nem ismernék el krími népszavazást, ezért fegyverrel adnák vissza a területet Ukrajnának, tehát Oroszország a NATO-val kerülne konfliktusba.

Mi a helyzet Ukrajna NATO-csatlakozásával? 

A legelső ígéret Ukrajna a lehetséges NATO-tagságára vonatkozóan a 2008-as bukaresti konferencián hangzott el, amikor a Szervezet elkötelezte magát a kelet-európai országok felvétele mellett, a tárgyalások azonban 2010-ben megrekedtek, amikor az ország oroszbarát miniszterelnököt választott magának. 

A helyzet 2014-ben fordult megint egy nagyot, amikor forradalom tört ki Ukrajnában annak hatására, hogy Janukovics miniszterelnök nem írta alá az Európai Unióval kötendő társulási szerződést, ezzel pedig kifejezte azon szándékát, hogy inkább Oroszország felé húz, mint a Nyugat felé. 

A forradalom végül győzött, és a Nyugattal rokonszenvező kormány alakult meg Kijevben. Ezután nem sokkal Oroszország megszállta a Krím-félszigetet, majd kitört Kelet-Ukrajnában a polgárháború az ukránok és az oroszbarát szakadárok között, amely a mai napig tart. 

A Krím-félsziget egy nagyon kényes pont az egyenletben, ugyanis a nemzetközi jog továbbra is Ukrajnához sorolja, de a Kreml úgy tartja, hogy az Oroszország „elidegeníthetetlen“ része. Amennyiben tehát Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz, a katonai szövetségnek kötelessége lenne beavatkozni ezeken a területeken, amely szinte biztosan konfliktushoz vezetne Oroszországgal.

De azt sem szabad elfelejteni, hogy a 2008-as háború Oroszország és Grúzia között is azért tört ki, mert utóbbi ország tagjelölt státuszt kapott a NATO-tól, tehát ez is jól mutatja, hogy Moszkva nagyon elszánt a kérdésben.

Ukrajna vezetése és a lakosság a Krím ügye és a donbaszi polgárháború kitörése után kezdte támogatni a NATO-tagságot, ugyanis úgy vélik, hogy a csatlakozás kellő garanciát adna nekik a területi integritásuk biztosítására a szomszédos Oroszországgal szemben. 

Vlagyimir Putyin a júniusú NATO-csúcs előtt jelentette ki, hogy számukra nem lenne pozitív Ukrajna csatlakozása, sőt, Moszkva ezt egy bizonyos „vörös vonal“ átlépésének tekintené, ráadásul véleménye szerint ugyanis az észak-atlanti szövetség bővítésének előző két körével kapcsolatban sem vették figyelembe Moszkva aggályait. 

Talán azt is kijelenthetjük, hogy Ukrajna valójában a NATO számára sem fontos, talán ennek köszönhető az is, hogy megrekedtek a tárgyalások, mindössze a földrajzi helyzete miatt vetült rá nagyobb figyelem.