Washington és a fegyver szövetség is egyértelműen jelezte, hogy nem hajlandók egy olyan kétoldali megállapodást kötni, amelynek feltételeit Moszkva diktálja, már csak azért sem, mert ez a jövőben is ellehetetlenítené Ukrajna esetleges tagságát.

Oroszország két főköveteléssel állt elő: garanciát kértek arra, hogy Ukrajna és Grúzia soha nem lesz NATO-tag; illetve követelték, hogy a szövetség húzódjon vissza az 1997-es határokhoz, magyarán teljesen vonuljon ki a volt szovjet blokkból.

Washington és a szövetség természetesen elutasította ezt a feltételt és más módszerekkel próbálkoznak a helyzet de-eszkalációjára, amely már az EBSZ-Oroszország, USA-Oroszország és NATO-Oroszország találkozókon is elkezdett körvonalazódni.

Az El Pais birtokába jutott bizalmas dokumentumok pedig alátámasztják a törekvéseket: a Nyugat úgy próbálja meg alkura bírni Oroszországot, hogy különböző bizalomépítő és lefegyverzési javaslatokat tesznek a keleti partnernek.

Oroszország a múlt hét folyamán írásos választ várt a követeléseire, amire az El Pais tudomása szerint két válaszverziót is küldtek a nyugati felek: egyet az Egyesült Államok, egyet pedig a NATO küldte, tartalmukban viszont nagyon hasonlóak.

Mindkettő egyfajta egyezményi javaslat volt, az USA által előterjesztett verzió egy preambulumból, hét szakaszból és konklúziókból állt; míg a NATO javaslat csomagja 12 szakaszból. Az El Pais is jelzi: apró különbségek vannak csak a két javaslat között, jelezvén a koordinációt.

A két szöveg közötti legfőbb különbség, hogy Washington hajlandó a „biztonság oszthatatlanságának” alapelvéről tárgyalni, amelyet az oroszok többször is a NATO szemére vetettek Ukrajnával kapcsolatban.

Moszkva szerint ugyanis ez az alapelv sérült azzal, hogy a NATO potenciálisan Ukrajna felé terjeszkedhet, mivel szerintük az elv azt is tartalmazza, hogy egy ország a biztonságát nem erősítheti meg egy másik ország biztonságának kárára.

Washington jelezte, hogy ugyan teljes mértékben elutasítja az elv ezen értelmezését, viszont hajlandó tárgyalni Moszkva ezen aggodalmáról. Az USA ráadásul emlékeztetett, hogy minden államnak szuverén joga, hogy szabadon válassza ki az egyezményt vagy szervezetet, ahova csatlakozni akar.

A NATO és az USA is megerősítette a dokumentumában, hogy nem hajlandó vita tárgyává tenni a szervezet „nyílt ajtó politikáját”, így nem fogják Grúzia és Ukrajna jövőbeli tagságát kizárni. Kimondják, hogy ezen témával kapcsolatos aggályokat a NATO és Oroszország közös tanácsán lehet előadni és megtárgyalni.

Moszkva még nem küldte meg az írásos válaszát a két javaslatra, viszont az El Paisnak nyilatkozó bennfentes források szerint azt kérik, hogy az USA és a NATO egyesítse válaszait, utóbbi pedig vegyen részt a biztonság oszthatatlanságának alapelvéről szóló vitában.

Ukrajna konkrét esetében pedig a Biden-kormány azt ajánlotta Moszkvának, hogy feltételhez kötött átláthatósági lépéseket tennének, melyekért cserébe azonos szintű kötelezettségeket várnak el, amelyeknek az USA és Oroszország is aláveti magát.

Az egyik ilyen engedmény az USA részéről, hogy nem fog bevetni szárazföldi támadó rakétarendszereket, valamint tartós harci csapatokat Ukrajna területére, amelyről pedig Ukrajnával is fognak tárgyalni – írja a lap. A NATO és az USA megküldött válaszában is ezek a javaslatok játszanak döntő szerepet, a szövegek nagyobb részét ezek alkotják.

„Az Egyesült Államok a szövetségeseivel és transzatlanti partnereivel kész annak céljából mindent megtenni, hogy közös egyetértésre és megértésre jusson Oroszországgal biztonsági ügyekben” – olvasható az amerikai válasz preambulumában, amelyben jelezték az ilyen lépések szükségességét.

Az USA jelezte, hogy jóhiszeműen állnak tárgyaláshoz, viszont a szövegben is Vlagyimir Putyin szemére vetették, hogy 100 ezernél is több katonát sorakoztattak fel az ukrán határhoz, a Donyec-medencéhez és a Krím-félszigethez.

Washington ezen felül jelezte a dokumentumokban, hogy az orosz követelések aláássák azokat a korábbi egyezményeket, amiket maga Moszkva is aláírt – ennek kapcsán megemlítik a Helsinki Egyezményt, a NATO-Oroszország megállapodást, illetve a Párizsi Chartát.

Az USA ezen felül nyitott arra, hogy a rakétarendszereket illetően lefegyverzési tárgyalásokat kezdeményezzen Oroszországgal, azon belül is a rövid- és középhatótávú szárazföldi rakétarendszereket illetően.

Washington érvelése szerint viszont nem igaz az a vád, hogy az SSC-8 rakétarendszer bevetésével sérült volna az egyik korábbi megállapodásuk, amely kifejezetten a középhatótávú atomfegyverek korlátozására vonatkozott.

Az írásos válaszban Washington jelezte, hogy partnereivel kifejezetten aggódva figyeli, hogy Oroszország kiterjeszti és sokszínűsíti az atomarzenálját, új interkontinentális ballisztikus raktákat fejleszt és a NATO határai közelében nem taktikai atomfegyvereket sorakoztat fel.

Ennek folytán az Egyesült Államok kezdeményezi, hogy egy teljesen új START-egyezményt (stratégiai fegyverzetcsökkentő egyezmény) kell kötni, amely kiterjed a két ország valamennyi nukleáris fegyverére.

A leginnovatívabb javaslata az Egyesült Államoknak mégis az volt, hogy hajlandók úgynevezett átláthatósági mechanizmusokat beépíteni a fegyverkezés rendszerbe, amely például megerősítené, hogy a Tomahawk cirkálórakéták nem lesznek az orosz határ közelében.

Moszkva már többször kifejezte aggodalmát a Tomahawkkal kapcsolatban, amely a Romániában és Bulgáriában lévő NATO-bázisokon található Aegis rendszerből is indíthat és képes Oroszország területén lévő célpontokat is kilőni.

Cserébe az Egyesült Államok két rakétarendszert választ ki Oroszország területéről, amelyet szintén a transzparenciának kell alávetni és később leszerelni. Végezetül pedig az USA egyértelműen jelezte: minden ilyet meg fognak tárgyalni az európai partnereikkel is, mielőtt a végső válaszok megszületnek.