Drámai vallomás a hős leszúrt magyar rendőrtől, aki közvetlen a támadás után felhívta az édesanyját

A BRFK exkluzív videós interjút készített a hős magyar rendőrrel, aki több emberéletet is megmenthetett Újpesten az önfeláldozó mozdulatával, amibe majdnem belehalt. A támadót végül a társa lőtte le.

Peti elmondta, egészen az édesapjáig vezethető vissza, hogy belőle végül rendőr lett. „Úgy éreztem, hogy követnem kell.” – mondta a kórházi ágyon fekve a hős rendőr. Mivel nem Budapesten lakott, nemigazán volt képben a kerületekkel. Soron kívül Magyar Péter márciusban távozott a Hodler Alapkezelőtől is

Miután Újpesten adta be a jelentkezéshez szükséges papírokat, így kvázi a kerület választotta őt ki, de abszolúte nem bánta meg azt, hogy oda került. Az édesapja vidéken volt rendőr, ami sokkal egyhangúbb Budapesthez képest, ahol mindig zajlanak a történések.

Eredetileg reggel 6 óráitól szolgáltak volna este 6 óráig december 24-én, a támadás napján. Ez volt az első címük aznap. Az odavezető úton Erika, a társa arról beszélt, hogy milyen nagy élmény volt számára az elmúlt pár hónap, amit az objektumvédelmi osztályon töltött. „Nagyon nagy sikerélményt adott neki, és azt mondta, ezt akarja csinálni.”

Péter hangsúlyozta, minden pillanatra emlékszik, azokra is, amik a támadás után történtek. Sokkhatást követően, miközben látta magán a szúrt sérüléseket, az járt a fejében, hogy onnan el kell mennie, kint hidegebb van, és az erek is máshogyan dolgoznak.

A hatodik emeletről egészen a földszintig sétált le. „Közben láttam, hogy mennyi vér ömlik belőlem, és folyamatosan rádióztam, hogy küldjék a mentőt, mert el fogok vérezni.” Drámai volt a helyzet, és Péter biztosra ment, így felhívta a szüleit, hogy el tudjon köszönni. Az édesanyját hívta fel. „Annyit mondtam neki, hogy ne haragudjon, de meg fogok halni.”

Csak ennyit mondott az édesanyjának, és nem tudja, hogyan tudott ennyire összeszedett maradni. A taktikai övet levette magáról, és azt visszarakta az autóba, amit bezárt. Akkor értek oda a XV. kerületi rendőrök.

A sokkhatás miatt nem érzett fájdalmat, és utólag tudta meg, hogy a fején volt két, vagy három csontig hatoló sérülés, ami artériás volt. Nagyon nagy volt a vérveszteség, és emellett nyolc-tíz szúrást is kapott.

Miután lerakta a fegyvert az autóba, egy félig ülő helyzetbe leült a rendőrautó kerekének dőlve, levette a kabátját. Mivel nem tudta, hogy el fog-e ájulni, a pólóját teljesen felhúzta, hogy látni lessen a sérüléseket.

A parancsnoka a mentőautóban azt mondta neki, hogy nem halhat meg, „megtiltotta” neki. Szerinte az segített neki a legtöbbet, hogy nem maradt egy helyben, folyamatosan beszélt, mozgott, de érezte, hogy belső vérzése van. Végül a mentőben ájult el, és igazán csak a hosszú műtét után ébredt fel. Akkor tudatosult benne, hogy nem halt meg. „Akkor már képben voltam.”

Péter szeretne a BRFK kötelékében maradni, a körülményekhez képest mentálisan egészen jól érzi magát, így nincs szó arról, hogy idő előtt visszavonulna.