A világjárvány kirobbanásával világszerte korlátozásokról, lezárásokról, kijárási tilalmak bevezetéséről döntöttek az országok vezetői, hogy így küzdjenek meg a Covid-19 pandémiával. 

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) és civil szervezetek hadai hívták fel a figyelmet arra, hogy a világjárvánnyal együtt egy másik pandémia is tetőzik a Földön: a nők és gyermekek ellen elkövetett erőszak árnyékpandémiája.

Március elején London forgalmas utcájáról raboltak el egy nőt, Sarah Everardot, akinek a maradványaira néhány nappal később Kentben találtak rá – meggyilkolásával egy rendőrt gyanúsítanak. Atlantában szintén márciusban egy fiatal férfi 8 emberrel végzett, közülük 6 ázsiai származású masszőrrel, mert elmondása szerint szexuális vágyat ébresztettek benne, amit csak a meggyilkolásukkal tudott leküzdeni.

Peruban egy fiatal nő szintén munkából hazafelé tűnt el, a hatóságok nem voltak hajlandóak nyomozást indítani az ügyben, később egy rendőrtiszt családjának birtokán lévő kútban találtak rá a holttestére és egy 14 éves lány maradványaira. Egy bíró úgy döntött, a rendőr szabadlábon védekezhet. Azóta ismét elrendelték a bűnügyi felügyeletét, de nem sikerült kézre keríteni – cserébe a közösségi oldalakra feltöltött vallomás-videóiban beszélt arról, hogy valóban ő gyilkolta meg a két nőt, sőt, tagja volt a rendőrség szexrabszolga-kereskedelem ellenében létrehozott egysége által vezetett szexrabszolga-kereskedő hálózatnak. 

Míg Új-Zéland kormánya arról döntött, hogy a terhességüket elvesztő párok három nap fizetett szabadságot kaphatnak, ezzel megpróbálva könnyíteni a vetélés traumáját, a fővárosban, Wellingtonban Malina Momcilovicnak és barátainak szexuális zaklatással és agresszióval kellett szembenéznie egy átlagos szombat esti buliban. Momcilovic a Facebookon fakadt ki az éjszaka eseményeiről, amelyben, elmondása szerint, semmi meglepő nincs: teljesen természetes, hogy idegen férfiak ragadják meg őket, tapogatják és nyúlkálnak olyan helyekre a testükön, ahol semmi dolguk nincs. A Sarah Everarddal történtek után azonban különösen feszült a hangulat, ezért próbálta meg felhívni a figyelmet arra, hogy nem normális, hogy a nőknek azon kell gondolkodniuk, hordozniuk kell-e valamilyen fegyvert magukkal, amikor jól szeretnék érezni magukat a barátaikkal egy bárban. Vagy bárhol máshol… Posztja alatt több száz komment tanúskodik arról, hogy az új-zélandi nők egyáltalán nincsenek biztonságban az utcákon. 

A közzétett statisztika szerint – írja a The Guardian – Wellingtonban csaknem megduplázódott a szexuális erőszak és zaklatás eseteinek száma az elmúlt 5 évben. Az Egyesült Királyságban sem sokkal jobb a helyzet: a családon belüli erőszak forródrótján 60 százalékkal megnőtt a beérkező hívások száma az elmúlt egy évben. A forródrótot üzemeltető Refuge szervezet elmondta, hogy a segítséget kérők 72 százaléka nő volt, akik erőszak és bántalmazás áldozataivá váltak. 2020-ban a forródrót hívóinak 81 százaléka a partnere kontrollja alatt állt, 58 százalékukat fizikailag bántalmazták, 24 százalékukat zaklatták és követték, és 40 százalékuk ellen követtek el gazdasági bántalmazást az intim partnereik. 

Ezeket a nőket a saját otthonukban tartják terrorban, olyannyira, hogy gyakran sérüléseik ellátáshoz sem mernek segítséget kérni. Lisa King, a Refuge kommunikációs és külkapcsolati igazgatója elmondta: a családon belüli és párkapcsolati erőszakot átélő nők és gyermekek számára az otthon nem jelent biztonságot. A lezárások miatt az áldozatok még jobban izolált állapotba kerülnek, és még inkább az elkövetők irányítása alatt állnak, mint valaha.

Nemrég közzétett statisztikák szerint az Egyesült Királyságban a fiatal nők 97 százalékát érte már szexuális vagy párkapcsolaton belüli erőszak életében. A Refuge-tól segítséget kérő minden ötödik nő kapott halálos fenyegetést a bántalmazóiktól, 10 százalékukra fegyverrel is támadtak, 16 százalékuk pedig élt át fojtogatást a partnerétől. Egy kutatás szerint hétszer valószínűbb, hogy párkapcsolati gyilkosság áldozatává válik egy nő, ha partnerük korábban fojtogatta. 

A Refuge 4481 esetben segített tavaly áldozatoknak menedékhelyre jutni, 32.811 esetben ajánlottak nekik szakértői segítséget, 11.616 esetben segítettek menekülési tervet felállítani, és összesen 56.596 esetben nyújtottak tájékoztatást a jogaikról például a gyermekeikhez, a rendőrségi feljelentésekhez vagy a vészhelyzeti hajléktalansági segély benyújtásához kapcsolódóan. 

Nem csak az intim partnerek követnek el azonban erőszakot: a 21 éves Robert Aaron Long, aki Atlantában végzett a masszőrökkel, azért gyilkolta meg őket, mert “kísértést” jelentettek számára, amelyet csak így tudott “megszüntetni”. Hány nőnek kell még meghalnia a férfiak szexuális problémáiért? – tette fel a kérdést Jessica Valenti, a New York Times újságírója. Longról egyébként a lakótársa elmondta a hatóságoknak, hogy mélyen szégyelli a szexmunkások felbérléséhez kapcsolódó múltját, és úgy tűnik, ahogy oly sok nőgyülőlő gyilkos Long előtt, ő is úgy döntött, a nők maguk a hibásak az ő problémáiért.

Túl sokáig kellett meghalnia azért nőknek, mert mások képtelenek kezelni az elutasítást, a vágyat vagy épp a szégyent – így épül fel az áldozathibáztató magatartás is: nem én tehetek róla, hogy megerőszakoltak, te vettél fel rövidnadrágot. Évtizedek akadémiai és aktivista munkájának köszönhetően többet tudunk arról, hogy miért válnak a férfiak erőszakának áldozataivá a nők, a gyilkosságok és bántalmazások száma azonban nem látszik csökkenni. Az atlantai áldozatok nemcsak a nőgyűlölet, hanem a rasszizmus és az amerikai fegyverviselési magatartás áldozataivá váltak. 

Nem kell egyébként sokáig keresgélni hasonló támadásokért az Egyesült Államok történelmében. 2014-ben a kaliforniai Isla Vista-vérengzés 6 halottat és 13 sebesültet hagyott maga után, 2015-ben Oregonban Chris Harper-Mercer 9 emberrel végzett és ugyanennyit megsebesített, 2019-ben Christopher Wayne Cleary-t időben letartóztatták Denverben, terve az volt, hogy “annyi nőt öljön meg, ahányat lát”. 

Ezeknek a támadásoknak egy része egyértelműen a szélsőséges online szexizmus eredménye – részben az incel-közösségé. Észak-Amerikában a fiatal, túlnyomórészt fehér férfiak közösséget és részvétet keresnek, és az erőszakos fórumokban találják meg azt. Ezekben a közösségekben aztán addig radikalizálódnak, ameddig el nem hiszik, hogy minden problémájukról a nők tehetnek. Annak ötlete azonban, hogy a férfiak szexuális problémáiért a nők felelősek, nem újdonság.

Long szexulitásról alkotott világképe például valószínűleg a vallásos neveltetéséből fakadt. Az kiderült, hogy azért nem volt okostelefonja, mert attól tartott, nem tudna ellenállni az online pornó okozta csábításnak. Elmondta, hogy szégyellte magát, amiért maszturbált, és öngyilkossági gondolatai támadtak, mert úgy érezte, azzal, hogy szexmunkások szolgáltatásait vette igénybe, “bűnben élt”. A rendőrségnek azt is elárulta, nemcsak azért végezte ki a nőket, hogy a saját vágyát megállítsa, hanem hogy így férfitársainak is segítsen a “kísértés” kiirtásával – vagyis azzal, hogy nőket gyilkolt.

A Sarah Everard emlékére rendezett virrasztáson rengetegen gyűltek össze. Arról, hogy a rendőrség hogyan kezelte a koronavírus-járvány elleni harc érdekében meghozott intézkedéseket megszegő jelenlévőket, korábban itt írtunk. Az eseményben nagy számban voltak jelen a rendőrök, arra azonban nem volt idejük, hogy annak a nőnek segítséget nyújtsanak, akit egy férfi az utcán, alig néhány lépésre a virrasztás helyszínétől zaklatni kezdett, és saját nemi szervét mutogatta az áldozatnak. 

Elég bajunk van a lázadozókkal így is

– válaszolta a nőnek a rendőrtiszt. Napokkal később a nyilvánosság segítségét kérték a férfi azonosításában, bár az elkövető valószínűleg karnyújtásnyira lett volna, ha akkor foglalkoznak a segítségkéréssel, amikor az eset történt. 

Alig néhány nappal azelőtt, hogy a magamutogató, szeméremsértő férfiről készült fantomképet a rendőrség végül közzétette, rendkívüli lista került nyilvánosságra a londoni tisztek által elkövetett szexuális visszaélések vádjairól. 

A nők jogaiért küzdők a virrasztáson London utcáinak biztonságosságát követelték, de a nyilvánosságra hozott különös katalógus megrendítette a lakosság hitét: meg lehet bízni a rendőrségben? Hogyan biztosítják a nők biztonságát, miközben 2012 és 2018 között 594 különböző panaszt és feljelentést tettek a londoni rendőrség munkatársai ellen szexuális visszaélések miatt? 

Az 594 panaszból 119 esetben kerekedett valódi ügy.

Egy tisztet azért bocsátottak el, mert online nőnek adta ki magát, hogy így élhesse ki szexuális vágyait, valamint felvételt készített arról, ahogyan egy nőt egy közparkban éppen megerőszakolnak. Az egyik közzétett dokumentum szerint egy szexuális erőszak-túlélő sebezhetőségével az ügyében nyomozó rendőr visszaélt és szexuális kapcsolatot létesített vele. Egy másik tisztet azért rúgtak ki, mert szexuális kapcsolatba került egy női menedékhely lakójával (a női menedékhely olyan intézmény, ahol a párkapcsolaton belüli erőszak áldozatai biztonságban élhetnek). Egy londoni rendőrt szóbeli figyelmeztetésben részesítettek, miután egy nő feljelentette szexuális erőszakért.

Ennél többet várunk el a védelmezőinktől. A rendőrség lényege, hogy a legkiszolgáltatottabbakkal dolgoznak együtt

– reagált Nazir Afzal volt királyi főügyész a nyilvánosságra hozott dokumentumokra.

A 119 ügyből 63 kirúgáshoz, nyugalmazáshoz vagy felmondáshoz vezetett. Azok között, akik benyújtották a felmondásukat, miután szexuális erőszak, szexuális bántalmazás, szexuális visszaélés, vagy bántalmazás miatt panaszt vagy feljelentést tettek ellenük, egy olyan rendőrtiszt is szerepel, akit azzal vádoltak meg, hogy egy éjszakai szórakozóhelyen megismert nőket erőszakolt meg. 

A Sarah Everard meggyilkolását követő közfelháborodás után a rendőrség bejelentette, hogy azt tervezi, hogy a nők védelme érdekében civil ruhás rendőröket állít szolgálatba a szórakozóhelyeken – így felmerült a kérdés, ki fogja megvédeni a nőket a civil ruhás rendőröktől. 

A nyilvánosságra hozott dokumentumok között szerepel egy rendőrtiszt neve, akit azután bocsátottak el, hogy felmerült annak a gyanúja, hogy szexuális erőszakot követett el párja ellen, akit halálosan megfenyegetett és megtámadott. Egy másik különleges tisztet kirúgtak, miután fény derült rá, hogy 8 évig tartó házassága alatt számos alkalommal megerőszakolta a feleségét.

Egy rendőrtiszt azért vesztette el a munkáját, mert egy üzenetküldő appon olyan üzeneteket küldött másoknak, melyeken a lánya és az unokahúga látható, mindezt azzal egészítette ki, hogy hozzátette, meg akarja erőszakolni a fotón látható személyeket, és arra vágyik, hogy ezt más férfiak is megtegyék. 

Az 594 ügy között több gyermekek ellen elkövetett bűncselekmény szerepel, többek között pedofil képek birtoklása, gyermekek testének szexuális jellegű fogdosása. 

Bár a vádak a személyzet kis százalékát érintik, elismerjük, hogy ezek a bűncselekmények hatással vannak az érintettekre, és továbbra is rendkívül komolyan veszünk minden hasonló panaszt. Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú magatartásnak nincs helye a szerven belül

– nyilatkozta a fővárosi rendőrség. Egy West Midlands megyei rendőrtiszt nemrég 500 fontos bírsággal megúszta, hogy részegen rátámadt egy nőre az utcán, aki éjjel hazafelé sétált – köztéri kamerák rögzítették az esetet.

Sarah Everard tragikus halála után az Egyesült Királyság politikai színterének minden résztvevője a férfiak által elkövetett nők elleni erőszak keményebb büntetését és megakadályozása érdekében tett lépéseket követelte. Boris Johnson kormánya jobb közvilágítást, civil ruhás rendőröket és a nőgyűlölet gyűlöletbűncselekményként való kezeléséről tett ígéretet, ám ezek vajmi keveset érnek a nők ellen elkövetett erőszakkal szemben. 

Az országban élő nők arra kérnek bennünket, hogy ne csak az együttérzésünket fejezzük ki az aggályaikkal kapcsolatban, de cselekedjünk is. Be kell fejeznünk, hogy arra szólítjuk fel őket, hogy maradjanak otthon és legyenek óvatosak – itt az ideje elkezdenünk megtalálni azokat, akik a nők ellen elkövetett erőszakért felelősek

– mondta el Helena Kennedy a parlament felsőházának vitáján. 

A nők ellen elkövetett erőszak nem egy rendellenesség, egy kivétel, hanem a világ minden részét érintő “egészségügyi válság”, ami “epidémiai mértékű” – fogalmaz az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO. 

Olyan széleskörű, olyannyira mindennapi esemény, hogy az Egészségügyi Világszervezet mérései szerint alig találni olyan nőt a világon, aki nem tapasztalt valamilyen szexuális zaklatást vagy támadást életében. A WHO jelentése szerint minden harmadik nő vált már saját intim partnere, családtagja vagy idegen személy fizikai vagy szexuális erőszakának áldozatává. A jelentés kiemeli, hogy az elkövetők túlnyomórészt férfiak, és magasabb arányban érinti a jelenség a szegényebb országokban élő nőket – de természetesen a férfiak is erőszak és bántalmazás áldozatává válhatnak.

A Népszava 2018-as cikke szerint Magyarországon minden ötödik nő bántalmazás áldozatává válik. Kalamár Hajnalka szakpszichológus szerint a valódi szám ennél jelentősen magasabb lehet, és ezzel a legtöbb szakértő egyetért: a szégyenérzet, a félelem, a stigmatizáció, a nyilvános megszégyenítés azt eredményezi, hogy az áldozatok magukban tartják a történteket.

A magyar nők halálának egyik vezető oka a családon belüli vagy párkapcsolati erőszak – 2018-ban hetente egy nőt ölt meg a partnere. Az árnyékpandémia alatt ez a szám ennek a sokszorosára nőhetett.

Sirin Kale, a The Guardian újságírója szerint a közvilágítás javítása helyett valódi megoldást nyújthat a zaklatók regisztrálása és nyomon követése. A zaklatók nemzeti adatbázisára vonatkozó javaslatot a Paladin jótékonysági szervezet tette meg először – elképzelésük szerint a zaklatás vagy családon belüli, párkapcsolati erőszak vádjával elítélt személyeket tartalmazná a lista. 

Az Egyesült Királyságban jelenleg a Clare’s law törvény értelmében lehetőség van arra, hogy a rendőrségtől információt kérjünk egy személyre vonatkozóan azzal kapcsolatban, hogy követett-e el párkapcsolati vagy családon belüli erőszakos cselekményt. A törvényt Clare Wood halála után alkották meg, akivel egy volt partnere végzett, akiről a rendőrség tudta, hogy veszélyes személy.

Ehhez képest a Paladin javaslata szerint a bántalmazóknak be kellene jelenteniük a rendőrségen, ha új párkapcsolatot kezdenek, a rendőrségnek pedig kötelessége lenne tájékoztatni a másik személyt partnerük erőszakos múltjáról. Clare törvényének értelmében erre nincsen lehetőség, a rendőrség csak akkor oszt meg információt valaki bántalmazó múltjáról, ha azt kifejezetten igénylik. 

Jane Monckton kriminológus professzor szerint a korai beavatkozás különösen fontos lehet, hiszen a bántalmazók gyakran túlzó szerelemmel bombázzák a partnereiket a kapcsolat elején. A korai beavatkozás esélyt adhat arra, hogy a nők tudatosan döntsenek arról, hogy valóban szeretnének-e párkapcsolatot létesíteni egy olyan személlyel, akit korábban erőszak és bántalmazás miatt elítéltek. 

Tanulmányok szerint a párkapcsolati és családon belüli erőszak elkövetőinek 83 százaléka visszaeső bűnelkövető. Mivel a bántalmazó kapcsolat korai szakaszaiban kisebb erőszakok történnek, a rendőrség ezekre pedig általában nem reagál, ha egyáltalán az áldozat segítséget kér, az elkövető gyakran felbuzdul azon, hogy nem járnak következményekkel a tettei. A bántalmazás így akár halállal is végződhet – és gyakran végződik is. 

A 19 éves Shana Grice-en az sem segített, hogy ötször jelentette zaklatóját. A brit tinédzser életének expartnere vetett véget különös kegyetlenséggel: elvágta a torkát. Michael Lane, a gyilkos expartnert 2016. március 24-én letartóztatta a sussexi rendőrség, miután a hajánál fogva megtámadta a Grice-t, azonban hamarosan szabadon engedték, 

Shana Grice-t pedig megbüntették, amiért a rendőrség idejét rabolta. Augusztus 25-én Lane betört a nő lakására, elvágta a torkát és felgyújtotta a hálószobáját.

Emma Brockes arról ír, hogy 1991-ben egy rendőrtiszt tett látogatást az iskolájában, és az osztályának is előadást tartott. A rendőrnő arról beszélt, hogy támadás esetén jó stratégia lehet a támadó szemébe nyúlni, az állát a tenyér alsó részével, élével erősen megütni, az orrába kapaszkodni, sípcsonton rúgni, vagy, ha más nem megy, a saját torkukon lenyúlni, és lehányni az erőszakoskodót.

30 évvel később pedig éppen ugyanezeket a tanácsokat adja édesanyaként a lányainak. Ne vágd le az utat, maradj a jól megvilágított területeken, mindig tudja rólad valaki, hogy hol vagy, ne stoppolj.

Semmi nem változott az elmúlt évtizedek során. 

Pedig most itt van rá a lehetőség, hogy végre beszéljünk róla, mi történik. Beszéljünk a beleegyezés fontosságáról, a tiszteletről, az emberi méltóságról, arról, hogy mindenkinek vannak határai, és nem a mi feladatunk ezeket ledöntögetni.