A Jupiter lehet a felelős a Vénuszon uralkodó pokoli éghajlati körülményekért
Naprendszerünkben kétségkívül a Vénusz rendelkezik az egyik legextrémebb felszínnel, ugyanis átlagosan 460 Celisus-fok körüli forróság tombol a bolygón, amivel gyakorlatilag élhetetlen körülmények alakultak ki.
Naprendszerünkben kétségkívül a Vénusz rendelkezik az egyik legextrémebb felszínnel, ugyanis átlagosan 460 Celisus-fok körüli forróság tombol a bolygón, amivel gyakorlatilag élhetetlen körülmények alakultak ki.
A Naprendszer több milliárd éves történelme során a bolygók pályája a gravitációs erők hatására jelentős változáson ment keresztül. Ezeknek az erőknek köszönhetjük például azt, hogy a Földön létrejöhetett az élet, míg más planéták, mint például az Esthajnalcsillagként is ismert Vénusz nem volt ennyire szerencsés.
Habár a Vénusz méretében és tömegében hasonlít a Földhöz, az atmoszférája rendkívül sűrű, a felületén pedig pokoli időjárás honol. A Planetary Science Journal tudományos folyóiratban nemrég közzétett tanulmányban a Kaliforniai Egyetem kutatói szerették volna megfejteni a rejtélyt, vajon mi állhat az Esthajnalcsillagon lévő kirívó körülmények mögött.
A rejtélyes folyamatok kiderítésére egy számítógépes szimulációt alkottak meg, amelyben pontosan pozicionálták a Naprendszer bolygóit, valamint figyelembe vették az egymásra kifejtett gravitációs hatásaikat is.
Az excentricitást, vagyis a keringési pálya kerekségét egy 0-tól 1-ig terjedő skálán mérik. A 0 érték azt jelenti, hogy a bolygó egy tökéletes körpályán mozog, míg az 1-es lényegében egy egyenes vonalú pályát jelöl, amivel az égitest kirepül az univerzum sötétségébe.
Amíg a Földre 0,0167-os excentricitás jellemző, addig a Vénusznál ez az érték 0,0006 – tehát majdnem szabályos körvonalt ír le keringés közben. A modell alapján bebizonyították, hogy nagyjából egymilliárd évvel ezelőtt a Jupiter sokkal közelebb tartózkodott a Naphoz, a Vénusznak pedig 0,3-as keringési kereksége volt, így nem kizárt, hogy akkoriban teljesen normális viszonyok uralkodtak a felszínén.
Amint azonban a Jupiter egyre távolodott a középponttól, a gravitációs ereje befolyásolta a Vénuszt, ami egy sokkal szabályosabb körpályára kényszerült, ezáltal a bolygó rendszeresen felmelegedett és lehűlt. A kutatók szerint ez a változás vonható felelősségre azért, amiért a Vénusz elvesztette vízrétegének nagy részét, továbbá a később kialakult üvegházhatás miatt lakhatatlanná vált.
Igaz, hogy komoly eltérések tapasztalhatóak, mégsem teljesen elképzelhetetlen, hogy a Vénuszon élhetnek bizonyos létformák, nemrég ugyanis foszfin gázra utaló jelekre lettek figyelmesek a csillagászok – ez a molekula a Földön kizárólag baktériumok és egyéb mikroorganizmusok melléktermékeként keletkezik.
