Apró jégkristályok vezethetnek az élet nyomára idegen égitesteken
Mindössze egyetlen jégszemcsére van szükség ehhez.
Fotó: NASA/JPL-Caltech/Galileo
Az Europa és az Enceladus (a Jupiter és a Szaturnusz holdja) földalatti óceánjai időnként némi anyagot juttatnak az űrbe, ahol az óceánból származó anyag jégkristálypermet formájában megfagy. A laboratóriumi kutatások alapján azt gyanítják, hogy ezekben az óceáni világokban jelen lehet az élet, és ez a jelenlegi technikával minimális mennyiségben is kimutatható.
Ennek kapcsán Dr. Fabian Klenner, a Washingtoni Egyetem munkatársa és a tanulmány vezető szerzője azt mondta: „Most először mutattuk ki, hogy a sejtes anyagnak még a parányi töredéke is azonosítható egy űrhajó fedélzetén lévő tömegspektrométerrel”. Az eredményeik által pedig abban bíznak, hogy a következő műszerek segítségével képesek lesznek a földihez hasonló életformák kimutatására.
Mint mondta, azok kapcsán egyre inkább úgy vélekednek, hogy jelen lehetnek az óceánokat hordozó holdakon. Az Origo az IFL Science cikkére hivatkozva azt írja, a NASA októberben induló Europa Clipper űrszondájának műszerei képesek biomassza jellegű anyagok, különösen a lipidek kimutatására. Ezek a zsírmolekulák alkothatják az idegen életformák membránjait.
Molekuláris szerkezetüket tekintve pedig sokkal stabilabbak, mint a DNS. „Megfelelő műszerekkel, mint például a NASA Europa Clipper űrszondáján található SUrface Dust Analyzer, talán könnyebb lesz, mint gondoltuk, életet vagy annak nyomait találni a jeges holdakon” – tette hozzá Frank Postberg, a berlini Freie Universität bolygótudományok professzora, a kutatás vezető szerzője.
Korábban azt is megírtuk, hogy egy francia vezetésű kutatócsoport – amely a Nature című folyóiratban publikálta korábban eredményeit – azt állítja, fiatal óceán bújhat meg a Szaturnusz egyik, a Star Wars-filmek Halálcsillagára emlékeztető apró holdjának jeges felszíne alatt. De a Mimas pályájának és forgásának változásait vizsgáló csillagászok más megállapításaikról is beszámoltak.
