Az ‘Oumuamua aszteroida intelligens idegen civilizációk űrszondája is lehet
A csillagászok még nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy az egészen különleges formájú űrszikla idegenek technológiai vívmányaként száguldozhat az univerzumban.
A csillagászok még nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy az egészen különleges formájú űrszikla idegenek technológiai vívmányaként száguldozhat az univerzumban.
2017 októberében az asztronómusokat zavarba ejtette a hatalmas, 400 méter hosszúságú, szivar alakú aszteroida megérkezése, ami egészen furcsa pályán mozogva lépett be a Naprendszerünkbe.
Akkoriban a tudósok egyöntetű véleménye alapján kizárták, hogy az ‘Oumuamua névre keresztelt kozmikus kődarab egy intergalaktikus látogató lenne egy másik galaxisból, amelyet E. T. és társai alkottak volna meg további élet felkutatása céljából.
Voltak, akik szerint nem űrhajóról, hanem idegen űrszondáról lehetett szó, ugyanis az objektum mindenféle magyarázatnak ellentmondva különös gyorsuló mozgást végzett. Néhányan azt feltételezték, hogy mindezt csupán a napsugárzás okozhatta, mások úgy gondolták, hidrogén szivároghatott ki a valószínűsített jégóriás közepéből, ami továbblökhette az aszteroidát.
Az Astrophysical Journal Letters múlt heti számában megjelent tanulmányban a Harvard Egyetem asztrofizikusa, Avi Loeb a Koreai Csillagászati és Űrtudományi Intézet professzorával, Thiem Hoanggal felállítottak egy új hipotézist, amivel bebizonyították, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy gigantikus hidrogénhalmazként funkcionál az ‘Oumuamua, egyszóval nem kizárt a földönkívüli eredet sem.
Loeb és Hoang arra a júniusi publikációra reagáltak, amely arról szólt, hogy az ‘Oumuamua valójában egy molekuláris hidrogénatomokból felépülő üstökös. Ez a hidrogén hajthatja meg lényegében magát az űrsziklát egy olyan folyamatnak köszönhetően, amit nem észlelhetünk a Földről.
Az amerikai és a dél-koreai kutató azonban két fontos problémát figyelt meg az elmélettel kapcsolatban. Az egyik gond, hogy a csillagok fényei következtében kialakuló hő elég lenne ahhoz, hogy megakadályozza a szilárd hidrogénrészecskék apró részeit attól, hogy egymáshoz tapadjanak.
A másik probléma, hogy egy potenciális óriási molekuláris felhőből való utazás során több százmillió év alatt egyszerűen darabjaira hullott volna, így kizártnak tartják, hogy bármiféle üstökös jellege lenne a ‘Oumuamuának, amivel még egy érvvel erősítették meg az objektum földönkívüli származását.
Ne hagyd ki:
