Először találtak műanyag részecskéket az emberi véráramban
Holland tudósoknak először sikerült analitikai eszközökkel bebizonyítani, hogy a műanyag szemcsék közvetlenül felszívódhatnak a véráramba, ezáltal egészségi problémákat idézhetnek elő.
Twenty20
Amikor műanyaghulladékok, például zacskók és palackok a környezetbe kerülnek, a természetes erők, vagyis az óceáni áramlatok, a szél és az UV-fény hatására kisebb darabokra, úgynevezett mikroműanyagokra bomlanak, melyek kellemetlenségeket okozhatnak – egyrészt azért, mert megnehezítik a tudósok számára, hogy nyomon kövessék útjukat a környezetben, másrészt pedig azért, mert az élő szervezetek felvehetik őket.
Láttuk már a tengeri élőlényekre gyakorolt káros hatásokat: a mikroműanyagok a halaknál aneurizmát, míg a remeterákoknál kognitív károsodást okoznak. Ma már azt is tudjuk, hogy az emberi szervezetbe is bejutnak, az emberi szöveteken és székleten végzett vizsgálatok alkalmával minden mintában műanyag részecskéket találtak.
Az új tanulmányt készítő kutatócsoport erre építve vizsgálta a műanyagok lehetséges jelenlétét az emberi vérben, amihez kidolgoztak egy vadonatúj módszert, amelynek során tömegspektrometriával vizsgálták a vérmintákat.
Ezt a technikát 22 egészséges donortól származó mintákon alkalmazták: a tudósok öt különböző polimert kerestek, amelyeket a műanyag építőköveinek tartanak. Az alanyok háromnegyedénél találtak műanyag részecskéket a vérben, ami az első bizonyíték arra, hogy a káros matéria bekerülhet az emberi véráramba. Az átlagos koncentráció 1,6 mikrogramm volt milliliterenként, ami körülbelül egy teáskanálnyi műanyagot jelent 1 000 liter vízben.
A mintákban leggyakrabban polietilén-tereftalát (PET), polietilén és sztirol polimerek fordultak elő. A műanyag útja a véráramba valószínűleg nyálkahártyával való érintkezés útján (akár lenyeléssel, akár belégzéssel) történik – írták a kutatók, megjegyezve, hogy a levegőben lévő 1 nanométer és 20 mikrométer közötti részecskék belélegezhetőnek számítanak.
Korábban kimutatták, hogy a műanyag szemcsék toxikus hatással lehetnek a sejtekre és megváltoztathatják azok alakját, egérkísérletek során pedig kimutatták, hogy beszivároghatnak a vér-agy gátba, és hozzájárulhatnak a magas koleszterinszint és a szívbetegségek kialakulásához.
