Észak-Korea és a koronavírus-járvány: mekkora pontosan a baj?
Észak-Korea népe évtizedek óta szenved kommunista elnyomás alatt, amelynek nukleáris és ballisztikus fegyverprogramja miatt még kereskedelmi lehetőségei sem nagyon maradtak a bénító szankciók miatt.
A KCNA észak-koreai állami hírügynökség által közreadott képen Kim Dzsong Un elsőszámú észak-koreai vezető, a Koreai Munkapárt első titkára (k) beszél a párttitkárok konferenciáján Phenjanban 2021. április 8-án.
MTI/EPA/KCNA
A nemzetközi szankciók már eleve hiányt okoztak nagyjából mindenből, egyedül Kína tartotta „lélegeztetőgépen” az észak-koreai gazdaságot, mint egyetlen kereskedelmi partner. A koronavírus-járvány miatt azonban ez a csap is elzáródott, Kim Dzsongun különösen ügyelt arra ugyanis, hogy be ne jusson a gyilkos kór az országba.
Ennek azonban rég látott élelmiszerválság lett az eredménye, melynek kapcsán maga az állampárt is többször megkongatta a vészharangot. Kim személyesen jelentette be, hogy fel kell készülni a kilencvenes évekhez hasonló éhínségre.
Ezen a héten azonban aggasztó bejelentést tett az észak-koreai diktátor: „súlyos incidens” történt az országban, amely a nemzet biztonságát fenyegeti. Kim egyértelműen a koronavírusra utalt ezzel, több tisztviselőjét azonnal ki is rúgta, mert szerinte elmulasztották a preventív intézkedések foganatosítását.
Phenjan az elmúlt 18 hónap során folyamatosan azt mondta, hogy nem volt koronavírus-fertőzött a határaikon belül, mely részben a drasztikus megelőző intézkedéseknek volt köszönhető. Ennek volt a része a kínai határ lezárása, mely kezdetben érthető is volt, hisz Kína volt a járvány kitörésének helyszíne.
Természetes ezt független forrásból nem lehetett megerősíteni, hogy Covid-mentes az ország tekintettel arra, hogy egyetlen nemzetközi szervezet sem teheti be a lábát a zárt szocialista országba. Szakértők szerint azonban éppen azért, mert ennyire közel vannak a járvány fészkéhez, lehetetlennek tekinthető, hogy megúszták fertőzött nélkül.
Az észak-koreai vezetés egyelőre nem közölte, hogy egészen pontosan mi lehet az a bizonyos nagy válság, amit a vezető tisztviselők hanyagsága okozott. Annyi viszont egészen biztosnak tekinthető, hogy azokat, akiket ennyire hanyagnak talált Kim Dzsongun, legjobb esetben is munkatáborra ítélik, de akár ki is végezhetik.
Daniel Pinkston, a Troy Egyetem szöuli kampuszának professzora a Deutsche Welle hírügynökségnek adott nyilatkozatában fogalmazott úgy, hogy egyáltalán nem ritka, hogy valakit kötelességének elmulasztásával vádolnak meg, az azonban egyáltalán nem tiszta, hogy ezért milyen büntetés jár.
Mint fogalmazott, egyelőre azt is nehéz elképzelni, hogy az állampárt vezetése mit tehetett volna még ezen felül a fertőzések és átfogóan a válság elkerülése és minimalizálása érdekében, tekintettel a jelenlegi helyzetükre.
Pinkston elmondása szerint ugyanis egyáltalán nem titok, hogy Észak-Korea rég látott válságba csöppent bele, részben a Kim-rezsim által véghez vitt fegyverprogramokra válaszul kivetett szankcióknak köszönhetően.
„Eleve mindenből hiányt szenvedtek, amikor kitört a járvány Kínában, amire Észak-Korea a határok lezárásával válaszolt, rendkívül szigorúan – se ki, se be. Még a csempészútvonalakat, ami nagyon sok észak-koreainak a megélhetést jelentette, teljesen lezárták. Lehetetlen felmérni a pontos hatásokat, de az egyértelműen látszik, hogy a gazdaság ezt jelentősen megszenvedte”
Mivel két jelentősebb tájfun is lecsapott Észak-Koreára, a kínai határ lezárásával kiegészülve tarthatatlanná vált az élelmiszerbiztonsági helyzet. Az aratási időszak nagyon rosszul sikerült, melynek következtében éhezéssel néz szembe a nép egy része, egyes szakértők szerint pedig nagyobbik része.
Ahn Yinhay, a szöuli Korea Egyetem professzora elmondta, hogy az a tény, hogy Kim a legfontosabb tisztviselőket vádolta inkompetenciával, egyértelműen azt sugallja, hogy megijedt a kialakult helyzettől:
„Az alapján, amit látunk, erősen valószínű, hogy a vírus is elkezdett terjedni a lakosság körében, ami azért aggasztja a vezetést, mert egyszerűen nem áll rendelkezésükre az a fajta orvosi kapacitás, amivel meg lehetne őket gyógyítani. Senki nem hiszi el, hogy egy fertőzöttjük sem volt, de a legutóbbi bejelentés egyértelműen arra utal, hogy már nem tudják kezelni a helyzetet”
A legtöbb nemzetközi szervezet úgy saccolja, hogy Észak-Koreában 1.3 millió tonnányi hiány alakult ki az alapvető élelmiszerekből, akár két hónap múlva elfogyhat az élelmiszer az országban – méghozzá egy olyan lakosság körében, amelynek egy jelentős része eddig is alultápláltságtól szenvedett.
Korábban pedig olyan beszámolók is érkeztek szökött észak-koreai katonáktól, hogy már egész családok haltak éhen, de még a hadsereg körében sem tudják biztosítani a megfelelő ellátást, így a katonák is legyengültek az éhségtől.
Észak-Korea a kilencvenes években élte át eddigi legsúlyosabb válságát, amikor egy négy éven át tartó éhínség 3.5 millió ember életét követelte. Akkor azt elsősorban a teljesen félremenedzselt gazdaság összeomlása, a tervgazdaság szétesése és a korábbi kommunista barátok, mint Oroszország kihátrálása okozta.
