Minden, amit az Európai Unió vakcina-fiaskójáról tudni érdemes: hogyan csúszott félre minden?

A koronavírus-járvány okozta közegészségügyi és gazdasági válsághelyzet megoldására kétség kívül a vakcina jelenti az elsődleges megoldást. Az Európai Unió rögtön egységet kívánt mutatni, az Európai Bizottság már a nyár folyamán kijelentette, hogy a 27 tagországnak együtt kell működnie az oltási terveik kialakításában, melynek koordinációs felelőse maga a Bizottság lenne.

Jelenleg 2021. márciusát írjuk, és már ott tartunk, hogy nem csak Magyarország folytat különutas politikát a vakcinák beszerzése terén, hanem most már Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Ausztria és Dánia is belengette, hogy nem várnak tovább a Bizottság és az Európai Gyógyszerügynökség döntéseire, és a maguk kezébe veszik az emberek beoltását. Soron kívül Jelentős mennyiségű hó esett reggel óta: Pilisszentkereszt tartja a rekordot 22 centiméterrel

Nagyon sok mindent kell kibogozni ahhoz, hogy mindent megértsünk a helyzet kapcsán, az alábbi elemzésünkben erre teszünk kísérletet, hogy végső soron mi vezetett ahhoz, hogy egyre több ország választja az önálló beszerzést, hogyan jutottunk el az úgynevezett „vakcinaháborúhoz” és ennek milyen következményei lehetnek az Európai Unióra és annak vezetőire nézve.

Hogyan jutottunk el idáig?

2020 nyarára már kezdett alábbhagyni a koronavírus-járvány első hulláma a legtöbb Európai Uniós országban, számos vakcinafejlesztő pedig már gőzerővel folytatta a munkálatokat, hogy sikerüljön az írmagját is kiirtani a halálos kórokozónak. Nyárra a kereskedelmi blokk fellélegezhetett, és elkezdhettek tervezni, mert a szakértők már akkor is mondták: jönni fog a második hullám.

Az Európai Bizottság ekkor döntötte el, hogy az uniónak koordinálnia kell a vakcinák beszerzését, ezen a téren is egységesen kell fellépni, nehogy a 27 tagállam elkezdjen harcolni egymással a dózisokért. Ekkor született meg a döntés, hogy a blokk 450 millió lakosára jutó vakcinabeszerzéseket központosítják, hogy ezáltal alacsonyabb áron, egyenlő mértékben juttassák el az államoknak az oltóanyagokat.

Ezt a projektet egyébként már jóval a Bizottság előtt kezdeményezték, ugyanis Németország, Franciaország, Hollandia és Olaszország már közös tárgyalásokba kezdtek akkorra a különböző vakcinafejlesztőkkel a jövőbeli szállítmányoktól. Az uniós szervezet lényegében ezt átvette a tagországoktól, és saját maga kezdte el intézni az egész beszerzést.

A Financial Times elemzésében megjegyezte, hogy ennek a döntésnek volt egy jó és egy rossz oldala is: a jó oldala, hogy az unió vezetői jogosan látták, hogy nagyon veszélyes megosztottsághoz vezetne egy belső „vakcinaháború” a kereskedelmi blokkban, mivel már akkor előrelátható volt, hogy a vakcinák kifejlesztése nem egyenlő a készlet végtelenségével.

A rossz oldala viszont az, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője ebből egy lehetőséget teremtett, hogy az egyébként is végtelennek tűnő uniós hatásköröket továbbterjessze. Ez a cél tükröződött vissza egy november 11-én közzétett sajtóközleményben is, melyben a Bizottság elnöke lényegében bejelentette az „Európai Egészségügyi Unió” kialakítását.

Ilyen szintű radikális reformkísérlet egy világjárvány kellős közepén azonban finoman sem bizonyult jó ötletnek, ugyanis nem voltak megteremtve ennek még csak az alapjai sem. Természetesen van a Bizottságnak egészségügyi biztosa a ciprusi Sztella Kiriakidész személyében, ám eddig nem volt jelentős szerepe az európai egészségügyi ügyekben, hiszen ez a hatáskör a tagállamokra van bízva.

Habár a Bizottságnak van tapasztalata a jogszabályi mechanizmusok kialakítása terén, az Európai Unió egyik legfőbb szerve, amely nélkül nincsenek uniós jogszabályok. Az olyan, jelentős szerződések kötésében, mint a vakcinák beszerzése, semmi tapasztalata nem volt a szervnek, eddig nem kellett ilyen ügyet intézniük.

Mivel tapasztalatlanok voltak a beszerzés terén, ezért eleve rossz megközelítéssel álltak hozzá a tárgyalásokhoz – nyilatkozta egy, a tárgyalásokon résztvevő uniós tisztviselő a Wall Street Journalnak. A Bizottság ugyanis úgy állt hozzá, mintha egy kereskedelmi megállapodást kellett volna tető alá hozni.

Ennek viszont az a legnagyobb problémája, hogy a kereskedelmi megállapodásokat teljesen máshogy kell tárgyalni, mint egy nagyfokú beszerzési megállapodást, a kereskedelmi szerződések ugyanis hosszú hónapos, akár több éves egyeztetéseket vesznek igénybe. Más a megállapodás célja is: a kereskedelmi megállapodás esetén a legjobb üzletre kell törekedni, nem pedig a leggyorsabbra.

Ezen a ponton kezdett el kijönni az alapvető megközelítésbeli különbség, amely az Európai Unió lemaradását is okozta az Egyesült Királysághoz vagy az Egyesült Államokhoz képest. A Bizottság kétségtelenül egy szakértőt tett a tárgyalások élére, ugyanis Sandra Gallina vezette az egyeztetéseket, aki egy veterán kereskedelmi tárgyaló.

Igen ám, csak a más tapasztalatból levezethetően kijöttek az eltérő célok is: míg más kormányok mindenféle pénzügyi támogatást biztosítottak a vakcinafejlesztőknek, addig az Európai Unió meglehetősen limitált támogatást ajánlott fel a kutatás-fejlesztésre, valamint a gyártási kapacitás növelésére. Fontos különbségként kijött az is, hogy míg a gyorsaság érdekében a különböző kormányok hajlandók voltak biztosítani a vakcinagyártókat, hogy nem fogják őket felelősségre vonni az esetleges mellékhatások miatt, addig Gallina célja az volt, hogy a gyártók felelősségre vonhatóak maradjanak. Az Európai Unió – a kereskedelmi tárgyalások „ideológiájától” vezérelve – az árak terén is a lehető legjobb üzletre törekedett, és az volt a mindenekelőtti cél, hogy alacsony áron sikerüljön tartani az oltóanyagok beszerzését.

Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok által a vakcinabeszerzésre indított „Operation Warp Speed” egy tábornokot és egy gyógyszeripari vezetőt nevezett ki a beszerzés élére (akik ebből kifolyólag tudták, miként kell egy ilyen ügyletet megfelelően tárgyalni), és már márciusban támogatásokat nyújtottak a különböző vakcinafejlesztőknek – köztük ironikus módon európai cégeknek is.

Mindennek pedig az lett az eredménye, hogy míg az Egyesült Államok május és július között ütötte nyélbe az első vakcinavásárlási szerződéseket, addig az Európai Uniónak mindössze augusztus vége és november eleje között sikerült ez, több hónappal maradtak le a többiekhez képest. Mint a New York Times beszámolója is jelzi, a britekkel való összehasonlításban hasonló folyamat figyelhető meg, példának okáért az AstraZeneca oltóanyagára az Egyesült Királyság már májusban megkötötte a szerződés, míg az Európai Uniónak ezt több mint három hónappal később sikerült csak összehozni.

Az Európai Unió ezen felül arra vonatkozóan is heves kritikákat kapott, hogy számos olyan gyártótól rendelt be meglehetősen nagymennyiségű adagokat, akiknek még csak láthatáron sem volt – és mostanáig sincs – a vakcinája. A nyugati világban legelőször – még december 8-án, Nagy-Britanniában – elfogadott Pfizer-BioNTech vakcinából például egy november 11-i megállapodás értelmében 200 millió dózist kötöttek le, további 100 millió dózisra vonatkozó opcióval. Ez akkor logikus lépés volt, mivel már akkor látszott, hogy az amerikai-német oltóanyag az egyik első lehet az engedélyezettek közül.

Ezzel szemben az Európai Unió november 17-én kétszer ekkora dózist kötött le a német CureVac AG nevű vakcinafejlesztővel, amely a Pfizer és a Moderna oltóanyagában is használatos mRNS technológiát alkalmazza. Önmagában ez egyáltalán nem probléma, sőt pozitív fejlemény, ha viszont a teljes képet nézzük, meglehetősen visszás: a szerződés megkötésének pillanatában ugyanis semmilyen adat nem állt rendelkezésre a vakcina hatékonyságáról és biztonságosságáról, és akkor még nem is volt gyártópartnere a cégnek. Azóta is mindössze annyi változott, hogy a CureVac megállapodást kötött a Bayer AG neves német gyógyszergyártóval, de a Wall Street Journal birtokába jutott dokumentumok szerint leghamarabb májusban lehet említésre méltó eredménye a vállalatnak.

Mindezek pedig ahhoz vezettek, hogy egyszerűen lemaradt az Európai Unió a vakcinaversenyben, lassabban kötötték a szerződéseket. Habár Sztella Kiriakidész egy januári nyilatkozatában hangosan visszautasította a logikát, miszerint az első szerződők elsőbbséget élveznek, a szakértők azt mondják, hogy a vakcinagyártás komplexitása miatt azok, akik hamarabb foglaltak, kisebb valószínűséggel fogják elszenvedni a gyártási nehézségeket.

Egy ponton valóban sikert ért el a Bizottság, világviszonylatban tényleg az Európai Unió kapta a legalacsonyabb áron a vakcinákat. Gallina ezt sikerként ünnepelte, megfogalmazása szerint így a szegényebb tagországok is méltányos áron tudnak hozzáférni az oltóanyagokhoz, a kritikusok azonban úgy vélik, hogy ez sovány vigasz.

Az első, káoszra utaló jelek, mint utóbb kiderült már nyáron megjelentek, ugyanis a France24 beszámolója szerint a Pfizer-BioNTech júliusban 500 millió dózisnyi koronavírus-vakcinát ajánlott fel az Európai Bizottságnak, ám az visszautasította, mert túl drágának találta.

Nem sokra megy az Európai Unió az oltóanyagok olcsó beszerzésével, ha a dózishiány miatt egyszerűen lassabban halad az oltási program, mivel ennek következtében hosszabb ideig kell a vesztegzárat fenntartani, az országok teljes lezárásai pedig sokkal nagyobb csapást mérnek a gazdaságokra, mint a „drágább vakcina”. Karl Lauterbach német epidemiológus egy példával szemléltette ezt:

Megjelennek az első repedések

December 27-én eljött a nagy nap, amit az Európai Unióban minden vezető politikus ünnepként adott elő: leszállították az első adag Pfizer-BioNTech vakcinát, megkezdhették az oltási programot a tagállamokban. Az oltási tervek a nemzetekre voltak bízva, így eltérő volt, ki kapta meg az első vakcinákat, legtöbb esetben egészségügyi dolgozók vagy az idősek kerültek első helyre.

Mint ahogy akkoriban a BBC idézte, Ursula von der Leyen szinte könnyes szemmel számolt be a nagy napról, mely megfogalmazása szerint az „egység megérintő pillanata” volt. Az Európai Bizottság elnöke akkor úgy fogalmazott:

Nem csak von der Leyen volt az egyetlen, aki ünnepelte a napot, többek között Jens Spahn német egészségügyi miniszter és Luigi De Maio olasz külügyminiszter is megérintően nyilatkozott a vakcinák kiosztásáról. Kásler Miklós is megszólalt az első oltások beadásának a napján, akkor annyit mondott, hogy egy óriási lépést tettünk a pandémia felszámolásának útján.

Az Európai Unió tagállamai nagy lendülettel bele is kezdtek az oltakozásba, ki kisebb, ki nagyobb elánnal, de egy közös pontja volt a helyzetnek, hogy mindenki rohamtempóban kívánta beoltani a lakosságot. A kereskedelmi blokk még egy ambiciózus tervet is elfogadott, miszerint nyár végéig a lakosság 70 százalékát be kívánják oltani.

Január második felére azonban a helyzet radikális változásnak indult. Az Európai Unió tartani kívánta az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok tempóját a lakosság beoltása terén, ám így is egy hónapos lemaradásban voltak, de még a kisebb, ám okosan sakkozó országokhoz képest is, mint Izrael, Kanada vagy az Egyesült Arab Emirátusok.

A dózisokat folyamatosan használták fel, rohamos fogyásnak indultak és a január folyamán rövid idő alatt három nagy pofont is kapott az Európai Unió: a Pfizer, a Moderna és az AstraZeneca is csökkentette a szállítandó mennyiséget a korábban beígértekhez képest, elsősorban gyártási nehézségekre vagy bővítésekre hivatkozva.

A vakcinaellátási problémák az AstraZeneca bejelentése után kezdtek el tetőzni, melyből egy komolyabb csatározás is kialakult, de erről majd később. Január végére valamennyi Európai Uniós ország ott találta magát, hogy a nagy ütemben elindított oltási terveket át kell programozni, mert egyszerűen nincs elég vakcina.

A Financial Times akkori összefoglalójából pedig kiderült, hogy milyen mélységű és hány területet érintő a probléma. Ott van Németország délnyugati részén található Baden-Württemberg tartomány, ahol annyira felkészültek a tömeges oltásra, hogy 10 nagyobb és 49 kisebb oltópontot állítottak fel, melyek összesen napi 54 200 ember beoltására is alkalmas kapacitással rendelkeztek.

A vakcinahiány azonban olyan mértéket öltött, hogy január végére már csak hetente 585 időpontot tudtak biztosítani, és ebben benne van az oltási programban prioritást élvező szociális otthonban lakók tömege is. A tartományi miniszterek akkor arról számoltak be, hogy közel fele annyival kevesebb dózist szállítottak le nekik a beígért vakcinákból.

Ezen felül három francia régióban, amely a lakosság körülbelül harmadát lefedi – Párizs, Hauts de France és Bourogne-Franche-Comté régiókban –  radikális döntést kellett hozni, és ideiglenesen szüneteltetni kellett az oltási programot, mert 2-4 hetes csúszással számoltak a szállítmányok terén, ebből kifolyólag nem akarták megkockáztatni, hogy a javasolt időn kívül kapja meg az oltakozni vágyó a második dózisát, mely szükséges a teljes védettséghez.

Madrid önkormányzatának szintén le kellett állnia az első oltások beadásával, ugyanezen szempontot alapul véve, hogy inkább legyen elegendő dózis a második oltásokhoz, mintsem kiszórják mindet első oltásként ilyen bizonytalan szállítás mellett. A helyi egészségügyi hatóságok egyik vezetője akkor elmondta: feleakkora Pfizer-BioNTech szállítmányt kaptak, mint amennyire ígéretet kaptak:

Dániában, amely akkor is és most is az egyik legjobb ütemben oltó nemzet, szintén ideiglenesen le kellett állítani az oltási programot. A Dán Orvosi Szakszervezet akkor jelentős frusztrációját fejezte ki, mert mint mondta, házon belül remekül sikerült megoldani az oltások logisztikai oldalát.

Portugáliában már eközben azzal számoltak, hogy legalább két hónapos csúszásban vannak az oltási terv legelső fázisának megvalósításával. Francisco Ramos, az ország koronavírus-ügyi munkacsoportjának vezetője megerősítette, hogy az első negyedévben csak 1.5 millió dózis oltóanyagot fognak kapni, a beígért három millió helyett.

Jens Spahn, Németország egészségügyi minisztere akkor nem szolgáltatott megnyugtató információkkal, hiszen annyit tudott mondani, hogy „nagyon nehéz 10 hét áll előttünk”, utalva arra, hogy a blokkban fellépő hiány még legalább 2.5 hónapig nem fog megoldódni.

A Pfizer-trükk

A Pfizer-BioNTech volt a legelső a sorban, aki bejelentette az ellátásbeli problémákat, akkor elsősorban arra hivatkoztak, hogy a Belgiumban található gyárukban kapacitásokat kell bővíteni. A cég a belga gyárból látja el oltóanyaggal gyakorlatilag az egész világot az Egyesült Államokon kívül, így az USA nem szenvedett el hiányokat.

Svédország, Dánia, Finnország, Lettország, Litvánia és Észtország egészségügyi miniszterei nyílt levélben fejezték ki felháborodásukat, míg a német kormány közleményben jelentette ki, hogy a Pfizer ezzel szerződéses kötelezettségeit nem tudja teljesíteni. Az amerikai és német vállalatok akkor türelmet kértek, hogy most a kapacitásaikat bővítik, ezt követően túl is fogják teljesíteni a kötelezettségeket.

A Pfizer kapcsán Olaszországból érkeztek a leghevesebb kritikák, ahol már a bejelentést követően szinte azonnal elkezdte vizsgálni a főügyész, hogy milyen jogi lehetőségei vannak – derült ki a Wall Street Journal beszámolójából. Ennek a fő oka az volt, hogy a cég bizonyos olasz régiókra nézve egyoldalúan csökkentette a szállítandó dózisokat, így volt, ahol már a második oltásra sem volt elegendő mennyiség.

Jens Spahn, Németország egészségügyi minisztere szerint az volt igazán frusztráló a Pfizer bejelentésében, hogy nagyon hirtelen, gyakorlatilag a semmiből érkezett. Mint mondta, teljes mértékben érthető, ha fel akarják pörgetni a termelést a gyárban, de azt elfogadhatatlannak tartja, hogy ezt gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra jelentik be.

Ami jelentős problémát okozott még a Pfizer kapcsán, hogy eredeti meghatározás szerint öt dózisnyi vakcinát tartalmazó ampullákat szállítottak, ám egy biztonsági szempont miatt hat dózisra elegendő oltóanyaggal töltötték meg az ampullákat. Az Európai Unió gyógyszerügynöksége január 8-án viszont döntött: ki lehet nyerni az ampullákból a hatodik dózis vakcinát.

A Pfizer reakciója? Jelentősen csökkentették az egyes helyszínekre szállított ampullák számát, arra hivatkozva, hogy ők bizony dózisokra kötöttek megállapodást, nem ampullákra, és az EMA is kimondta, hogy kevesebb ampullából lehet kinyerni ugyanazt a mennyiségű adagot. A cég akkor több soron is állította, nem sértenek ezzel a csökkentéssel semmilyen kötelezettséget, hiszen maga az Európai Unió mondta ki, hogy ki lehet nyerni a hatodik dózist.

Igen ám, csak olyan nagyobb helyszíneken, mint Hamburg ez komoly fennakadásokat okozott, mivel egyszerűen nem állt rendelkezésre a megfelelő eszköz arra, hogy kinyerjék a szóban forgó hatodik dózist. Ezzel a városban rendkívül nehézkessé vált az oltás, csökkent a leszállított ampullák száma, így szűkültek a lehetőségek.

A vakcinaháború kitörése

Az Európai Unió vakcina-fiaskójának kétségtelenül a legérdekesebb része az úgynevezett „vakcinaháború” volt, mely a kereskedelmi blokk és a brit AstraZeneca között tört ki. Az Oxfordi Egyetemmel közös fejlesztésű oltóanyag előállítója ugyanis bejelentette: radikálisan csökkenteni kell a március végéig beígért oltóanyag mennyiségét, 80 millió adagról 31 millióra. Ezt követően sikerült annyiban megegyezni, hogy még 9 millió adagot le tud szállítani a brit vállalat, így „csak” 50 százalékos lesz az elmaradás.

A The Guardian magyarázata alapján pedig egyszerűen levezethető a probléma, amire a brit cég vezetője csak úgy hivatkozott, hogy két hónapos csúszást okoz. A vakcinákat alapvetően két fázisban állítják elő az AstraZeneca esetében: az első fázis során magát az oltóanyagot állítják elő, amelyekért a vállalat Hollandiában és Belgiumban található gyára elsősorban a felelős; míg a második fázis során magát a „terméket” rakják össze, vagyis fogják az oltóanyagot, és ampullákban helyezik – ezt a tevékenységet főként Németországban és Olaszországban intézik el. A probléma itt az oltóanyag előállításával merült fel, a belga és holland gyárak egyes részei ugyanis egyszerűen nem volt elég termelékenyek, hogy tartani lehessen a 80 millió dózisos ígéretet.

Ami ezt követően kibontakozott az egészen kolosszális volt. A nemzeti kormányok és az Európai Unió vezető tisztviselői természetesen azonnal felháborodásukat fejezték ki, és mint a Pfizer esetében, szerződésszegésre hivatkoztak. Sztella Kiriakidész azonnali transzparenciát követelt a szállítás és előállítás kapcsán, és szintén beleszállt a cégbe, hogy mindenféle kötelezettségüket megszegték.

Az Európai Unió azt is sérelmezte, hogy az AstraZeneca briteket ellátó gyárában persze nincs semmi probléma, a britek vakcinaellátása zavartalanul működik. A kereskedelmi blokk azt is követelni kezdte, hogy a gyártó akkor a brit üzemből kezdje el biztosítani a vakcinákat, ha már az európai gyárban nehézségek vannak.

Pascal Soriot, az AstraZeneca vezérigazgatója viszont egy La Repubblicának adott interjújában vágott vissza, mondván szó sincs arról, hogy ők bármilyen szerződéses kötelezettséget megszegtek volna, ugyanis a megállapodás, amit kötöttek, arra vonatkozott, hogy a gyártó mindent megtesz annak érdekében, hogy a beígért mennyiséget le tudják szállítani.

Soriot azt is kijelentette később, egy Die Weltnek adott interjúban, hogy az Európai unió szimplán lemaradt a versenyben, ugyanis Brüsszel három hónappal később kötött megállapodást a gyártóval Nagy-Britanniához képest. Mint mondta: a korábbi megállapodás miatt ott ki tudták küszöbölni a gyártási nehézségeket, amire az Unióval nem volt egyszerűen lehetőség.

A cégvezér számos interjúban kihangsúlyozta az uniós vezetők támadásainak kereszttüzében, hogy alaptalan az állításuk arra tekintettel, hogy ők csak a tőlük telhető legjobb előállítást és szállítást ígérték meg. Kiriakidész azonban ezt hevesen cáfolta, szerinte a megállapodás ezen értelmezése vészesen hibás, és újfent transzparenciát követelt a gyártótól:

„Egy előzetes vásárlási szerződést kötöttünk egy olyan termékre akkor, ami még nem is létezett, és pont azért kötöttük ilyen módon a megállapodást, hogy biztosítsuk, a cég megteremti a megfelelő gyártási kapacitást, hogy megkezdjék a vakcina előállítását, és a jóváhagyás napjától kezdve már tudják a szerződésben szereplő adagot leszállítani” – idézte a BBC az egészségügyi biztost, aki hozzátette: az Európai Unió visszautasítja a „hamarabbi rendelés, hamarabbi kiszolgálás” logikáját.

A valódi ellentét főként azon alakult ki tehát, hogy az Európai Unió úgy értelmezte a két fél közötti szerződést, hogy az kiterjed a brit gyártóüzemekre is, így zavartalan lehet az ellátás, ha esetleg az európai gyártósorokon probléma merül fel. Az Unió alapvető értelmezése szerint a brit üzem volt az első számú forrása az ellátásnak, míg a Belgiumban és Hollandiában található üzem a másodlagos.

A gyártási problémák pedig Belgiumban és Hollandiában merültek fel, ezért az Európai Unió számára egyértelmű volt, hogy a brit üzemből majd úgyis el fogják őket látni. Még azt az érvet is előhozták, miszerint jelentős mennyiségű pénzt fektettek a gyárak fejlesztésére, és ezért cserébe arra számítottak, hogy a gyártó szükség esetén maximális kapacitással tud a termelésbe belekezdeni.

Soriot viszont hangsúlyozta, hogy a brit kormánynak elsőbbsége van, már csak a korábbi szerződéskötésre tekintettel is a brit gyárban készített oltóanyagokra vonatkozóan, és csak abban az esetben lehet valamennyi vakcinát Európába szállítani, ha már a britekkel kötött szerződésben szereplő kötelezettségeiket kielégítően teljesítették.

Mint a Wall Street Journal privát beszélgetések alapján idézte, Soriot úgy gondolta, hogy az Európai Unió teljesen irreális elvárásokat támaszt a vállalattal szemben, és ezt az egészet mind azért csinálják, hogy a saját baklövéseikről eltereljék a figyelmet. A belső források szerint Soriot úgy gondolta, az AstraZeneca kockázatvállalását érdemes inkább értékelni, hogy ekkora adagra adtak ígéretet.

A háború során olykor egészen bohózatos jelenetek is voltak: az Európai Bizottság például felháborodottan jelentette ki, hogy az AstraZeneca lemondta az ügy megoldására szolgáló találkozón való részvételt, majd a vállalat jelezte, hogy szó sincs erről, majd megjelent a találkozón.

Az unió ezután azt követelte a cégtől, hogy tegye közzé az aláírt szerződést az oltóanyagokra vonatkozóan, Soriot akkor is arra hivatkozott, hogy mivel egy még akkor nem létező termékre kötötték a szerződést, nem lehet szó kötelezettségről. Az Európai Unió végül közzé is tette a dokumentumokat, ám ebből a szállítási menetrend nem derült ki.

Az Európai Unió gyanúja olyan nagyra nőtt, hogy előbb megkérte a belga hatóságokat, hogy küldjenek felügyelőket és vizsgálják át a cég termelési láncát, valamint Brüsszel válaszokat követelt, hogy van-e olyan vakcina, amit teljesen vagy legalább részlegesen a kereskedelmi blokk területén állítanak elő. Soriot megerősítette, hogy a briteknek szánt vakcinákat csakis a brit üzemben állítják elő, így az Unió más eszközökhöz nyúlt.

Előbb belengették, majd végül január 30-án be is jelentették, hogy az érintett országokra bízva, de egy kontrollrendszert fognak bevezetni, melyen keresztül ellenőrizni fogják a vakcináknak vagy egyes alkotóelemeinek az exportját. A britek óriási felháborodással fogadták a döntést, egy konzervatív törvényhozó például zsarolásnak nevezte a döntést.

Ez volt lényegében a válaszcsapás az AstraZeneca elmaradásaira, viszont ez elsősorban egy adminisztratív jellegű döntés volt, amely arra kényszeríti a vállalatokat, hogy osszák meg az exportterveiket a nemzeti kormányokkal, és ezáltal közvetve Brüsszellel, hogy nagyobb ellenőrzés legyen az exportálni kívánt oltóanyagok kapcsán.

Habár az AstraZeneca „miatt” született ez a döntés, akkor úgy tűnt, hogy nem őket fogja sújtani elsősorban. A Pfizer-BioNTech ugyanis az Egyesült Államokon kívül mindenkit az európai üzemeiből lát el, és bár a Moderna Svájcban állítja elő magát az oltóanyagot, ampullákba már Spanyolországban teszik a szert.

Eközben viszont elindult a brit oltóanyag kritizálása is, ugyanis többek között a német, francia és lengyel hatóságok úgy látták, nem biztonságos az oltóanyag a 65 év felettiek számára, belga szakemberek pedig már az 55 felettieknek sem ajánlottak, mindezt arra hivatkozva, hogy a klinikai kísérletek során nem vontak be kellően nagy számú önkéntest ezen demográfiákból. Egyes szakértők ezt úgy kommentálták, hogy a két fél között kialakult érzelmi helyzet miatt ez egy várható „lejárató kampány” volt uniós oldalról.

Egy február 11-én közzétett Reuters–híradásból azonban kiderült, hogy nagyobb volt az „exporttilalomnak” beharangozott döntés füstje, mint a lángja, ugyanis 21 különböző országba összesen 37 engedélyt adtak meg a különböző nemzeti hatóságok, így többek között Nagy-Britanniába, az Egyesült Államokba, Kínába, Ausztráliába, Katarba és Japánban is szállítottak az oltóanyagokból.

A kritikák nem maradtak el – „Ennél jobb reklámot a Brexit nem is kaphatott volna”

Ez az egész beszerzés-balhé, az AstraZenecával és végső soron Nagy-Britanniával vívott vakcinaháború pedig egészen heves kritikákat váltott ki. Az uniós vezetők, különösen Ursula von der Leyen kapott hideget-meleget, de mindenki egyetértett abban: az Európai Unió vakcinabeszerzése egy totális katasztrófa volt.

Egy brüsszeli think-tank vezetője például úgy fogalmazott még januárban, hogy Európa első számú politikai ügye, hogy nem áll rendelkezésre megfelelő számban vakcina: „Minden egyes családot érint, az emberek azon gondolkodnak, miért nincs elegendő vakcina. A nyomás pedig egyre hatalmasabb”.

Marküs Söder, Bajorország miniszterelnöke és a kancellári szék egyik legfőbb várományosa kegyetlenül beleszállt az Európai Unióba a ZDF német televíziós csatornába adott interjújában, ahol rögtön azzal kezdte, hogy a Bizottság túl későn rendelt és túl kevés vállalattal kötött szerződést:

Emmanuel Macron ugyan megpróbálta megvédeni a kontinens oltási stratégiáját arra hivatkozva, hogy sokkal több értelme van egyszerre kialakítani a védettséget a kontinensen az ország közötti kapcsolatokra tekintettel. Azzal példálózott, hogy ha mondjuk Németországnak vagy Franciaországnak sokkal gyorsabb oltási terve lenne, és a szomszédos országaiknak pedig nem lenne olyan gyors, akkor az egész terv bukásra lenne ítélve, annyira integrált az egész kereskedelmi tömb. Persze a francia elnök sem úszta meg a kritikákat, főként az ország rendkívül lassú oltási üteme miatt, amit az AP hírügynökség csak „kafkai” szóval illetett.

Angela Merkel, Németország kancellára is önkritikusan elismerte, hogy a vakcinabeszerzés folyamata hagy némi kívánni valót maga után, valamint problémaként megemlítette ő is az Unió bürokratikusságát. A német oltási terv lassúsága miatt azonban a sajtó őt sem kímélte: az ország legolvasottabb lapja, a Bild „csigatempójúnak” nevezte Merkel oltási tervét.

Manuela Schwesig, a német Mecklenburg-Előpomeránia tartomány vezetője szintén a ZDF-nek adott nyilatkozatában fogalmazott úgy, hogy mély csalódottsággal tölti el a helyzet alakulása:

Rosanna Tarricone, a milánói Bocconi Egyetem szakértője szerint az volt a nagy különbség az Európai Unió és a többi ország kormánya között, hogy míg a legtöbb ország nagyon alapos, hatékony és előregondolkodó beszerzési tervet dolgozott ki, addig az Európai Unióban csak bejelentette mindenki a nagy terveket, de egyiket sem sikerült rendesen és kellő precizitással megvalósítani.

Guy Verhofstadt, az Európai Unió egyik legismertebb és az elmúlt évtizedben egyik legikonikusabbá vált alakja pedig darabokra szedte Ursula von der Leyent az Európai Unió vakcina-katasztrófája miatt a The Times nevű brit lapnak adott nyilatkozatában, és azzal vádolta meg, hogy drasztikusan elnyújtotta ezzel a fiaskóval a járvány hosszát:

Olaf Scholz pénzügyminiszter nemes egyszerűséggel „rakás sz**nak” nevezte az Európai Uniós vakcin-beszerzést, míg a Die Zeit nevű német lap egy publicisztikában úgy fogalmazott: „Ennél jobb reklámot a Brexit nem is kaphatott volna”.

Fordulat AstraZeneca-ügyben – sok hűhó semmiért

A The Guardian szemügyre vette az Európai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ (ECDC) adatait, melyből olyan információk derültek ki, ami az egész Európai Unió-AstraZeneca csörtét egészen más megvilágításba helyezi: az eddig szétosztott 6 millió 134 ezer dózis vakcinából még 4 millió 849 ezret nem adtak be. Ez a szám azóta bizonyára csökkent, ezek a február 25-i állapotok voltak.

A brit lap végigelemezte az ECDC nyilvántartásából kinyerhető adatokat, és olykor egészen elképesztő adatokra lettek figyelmesek. Belgiumban például több mint 200 ezer dózisból alig tízezret, Bulgária 117 ezer dózisából alig több mint kétezer adag került beadásra, míg Olaszország a rendelkezésre álló AstraZeneca-oltóanyagának csak az ötödét adta be.

A brit lap megjegyzi, hogy valószínűleg ehhez hozzájárult, hogy a francia, német, lengyel és olasz hatóságok nem találták megfelelően biztonságosnak a 65 év feletti korosztályban, ezért inkább a fiatalabbak számára csoportosították át, ám ők mindenütt csak hátrébb vannak az oltási sorrendben.

Angela Merkel a Frankfurter Allgemeine Zeitung nevű német lapnak adott interjújában elismerte, Németországban ráadásul problémát okoz, hogy nem bíznak megfelelően a britek oltóanyagában, hiába a szakértők támogatása. A kancellár viszont az interjúban is elismerte, hogy ő maga nem oltatná be magát – jelenleg – az AstraZeneca oltóanyagával, mivel nem tartozik abba a korosztályba 66 évesként, akinek ezt ajánlják.

Az Európai Bizottság és az AstraZeneca közötti háború január utolsó heteiben olyan szinten vérre menő volt, hogy az ember azt gondolta volna, az utolsó dózis vakcinákért folyik a küzdelem. A valóság ezzel szemben viszont az, hogy továbbra is rengeteg brit fejlesztésű oltóanyag áll a blokk rendelkezésére, amelyek kis túlzással ott porosodnak a polcokon.

Egyre több Európai Uniós ország unja meg a helyzetet

Magyarország volt a legelső ország az Európai Unióban, amely úgy döntött, nem feltétlenül tartja be az Európai Uniós közös oltási tervet, és inkább alternatív források után kezdett el kutatni. Ennek lett az eredménye, hogy az orosz Szputnyik V és a kínai Sinopharm oltóanyaga is a kereskedelmi blokkban elsőként nálunk került jóváhagyásra.

Az uniós tisztviselők ezt finoman szólva sem nézték jó szemmel, gyakran kritizálták a magyarokat azért, mert nem tartják be az egységes oltásbeszerzési programot, egyes külföldi elemzők pedig a magyar kormány uniókritikus politikájára vezették vissza az orosz és a kínai vakcina vásárlását is. A legfőbb kritika az volt, hogy nem hagyta jóvá az Európai Gyógyszerügynökség ezeket a vakcinákat, pedig elsősorban az olyanokkal kellene oltani a tömb lakosságát.

Az uniós jog azonban semmilyen tiltást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy olyan vakcinákat vessenek be a tagállamokban, amelyeket nem hagyott jóvá az Európai Gyógyszerügynökség. A magyar kormány ezért inkább az orosz és a kínai oltóanyag bevásárlása mellett döntött, mellyel sokáig egyedül voltak az Európai Unióban.

Ahogy egyre inkább kezdett kibontakozni a vakcinabeszerzés katasztrófája, több ország is „flörtölni” kezdett az ötlettel, hogy nem várnak tovább az uniós szintű hatóság engedélyeire, és inkább a saját kezükbe veszik az irányítást. Márciusra értünk el oda, hogy von der Leyen víziója, az egységes vakcinabeszerzési stratégia elkezdett szétesni.

Szlovákia hétfőn jelentette be először, hogy maguk is vásároltak az orosz Szputnyik V vakcinájából, egyelőre 100 főre elegendő dózist, azonban ez 1 millióra fog növekedni. Lengyelország pedig Hszi Csin Pinggel vette fel a kapcsolatot, és a legutóbbi beszélgetésük során kezdeményezte a kínai vakcina szállítását. Csehország miniszterelnöke, Andrej Babis is belengette, hogy az EMA nélkül hagyhatják jóvá a Szputnyik V oltóanyagát.

A Reuters pedig arról számolt be a héten, hogy Dánia és Ausztria is megunta az Európai Unió fiaskóját, és felvették a kapcsolatot Izraellel és vezetőjével, Benjamin Netanyahuval egy gyártási együttműködés érdekében. Mindkét ország vezetője a lassúságra hivatkozott, valamint csökkenteni akarják az Európai Uniótól való függőségüket a beszerzés terén.

Sebastian Kurz például a Bildnek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a nyári megállapodás a közös beszerzésről alapvetően egy jó ötlet volt, de meglátása szerint az Európai Gyógyszerügynökség nagyon lassan hagyja jóvá a vakcinákat, és a gyógyszergyárak pedig túlságosan küszködnek a szállítással.

Mette Fredriksen ennél óvatosabban fogalmazott a Financial Timesnak, mint mondta, ez nem jelenti azt, hogy ne bízna az Európai Unióban és annak hatóságaiban, viszont minél inkább fel kell pörgetni a vakcinák gyártási folyamatát, muszáj kiterjeszteni a megállapodásokat az uniós határokon kívülre is.

Mint a The Telegraph is beszámolt róla, még a németeknek is van külön megállapodása: összesen 30 millió dózisra kötöttek külön szerződést a Pfizerrel, és 20 millió dózisra a CureVac AG-val. Amikor először nyilvánosságra hozták a híreket a német ügyletekről, von der Leyen számonkérően annyit reagált: „megállapodtunk abban, hogy nincsenek párhuzamos tárgyalások és párhuzamos megállapodások”.

Milyen hatással lehet ez a jövőre nézve?

Az a tény, hogy egyre több ország dönt úgy, hogy inkább a saját kezébe veszi a vakcinabeszerzés ügyét, lényegében egyenlő annak a ténynek a kimondásával, hogy a von der Leyen-féle közös oltási terv monumentálisan elbukott. Az országok megunták a lassúságot, ugyanis látják, nem lehet már sokáig tartani a lezárásokat.

A lezárások elképesztő mentális terhet rónak az emberekre, amely egyre nehezebben bírható, korosztálytól függetlenül. Ez látszik meg az egyre inkább növekvő fegyelmezetlenségen is, valamint a minél hosszabb lezárások egyre több embert fognak a vírusszkeptikusok karjaiba rugdosni – a kilátástalanság érzése ugyanis néha radikalizmust szül.

A legtöbb Európai Uniós ország továbbra is teljes vesztegzár alatt áll, ami pedig a gazdaságokra is katasztrofális hatással van. Minden egyes lezárással töltött nap további GDP kiesés, gazdasági lassulás, munkahelyek elvesztése és már az eddigi lezárásoknak sem tudjuk előrelátni a pénzügyi következményeit, mindössze csak annyit érez mindenki, hogy nagy lesz a baj.

A szakértők valamennyien egyetértenek abban, hogy a vakcina lehet az egyetlen megoldás, és a lakosság minél gyorsabb beoltása. Nem véletlenül akarja minden ország minél gyorsabban letudni a népesség döntő többségének beoltását, a gazdaság és mindenekelőtt az emberek nem bírják a további bezárást.

Az Európai Unió továbbra is radikális lemaradásban van a világhoz képest az átoltottság terén. Az Egyesült Királyságban már 100 lakosra levetítve 31.6 dózisnyi vakcinát adtak be, az Egyesült Államokban 23.2-t, míg az Európai Unióban ez a szám csak 7.6. Ez is indokolja, miért keresi mindenki az alternatív lehetőségeket.

Annyit már Ursula von der Leyen is elismert, hogy hibáztak a vakcinabeszerzés során, elmondása szerint az engedélyezéssel sem voltak elég gyorsak, a tömeggyártás kapcsán túl optimisták voltak, valamint túl biztosak abban, hogy időben tudnak megérkezni ekkora nyomás mellett az előre megrendelt adagok.

Az Európai Uniónak vannak még további megállapodásai, többek között a Sanofi-GlaxoSmithKleine, valamint az egydózisos Johnson & Johnson vakcinára (utóbbit már akár jövő héten jóvá hagyhatja az EMA), ezen felül sikerült azóta a Pfizer-BioNTech oltóanyagra vonatkozóan 600 millió dózisban megállapodni, amelynek előállításában a Sanofi is segíteni fog.

A vakcinákkal kapcsolatos nehézségeknek még minden bizonnyal nincs vége, de a fennakadásokat valamennyi gyártó az első negyedév végéig ígérte orvosolni. Amennyiben ezt sikerül is tartani, akkor tavaszra már megoldhatóak (lehetnek) a vakcinaellátási problémák az Unión belül is – addigra viszont már lehet késő lesz, és az országok nem elhanyagolható hányada alternatív forrásokhoz fordul.

A legfrissebb bejelentések azt vetítik előre, hogy ez a trend folytatódni fog, és már nem fog megvalósulni abban a formában a egységes európai oltási terv, ahogyan von der Leyen megálmodta – még ha ötletnek jó is volt.

Az is kérdéses, ez politikailag mit fog hozni az Európai Unión belül, vajon fognak-e fejek hullani ennek következtében. Ursula von der Leyen személye körüli kritikák nagyon hevesek, és nem lehet arra számítani, hogy a jövőben kímélni fogják. Egy szerencséje lehet: Európa országai az oltással lesznek elfoglalva, és nem azzal, mekkora fiaskót produkált az Európai Bizottsággal együtt.