Zalatnay Sarolta bevallotta, emiatt nincs semmilyen fix megélhetése
60 ezer forint a nyugdíja, ha pedig nincs havonta négy fellépése, akkor nem tud megélni.
Fotó: MTVA/Zih Zsolt 
Zalatnay Sarolta nemrégiben a Mandinernek adott interjút, amelyből többek között arra is fény derült, mennyi az énekesnő nyugdíja, miért nem áll több lábon, s mennyit kell dolgoznia ahhoz, hogy hónapról hónapra meg tudjon élni. „Hatvanezer forint a nyugdíjam, gyorsan teszem hozzá, azért csak ennyi, mert sok zenésztársammal együtt hiába fizettünk nyugdíjjárulékot 1989-ig, nincs nyoma a rendszerben, így nem is számít bele a nyugdíjunkba. Az előadói jogdíjból is jön valamennyi pénz, de ha nincs havonta négy fellépésem, akkor nem tudok megélni” – árulta el. Elmondása szerint fogalma sincs, mi történik majd vele, ha nem lesz képes fellépni.
„Amíg bírom kondival, addig csinálom, és továbbra is csak élőben vagyok hajlandó énekelni, de úgy is eljön az a pont, amikor már nem lesz erőm rá, ám akkor nem tudom, mi lesz” – fogalmazott, hozzáfűzve, ha annak idején Londonban maradt volna, ma nem kellene a megélhetése miatt aggódnia. Egyúttal a Bors is megkereste Zalatnayt, akit több kommentelőhöz hasonlóan arról kérdeztek, miért nem nyitott például egy kisboltot, vagy rendezett be egy hangstúdiót, ahol ma biztosan egymás kezébe adnák a kilincset a zenészek. „Hogy miért nem állok több lábon? A kérdés részben jogos, hiszen a generációm tagjai közül sokan, sőt a legtöbben befektették valamilyen vállalkozásba a megkeresett pénzüket, így számukra a fellépések már régen nem a túlélésről szólnak”.
Majd azzal folytatta: „Igen, ők megtehetik, hogy csak örömből zenélnek. Félreértés ne essék, számomra is hatalmas boldogság, amikor a közönség velem énekli a dalaimat, csak éppen nekem nem fér bele, hogy fáradtságra, vagy egyéb elfoglaltságra hivatkozva azt mondjam magamnak, hogy kihagyok pár hetet, vagy akár hónapot, mivel tény, hogy nincs egy háttérben működő kis vállalkozásom, ami fixen termeli a pénzt”. Ezt követően azt is megindokolta, miért nincs több hírességhez hasonlóan más bevételi forrása is, akiknek így nem kell csak a fellépéseikre alapozniuk a boldogulásukat. „Mindenki tudja, mi is történt velem éppen 20 évvel ezelőtt. Próbálkoztam én vállalkozással és minden pénzemet bele is tettem. Naiv voltam és veszettül szerelmes, aminek sajnos nem csak én, de mások is megfizették az árát”.
„Nekem pedig be kellett ismernem önmagamnak, hogy semmi érzékem sincs az üzlethez, és az emberismeretem sincs éppen a topon” – utalt az utolsó házasságára, a televíziós vállalkozására és a csőd után rá kiszabott börtönbüntetésre. Majd megjegyezte, sajnos mai napig meggyűlik a baja azzal, hogy bizalommal, jóhiszeműen fordul mindenki felé, olyanok felé is, akik egy cseppet sem érdemelnék meg azt. „Ha már itt tartunk, a naivitásomon még ma is lenne mit dolgoznom. Sajnos az utóbbi években is megesett, hogy hittem sima szavú embereknek. Hitegettek nagykoncerttel, én pedig annyira szerettem volna, hogy igaz legyen, hogy tettem, amit mondtak” – magyarázta Cini.
Illetve azt is bevallotta, hogy megesett, hogy egy műsorért kapott gázsija úszott el azért, mert a magát menedzsernek kiadó figura átverte. „70 felett nagyon nehéz mindent kézben tartani és ezt ki is használták többen is” – vélekedett. Hozzáfűzte, sajnos egyelőre csak ígérgetések vannak arról a filmről, amely az életét mutatná be, ami igazán megviseli lelkileg. Mint mondta, „hetvenhét éves vagyok, nincs időm várni”. Mindemellett az is nehezen érinti, hogy talán sosem kapja meg azt az elismerést, amely egy művészember életében a csúcs, utalva ezzel a Kossuth-díjra. „Tudom, azt írják majd a kommentelők, hogy de Cini, hiszen te börtönben voltál. Igen, húsz éve megbotlottam, de nem a színpadon. Ott soha!” – szögezte le.
