Az amerikai űrhivatal szakemberei egy olyan rendszert építettek meg, amivel a Marson és a Holdon is a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb biztonsággal érhetnek földet a jövőbeni missziók során.

Az űrügynökség úgynevezett SPLICE (Safe and Precise Landing Integrated Capabilities Evolution) projektjével a landolás hatékonyságát és a veszélyek minimalizálását célozták meg az egységen található lézerszenzorok, speciális kamerák, szupergyors számítógépeket és kifinomult algoritmusok segítségével, amelyek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy emberi pilóta nélkül teljesíteni lehessen vinni a különböző feladatokat.

A NASA hivatalos közleményéből megtudhattuk, hogy a Holdat megcélzó Artemis küldetéshez már az új rendszert használhatják majd, amelyen az elkövetkező hónapokban további finomhangolásokat fognak elvégezni.

Az egységgel nemcsak hogy sokkal változatosabb helyeken érhetnek talajt, de a precizitást is növelhetik, így pontosabban navigálhatnak a geológiai struktúrák és kráterek közelében. A SPLICE alapvetően úgy működik, hogy leszállás előtt első körben a felszínt elemzi a komputer az ismert adatbázis alapján, majd nagyjából 5 kilométerrel a landolási helyszín felett három lézernyalábot kibocsájtva kijelölheti a legbiztonságosabb pontot.

A NASA egyébként abban bízik, hogy 2024-re az Artemis program keretein belül éppen ezzel a leszállóegységgel sikeresen eljuttathatnak a világon elsőként egy nőt is a Holdra. Az űrügynökség következő lépésben a Blue Origin New Shepard rakétát fogja tesztelni, azonban arról még nincs információ, ez mikor történhet meg.

Az ellenőrzések során a SPLICE a Földön fog biztonságos leszállóhelyet keresni a New Shepard rakténák, ezáltal fel tudják ismerni a rendszer lehetséges hibáit, amiket orvosolhatnak majd.

John Carson, a NASA precíziós landolásáért felelős menedzsere elmondta,