Újabb rejtélyekre derült fény a sötét anyaggal kapcsolatban
Az univerzum nagy részét kitöltő misztikus anyag ismét megmagyarázhatatlan viselkedésmintákat mutatott, ami a csillagászokat és az asztrofizikusokat is meglepte.
Az univerzum nagy részét kitöltő misztikus anyag ismét megmagyarázhatatlan viselkedésmintákat mutatott, ami a csillagászokat és az asztrofizikusokat is meglepte.
A világegyetem tömegének jelentős hányadát adó sötét anyagot nem véletlenül nehéz tanulmányozni, mivel lényegében képtelenség érzékelni, ezért csak feltételezni lehet, hogy egyáltalán létezik.
A fizikusok kizárólag az úgynevezett gravitációs lencse segítségével tudták bizonyítani a sötét anyag jelenlétét, ugyanis meghajlítják a távoli galaxisok vagy egyéb objektum és a Földön tartózkodó megfigyelő közti fénysugarakat. Minél nagyobb a sötét anyag koncentrációja, annál jobban észlelhető ez a hatás.
Amikor európai asztronómusok a Hubble űrtávcső és a Déli Obszervatórium Óriás Teleszkópjával vizsgálták a masszív galaxishalmazok gravitációs lencse effektusát, rájöttek, hogy a szimulációk során előrejósolt értékekhez képest tízszer erősebb eredményeket kaptak.
Massimo Meneghetti, a bolognai INAF Asztrofizikai és Űrtudományos Obszervatóriumának csillagásza és a Science magazinban megjelent kutatás főszerzője az ESA hivatalos sajtóközleményében a következőket nyilatkozta a felfedezésről:
„Rengeteg tesztelést végeztünk az adatokkal, és biztosak vagyunk benne, hogy a rossz párosítások arra utalnak, vagy a szimulációkból, vagy a sötét anyag mechanizmusának megértéséből hiányozhat valami.”
Egyszóval a tudósok nem találták még meg azt a kulcsfontosságú összetevőt, amivel a fizika törvényszerűségei által érvényt nyerhetne a sötét anyag ilyen mértékű ereje.
„Az eltérés egyik oka az lehet, hogy nem találtuk meg a kulcsszerepet játszó rész működésének alapelvét.”
tette hozzá Meneghetti.
A kutatáshoz Meneghetti és kollégái egy sötét anyag térképet készítettek három hatalmas galaxishalmaz megfigyeléseiből származó minták összesítésével. Kiderítették, hogy a kisebb méretű fényképek beágyazódtak az egyes galaxishalmazok magjának nagyobb objektívtorzulásaiba. Mindez azt jelenti, hogy a gravitációs lencse hatás szignifikánsnak bizonyult, ami a sötét anyag nagyobb sűrűségével magyarázható.
