Csillagászok azon törik a fejüket, vajon honnan eredhet az a rengeteg fény, amelyek a Földre érkeznek anélkül, hogy a világűr valamelyik pontján elakadnának.

A New Horizons űrszonda öt éve közelítette meg a Pluto törpebolygót, majd utána a Neptunuszon túli Kuiper-öv felé vette az irányt. Mivel a szerkezet olyannyira távol került a Naptól és a legközelebbi bolygórendszer kozmikus poraitól, hogy az asztronómusokat szó szerint elvakították a visszatükröződő fénysugarak, inkább arra használták fel a szondát, hogy megállapítsák, mennyire fényes valójában a világűr.

Az NPR magazinban megjelent riportból kiderült, hogy még a megvilágítás erős szűrése után is a fénysugarak nagyjából fele megmaradt, ami arra utalhat, hogy vagy a technológiai határainkat értük el, vagy egy megmagyarázhatatlan jelenség állhat a dolog mögött.

A Földre érkező összes fényforrás az univerzum látható objektumairól tükröződik vissza, a többi fénysugár jelenléte pedig vagy azt jelenti, hogy sokkal több galaxis van a távolban, amelyeket képtelenség elhalványulásuk miatt érzékelni, vagy valamilyen más forrás is lehet, amelyek eredetét egyelőre még nem tudjuk meghatározni.

Michael Zemcov, a Rochester Műszaki Egyetem asztrofizikusa a lap felkeresésére elmondta,

Zemcov nem vett részt a kutatásban, de már végrehajtott korábban egy hasonló vizsgálatot, ezért úgy gondolja, hogy a friss eredményeket hitelesnek kell vennünk, ugyanakkor figyelmeztetett, a csillagászoknak szükséges lesz újraértékelniük az eddigi feltételezéseiket: