A Floridai Egyetem szakértői jutottak erre a megállapításra, akik a kutatás során az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia nevű műholdja által rögzített információkat is megvizsgálták.
Még rengeteg az ősrobbanással kapcsolatos kérdés, az új felfedezés révén azonban egy lépéssel közelebb kerülhetnek a csillagászok ahhoz, hogy megértsék, valójában mi is állhat az univerzum folyamatos tágulása mögött.
A NASA Solar Orbiter űrszondájának köszönhetően pazar felvételeken csodálhatjuk meg, amint a Nap koronakidobódásai végignyaldossák a környező univerzumot.
Kutatók szerint a radioaktív anyag valószínűleg egy távoli szupernóva-robbanást követően kerülhetett az óceán mélyére.
Ismeretlen eredetű zajra lett figyelmes a Naprendszerünk peremétől eltávolodott, a Földtől legmesszebb tartózkodó űrszonda.
Az úgynevezett spagettifikáció akkor áll fenn, amikor egy fekete lyuk részlegesen felemészti a közelében ólálkodó csillagokat.
Fekete lyukak egybeolvadása során keletkezhetnek olyan csillagok, amelyek lényegében időutazásban vehetnek részt.
Az antianyag egy furcsa, különleges anyag, melynek legnagyobb része rejtve van szemeink elől, mégis nagy mennyiségben jelen lehetnek a galaxisunkban.
Annyi hulladékot juttatott ki az emberiség az univerzumba, hogy a maradványok valósággal felvillanyozzák a lassan csillagászati megfigyelésre alkalmatlan égboltot.
Az Ohiói Állami Egyetem (OSU) csillagászai szerint megtalálták a bolygónkhoz legközelebb tartózkodó fekete lyukat, ami mindössze 1 500 fényévre van tőlünk.
Japán kutatók rájöttek, hogy a csillagok végső formája és nagysága attól függ, mennyire bizonyultak sikeresnek a környéken található égitestekkel való versengés során.