Nyugaton Oroszország az agresszor, de a világ egyéb részein teljesen más a kép
Nyugaton a közösségi média szinte egybehangzóan Oroszországot hibáztatja mindenért, azonban az arab világban teljesen más a kép, ahol az emberek a Nyugat ellen fordultak.
Fotó:
A drónnal készített légi felvételen emberek vizsgálnak egy megrongálódott épületet, miután amerikai különleges egységek terrorizmusellenes rajtaütést hajtottak végre hajnalban az északnyugat-szíriai Idlib tartományban 2022. február 3-án. A washingtoni védelmi minisztérium közlése szerint az akcióban nem vesztettek el egyetlen katonát sem, helybeliek azonban arról számoltak be az AP hírügynökségnek, hogy a hadmûveletnek civil áldozatai is vannak.
(MTI/EPA/Yahya Nemah)
„Az USA az első számú bűnöző a világon“ – írta egy nő egy cikkhez kommentben, amely arról szólt, hogy vérdíjat ígértek annak, aki megöli Vlagyimir Putyin orosz elnököt.
Egy másik hozzászóló szerint „az [az USA] minden gonoszság és bűnözés országa. Nem lenne háború, ha nem lenne az amerikai akció“.
„Gyilkosok és bűnözők bandája, és mindig is ilyenek voltak, mióta megalakult a bűnös államuk“ – véli egy harmadik kommentelő.
Sokan emlékeznek még a 2003-as iraki invázióra, ahol az USA tömegpusztító fegyvereket keresett, amelyeket soha nem találtak meg. Annak a háborúnak legalább 184 ezer iraki civil áldozata volt, százezrek vesztették el otthonukat, és a háború sújtotta ország még mindig küzd a fennmaradásért. Líbia bombázása szintén frissen él az arab közvélemény emlékezetében.
Líbia bombázása szintén frissen él az arab közvélemény emlékezetében. 2011-ben egy NATO-koalíció támogatta azokat az erőket, amelyek harcoltak Muammar Kadhafi akkori líbiai vezető ellen. Ez a támogatás végül a kormányellenes erők javára billentette az egyensúlyt. A több évtizedes uralkodót a NATO által támogatott lázadók brutálisan megölték, ahogy rengeteg civilt is. Az ország káoszba süllyedt, amelyből máig nem tért magához.
Aztán jött 2017, és vele együtt az USA belépése a szíriai polgárháborúba. Washington négy hónapon keresztül mintegy 10 ezer bombát dobott a sűrűn lakott Rakkára, amely akkoriban a Daesh „kalifátusának“ fővárosa volt. A terrorellenes műveletek részeként azonban sok civilt is megöltek, tönkretették a térség infrastruktúráját, és mélyebb válságba sodorták az országot.
Éppen ezért az arab nyelvű világban sokan úgy vélik, hogy az ukrán esetben az igazi bűnös ismét az USA és szövetségesei. Az emberek nem csak Amerika Oroszországgal szembeni külpolitikája, hanem a Nyugat képmutatása és kettős mércéje miatt is felháborodtak.
Olyan videók terjedtek el, amelyekben amerikai és európai tudósítók összehasonlítják az ukrán menekültek bőr-, szem- és hajszínét a Közel-Keletről és Ázsiából érkezőkével. Az arab világ érzelmeit ábrázoló karikatúrák jelentek meg számos hírportálon.
„Tudod, miért nem sírnak [a Nyugat] Pakisztán miatt? Mert a meggyilkolt személy muszlim, a mártírok muszlimok. A bőrszínük sötét, a szemük színe nem kék. Vagy más szóval… a pakisztáni áldozatok nem ukránok“ – írta valaki.
„Az orosz-ukrán háború megmutatta, mennyire rasszista a Nyugat a muszlimokkal szemben! Az a baj, hogy előadásokat tartottak nekünk az emberségről“ – tette hozzá valaki más.
Azonban az ukránokat is támadták, megemlítve, hogy őket sem kell félteni. A Közel-Keleten is elterjedt az a videó, amikor a neonáci Azov zászlóalj disznózsírral bekent lövedékeket használna a muszlim csecsen harcosok ellen.
„Ez a bizonyíték arra, hogy az ukránok mennyire mocskosak és hülyék“ – kommentálta valaki.
Egy másik hozzátette: „Ők régi nácik – az eredeti kiadás -, és van egy politikai pártjuk, amely nagyobb befolyással bír az ukrán politikusokra, mint a választási arányuk. Ők ellenőrzik Ukrajna keleti és déli részét, és beépültek a fegyveres erőkbe“.
Egy harmadik pedig arra figyelmeztetett, hogy az ilyen politika előbb-utóbb visszaüt.
„Aki Isten szavait és vallását gúnyolja, annak nincs helye az életben. Nem menekülnek meg Isten büntetése elől, és Isten az ő [orosz] őrzőjük“.
