Az Express cikkében az onkológus így fogalmazott: „Vannak napok, amikor onkológusként olyan törékeny térben állunk, ahol a tudomány találkozik a szenvedéssel, és minden döntés egyszerre hordoz reményt és szívfájdalmat. Minden konzultáció finom egyensúly a klinikai precizitás és a mély emberi érzelem között, amikor nemcsak gyógyítók vagyunk, hanem életet megváltoztató hírek hordozói is.”

A szakember szerint a diagnózis közlése a betegek számára egy kényszerű utazás kezdete egy olyan világba, amibe sosem akartak belépni. Egy páciens szavaival élve: „olyan érzés, mintha egy nehéz túrához csatlakoznál úgy, hogy lemaradtál a vezető eligazításáról, miközben te egészen más, saját magad által tervezett útra készültél.” Az orvosok a betegség kontrolljára, a túlélési statisztikákra és a bizonyítékokon alapuló döntésekre összpontosítanak, miközben a betegek félelemmel, bizonytalansággal és identitásuk újradefiniálásával küzdenek.

„A mentális egészség támogatása nem választható extra, hanem a holisztikus ellátás része, éppoly fontos, mint a sugárkezelés, a kemoterápia vagy a műtét.” Ugyanakkor a valóságban a pszichoonkológiai és tanácsadói szolgáltatások gyakran túlterheltek, hosszú várólistákkal működnek, így a betegek és az orvosok érzelmi szükségletei háttérbe szorulhatnak.

A szakember, aki az Oracle Head and Neck Cancer UK szervezet klinikai vezetője, a Daily Express Cancer Care kampányát is támogatja, amelynek célja, hogy a daganatos betegek a kezelés alatt és után is megfelelő mentális támogatást kapjanak. „Naponta látjuk a betegek kitartását, de ugyanígy a kétségbeesést, a szorongást és a fáradtságot is. Arra bátorítjuk őket, hogy beszéljenek ezekről a nehézségekről, kérjenek segítséget időben, és emlékezzenek arra, hogy többek a diagnózisuknál. De magunknak ritkán adjuk meg ugyanezt az engedélyt.”

Az onkológus szerint a rossz hírek közlése, a szenvedés tanújaként való jelenlét és a remény és realizmus közötti egyensúly keresése lassan felőrölheti az orvosok lelki egészségét is. „A kiégés, az együttérzés kifáradása és az érzelmi kimerültség valós kockázatok. Tudatos erőfeszítés kell ahhoz, hogy ne veszítsük el emberségünket mások gondozása közben.”

A cikk végkövetkeztetése szerint a rákellátásban a mentális egészség támogatása kétirányú feladat: a betegek számára elérhető pszichológiai segítséget kell biztosítani, az orvosok számára pedig olyan szakmai kultúrát, ahol elfogadott kimondani: „Ez egy nehéz nap volt. Az onkológia nem csupán az élet meghosszabbításáról szól; arról is, hogy megőrizzük a betegek és a saját életminőségünket. A tudomány fejlődhet, de a lényege változatlan marad: kapcsolat, együttérzés és a bátorság, hogy akkor is törődjünk, amikor fáj.”