A modern pszichológia legújabb eredményei alapjaiban kérdőjelezik meg a mentális egészségről és az emberi agyról alkotott számos, régóta elfogadott elképzelésünket. Michael W. Eysenck pszichológus „Rethinking Psychology: Finding Meaning in Misconceptions” című könyvében részletesen foglalkozik ezekkel a széles körben elterjedt tévhitekkel, amelyek jelentős hatással vannak a mentális egészségről alkotott társadalmi képünkre.

Az egyik leggyakrabban hangoztatott feltételezés szerint a férfiak és nők személyiségjegyei között alapvető különbségek mutatkoznak, ugyanakkor a tudományos kutatások eredményei ennél jóval árnyaltabb képet festenek. A vizsgálatok rámutattak arra, hogy ezek a különbségek nagymértékben függnek olyan tényezőktől, mint a földrajzi elhelyezkedés, a kulturális háttér vagy a demográfiai jellemzők.

A szakember különös figyelmet szentelt annak a széles körben elterjedt nézetnek, amely szerint a neveltetés meghatározó szerepet játszik a személyiség alakulásában. A tudományos szakirodalom áttekintése azonban egyértelműen rávilágított arra, hogy a genetikai tényezők lényegesen nagyobb befolyással bírnak a felnőttkori személyiség kialakulására, mint azt korábban feltételezték.

Dr. Eysenck munkássága

Dr. Eysenck munkássága során megcáfolta azt az elterjedt hiedelmet is, amely szerint az agy teljesítménye különböző gyakorlatokkal jelentősen fejleszthető. A kutatási eredmények azt támasztják alá, hogy az intelligencia alakulásában a genetikai háttér játssza a legmeghatározóbb szerepet.

A mentális betegségekkel kapcsolatos tévhitek vizsgálata során a szakember rámutatott arra, hogy sokan tévesen úgy vélik, ezek kialakulásáért szinte kizárólag az életút során szerzett tapasztalatok felelősek. A valóságban azonban a társadalmi, környezeti és genetikai tényezők komplex kölcsönhatása áll a háttérben.

Végezetül a kutató foglalkozott azzal a gyakran hangoztatott véleménnyel is, amely szerint az antidepresszánsok hatékonysága messze felülmúlja a pszichoterápiás kezelésekét. A vizsgálatok eredményei azonban azt mutatják, hogy a gyógyszeres kezelésben részesülő depressziós betegeknél gyakrabban jelentkeznek visszaesések, mivel ez a terápiás megközelítés nem ad választ az alapvető problémákra.