Dollár
424,44 Ft
Euró
413,17 Ft
Font
461,99 Ft
Bitcoin
19,516 $
Fotó: Unsplash/Patrick Hendry

Megdöbbentő akták: az olajcégek már évtizedekkel ezelőtt tudták, hogy a fosszilis üzemanyagok súlyos egészségügyi kockázatot jelentenek

Szerző: Borbély Fanni

A The Guardian egy exkluzív cikkében hozta nyilvánosságra azokat a dokumentumokat, melyek bizonyítják, hogy az olajipari vállalatok pontosan tisztában voltak a légszennyezés okozta károkkal, ennek ellenére semmit sem tettek azért, hogy ezt megakadályozzák.

not image

Borbély Fanni

2021. március. 24 - 20:29

Az olajipar legalább 50 évvel ezelőtt tudta, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó légszennyezés komoly kockázatot jelent az emberi egészségre, ennek ellenére évtizedekig tartó agresszív lobbizást folytatott a tiszta levegő szabályozásával szemben.

Soron kívül ENSZ-képviselő: „a nyugati nemzetek országunk feldarabolására törekszenek”

A belső jelentéseket tartalmazó dokumentumok azt bizonyítják, hogy az ipar már régóta tisztában volt azzal, hogy nagy mennyiségű légszennyezést okoz, valamint azt is tudták, hogy a szennyező anyagok mélyen a tüdőbe kerülhetnek, sőt, hogy saját dolgozóiknál és gyermekeiknél is születési rendellenességeket okozhatnak.

Ám ezek az aggodalmak kevéssé akadályozták meg az olaj- és gázipari vállalatokat és azok meghatalmazottait, kétségeket generálva az egyre nagyobb tudást felhalmozó tudománnyal szemben, amely a fosszilis tüzelőanyagok elégetését számos egészségügyi problémával köti össze, melyek évente emberek millióit ölik meg világszerte.

A fosszilis üzemanyagok ipara az éghajlat-tudomány aláásásának történetét visszhangozva az olaj és a gáz érdekeltségei rengeteg káros anyagot bocsátottak ki, amelyek célja a bizonytalanság keltése volt a légszennyezés okozta károk miatt, és a cégek ezt felhasználva tartották vissza az amerikai törvényhozókat a szennyező anyagok további korlátozásától.

A gyárakból, autókból és más forrásokból származó nagy mennyiségű szén, olaj és gáz elégetésének hatásai már régóta nyilvánvalóak, az Egyesült Államok és Európa nagyobb városai pedig nem ritkán burkolóznak masszív szmogba, amiért nem igazán létezik állami szintű szabályozás erre vonatkozóan.

Az amerikai és kanadai könyvtárak vállalati levéltáraiból származó történelmi dokumentumok, a tudományos folyóiratok és a jogi ügyekben kiadott papírok tömkelege egészen az 1960-as évektől kezdve azt bizonyítja, hogy az olajipar tisztában volt a fosszilis üzemanyagok elégetése által okozott egészségkárosodással.

Belső feljegyzésekben és jelentésekben az Imperial Oil, az Exxon leányvállalata 1967-ben elismerte, hogy a kőolajipar “a szennyezés számos kulcsfontosságú formájának egyik fő hozzájárulója”, és felméréseket készített azokról az “anyákról, akik aggódtak a lehetséges szmoghatások miatt”.

Az 1968-as belső műszaki jelentésben a Shell tovább ment, figyelmeztetve, hogy a légszennyezés “extrém helyzetekben káros lehet az egészségre”, és az olajiparnak “vonakodva” ugyan, de el kell ismernie és el kell fogadnia, hogy az autók “messze a legnagyobb légszennyező források”. A jelentés kimondja, hogy az olaj elégetése által kibocsátott kén-dioxid “légzési nehézségeket” okozhat, míg a nitrogén-dioxid, amelyet a járművek és erőművek is kibocsátanak, tüdőkárosodást okozhat, és hogy “lesz egy vita a (nitrogén-dioxid) kibocsátás feltételezett hosszú távú krónikus hatásai miatt”.

A fosszilis üzemanyagok által kibocsátott kis részecskék eközben a “közemberek egészségére gyakorolnak igen komoly ​​hatást” – ismeri el a Shell-jelentés, mivel mérgeket, köztük rákkeltő anyagokat is “a tüdő mélyére juttathatnak, amelyek egyébként a kilégzéssel távoznának a szervezetből”.

1971-ben az Esso, az Exxon előfutára New York-ban mintákat vett a levegőben található részecskékből, és először azt fedezte fel, hogy a levegőben apró alumínium-, magnézium- és egyéb fémtöredékek vannak. Az Esso tudósai megjegyezték, hogy az ipari gyárakból származó gázok “forrók, mocskosak és nagy koncentrációban tartalmaznak szennyező anyagokat”, így további vizsgálatokra volt szükség a tünetek, köztük a “szemirritáció, a túlzott köhögés vagy a hörgőhatások” felderítésére.

1980-ig az Imperial Oil felvázolta a rákos megbetegedések és az “ipari kibocsátások okozta születési rendellenességek” kivizsgálására vonatkozó terveket. Az Esso szakemberei időközben felvetették a “hatékonyabb részecskeszabályozás lehetőségét” az új járművek gyártásánál, a káros szennyezés kibocsátásának csökkentése érdekében.

Tíz évvel később egy belső Exxon-jelentés kimondta: “Tudatosabbak vagyunk a működésünk lehetséges hatásaival kapcsolatban a biztonságra és az egészségre nézve.” Ekkorra azonban a tudományos élet független tudósai már összegyűjtötték saját bizonyítékaikat a légszennyezés hatásairól.

A Harvard „hat város” néven elhíresült, 1993-as jelentését követően, amely megállapította, hogy a légszennyezés szívbetegséget és tüdőrák okozta haláleseteket okozott, nyomást kezdett gyakorolni az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségére a legkisebb részecskék szennyezési határértékeinek megállapítására.

A szövetségi kormány szabályozásának kilátásaival szemben a fosszilis üzemanyag-ipar mégis fellendült. “Az egészségügyi kockázat egyre növekvő jelentőséggel bír” – jegyezte meg a Globális Klíma Koalíció (GCC) üzleti lobbicsoportnak számító 1997-es ülésének jegyzőkönyve. “A GCC-nek fel kell készülnie arra, hogy ebben az évben válaszoljon a kérdésre.”

Az amerikai olajipari és gázipari csoport, az American Petroleum Institute (API) egy 1997-es kongresszusi meghallgatáson azonnal elmondta, hogy a levegőszennyezés és a halálozás közötti kapcsolat “jelentéktelen” volt, mire az Exxon kinyomtatta saját tanulmányát, és azt állította, hogy “nincs érdemi alapja” annak a feltételezésnek, hogy a kibocsátás több halált okozott volna.

A légszennyezéssel kapcsolatos kutatásokat pedig azzal próbálták aláásni, hogy a dohányiparhoz hasonlították, amiért a dohányipari vállalatok megpróbálják elterelni a figyelmet a cigarettázás miatti rákos megbetegedések kockázatáról. A fosszilis üzemagyag-ipar tehát bizonytalanságot kívánt kelteni a sikeres üzlet fenntartása érdekében, és nagy valószínűséggel más csoportokkal is együttműködtek ennek biztosítására, például a dohányiparral.

Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) 1997-ben vezette be az első szabályozásokat a PM2,5 (szálló por) kibocsátására vonatkozóan, a tudósok pedig azóta egyre több információt tártak fel a légszennyezés emberi szervezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatban. A véráramba kerülve a részecskék veszélyes gyulladást okozhatnak és csökkenthetik az immunrendszer védekezőképességét, továbbá befolyásolhatják a nők termékenységét, fokozhatják a stroke, a szívroham, az Alzheimer-kór és a tüdőgyulladás kockázatát, sőt károsíthatják az emberek látását is.

A múlt hónap egyik legfontosabb megállapításában egy amerikai kutatócsoport kiszámította, hogy az egész világon évente minden ötödik halál a részecskeszennyezésnek tudható be, amely elképesztő arány a halálesetek számát tekintve, mely meghaladja a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis okozta halálozásokat.

Az olaj- és gázipari érdekeltségek legkevésbé sem törekedtek a légszennyezés szigorúbb normáinak megerősítésére, miközben látványos erőfeszítéseket tettek a tudomány kétségbe vonására. A Heartland Institute által 2006-ban megtartott eseményen, mely a tiszta levegő biztosításáról és a szabályozások fontosságáról szólt, némiképp segített a közös nevező megtalálásában.

Annak ellenére, hogy a nagy olajipari vállalatok nyilvánosan elfogadták az éghajlatváltozás tényét és megfogadták annak kezelését, továbbra is elutasították a közvetlen légszennyezés okozta károk egyre gyarapodó bizonyítékait. Az Exxon azt mondta az EPA-nak, hogy a részecskékből eredő elhalálozás kockázatának megbecsülése “megbízhatatlan és félrevezető”, míg 2017-ben az API azt kérte az ügynökségtől, hogy lazítsa a nitrogén-dioxid kibocsátására vonatkozó normákat, azt állítva, hogy nincs bizonyított összefüggés a megbetegedések és a kibocsátások között valamint, hogy a meglévő szabályok “szigorúbbak voltak a szükségesnél”.

Donald Trump elnöksége alatt létrejött egy találkozó a Fehér Házban, melyen az Exxon, a Chevron, az Occidental Petroleum és az API vezető tisztségviselői jelentek meg, hogy tárgyaljanak az akkori elnökkel. Ezt követően Tony Cox kutatót nevezték ki az EPA kulcsfontosságú, tiszta levegővel foglalkozó tanácsadó testületének elnökévé, akinek korábbi munkássága szakmailag megkérdőjelezhető volt, ugyanis nem ismerte el a részecskék által okozott megbetegedéseket, valamint szubjektivitással és áltudományossággal vádolta az EPA szakértőit, mikor megállapították, hogy a részecskék akár alacsony koncentrációban is halálos megbetegedéseket okozhatnak.

A légszennyezés egyértelműen rendkívül káros az egészségre nézve, a koronavírus-járvány pedig csak rontott a helyzeten, ugyanis a fertőzés többnyire légzőszervi megbetegedést okoz. Ennek okán, amennyiben valaki elkapja a koronavírust, korábban pedig huzamosabb ideig volt kitéve a légszennyezés bármely formájának, úgy kritikus a kockázata annak, hogy a fertőzés elképesztő mértékű rombolást visz véghez szervezetében, mely akár halálos végkimenetelű is lehet.