Furcsa, rikítóan fényes galaxisokkal bizonyítható a sötét anyag létezése
Az elmúlt években az asztronómusok két, mindez idáig megmagyarázhatatlan tulajdonságokkal rendelkező galaxist azonosítottak, amelyekben egyáltalán nem volt jelen a sötét anyag – mint kiderült valószínűleg azért, mert egy harmadik, sokkal nagyobb csillaghalmaz szívhatta el előlük a molekulákat.
Az elmúlt években az asztronómusok két, mindez idáig megmagyarázhatatlan tulajdonságokkal rendelkező galaxist azonosítottak, amelyekben egyáltalán nem volt jelen a sötét anyag – mint kiderült valószínűleg azért, mert egy harmadik, sokkal nagyobb csillaghalmaz szívhatta el előlük a molekulákat.
Az első, sötét anyaggal kapcsolatos elméleteket még az 1930-as években állították fel, amikor megfigyelték, hogy a távoli galaxisok sokkal gyorsabban távolodnak tőlünk, mint arra a látható tömeg alapján számítani lehet, ezért azt feltételezték, hogy egy láthatatlan tényező a felelős a folyamatokért.
Habar az évtizedek alatt egyre több sötét anyagra utaló jelet fogtak a csillagászok, kézzel fogható bizonyítékkal nem tudták alátámasztani hipotéziseiket, leginkább a hiányuk az, amivel sejteni lehet, hogy léteznek.
2018-ben egy különleges, sötét anyag nélküli törpegalaxisra, az NGC 1052-DF2-re (DF2) találtak, egy évvel később pedig még egy hasonló objektumra, az NGC 1052-DF4-re (DF4) bukkantak.
A DF2 és a DF4 is egy harmadik, jóval nagyobb galaxis, az NGC 1052 körül kering, amiről az asztronómusok azt gondolják, hogy méretéből és a fellépő gravitációs erőkből kifolyólag a két törpegalaxisból nagy tömegmennyiséget szakíthat ki.
A kutatócsapat leszimulálta a három galaxis között lejátszódó interakciókat a sötét anyag jelenlétének fényében. A modell alapján rájöttek, hogy a sötét anyagban található részecskék nagyon lassan mozognak és csak ritkán lépnek kapcsolatba egymással, azonban egy új teória szerint egy úgynevezett sötét erővel mégis komoly reakciók jöhetnek létre.
A modell segítségével kimutatták, hogy a törpegalaxisoknál mindkét sötét anyag esetében az egymástól való elszakadás tökéletesen működik, így könnyebben reagálhatnak a változásokra. Mindez azért lehetséges, mert az interakciók következtében egyre több sötét anyag részecske lökődhet ki a galaxisok külső régióiba, ahol a folyamatok egyszerűbben mehetnek végbe.