Március óta folyik a világ leggazdagabb ónbányából a salak az Amazonas-medence öslakosok által lakott területeinek folyóiba tömeges hal- és teknőshalálozást okozva.

A Mongabay beszámolója szerint Amazonas állam ügyészsége már meg is parancsolta a Pitinga nevű bánya üzemeltetőinek, hogy állítsák le a salakanyag-kibocsátást. Az üzemeltető a perui ónbányászati óriáscég, a Minsur alá tartozó Mineração Taboca.

A szennyezést a Waimiri-Atroari őslakos terület lakosai vették észre az őslakosok ügyeit intéző Funai állami irodával és a Taboca környezetvédelmi felelősével, akikkel a szennyezést visszakövették az ónbánya zagytározóiig, ahol személyesen és drónokkal készített fényképekkel is bizonyították annak okait.

A Funai Waimiri-Atroari Etno-Környezetvédelmi Részlegének jelentése szerint két folyóban, melyből a bennszülöttek isznak, halásznak és amelyben mosnak, már súlyosan romlott a szennyezés miatt a vízminőség. Halak és teknősök tömeges pusztulását is jelentették a zavaros, szúrós szagú vízben, 22 falut érint az eset.

A bánya területén eredetileg a Waimiri-Atroari törzs lakott, 1980-ban azonban a Taboca nyomására át kellett költözniük egy rezervátumba. A cég tagadja a szivárgás létét és felelősségüket a szennyezésben, szerintük a szokatlanul heves esőzések miatt romlott a vízminőség. Ezt a Funai jelentése és a törzset 14 éve képviselő Harilson Araújo ügyvéd is megkérdőjelezte:

„Ha az esőnek volt is ehhez köze, felelőtlenség volt a cégtől nem készülni az esőzések ellen. A szivárgás bizonyítottan létezik. Semmi sem történt, amíg az állam nem értesítette őket. Ezt nem lehet az esőre kenni. Legalább a hanyagságukban bűnösek.”

Araújo elmondta, a terület közösségei nem halásznak, vadásznak és nem is használják a folyóvizet félelmükben. A hírek szerint több gyermek megbetegedett, Araújo pedig arról számolt be, nagy az aggodalom azzal kapcsolatban, milyen súlyos a probléma és mennyi idő lesz rendbe hozni.

A brazil Nemzeti Bányászati Ügynökség (ANM) adatai szerint a Taboca a területen 15 olyan gátat és hasonló épületet üzemeltet – ezekből nyolc aktívan üzemel -, melyek nincsenek a hivatalos nyilvántartásban. Ezek közül a 158 (A-1) jelű a fő tározó, mely 53,3 millió köbméter salakot tud benntartani, de nincs vízálló védőrétege.

A tározó négyszer nagyobb, mint a 2019-ben átszakadva 270 ember halálát okozó zagytározó Minas Geraisban. Az ANM szerint legutóbb idén április 27-én vizsgálták meg utoljára.

Ügyészek arra szólították fel a Tabocát, hogy azonnali intézkedésekkel erősítsék meg a gátakat és garantálják a tiszta ivóvíz és ételek eljutását az őslakosokhoz. Arra is rákérdeztek, miért nem végezték el a vészhelyzeti tervükben ismertetetteket, miután márciusban felfedezték a szivárgást, tekintve, hogy a májusi mérések alapján romlik a helyzet.

Araújo szerint két feszült tárgyalásba telt, hogy a Tabuco a tagadásból belemenjen a vészlépések megtételére, napelemes artézi kutakat fúrtak, agyagrétegekkel tisztítják a vizet és élőállatokat visznek az érintett közösségeknek élelmiszer gyanánt. Araújo szerint azonban a hatóságok azt szeretnék, ha a cég magukat a szivárgásokat szüntetné meg.

A Taboca azonban közleményben arról beszélt, „a tározók stabilak és biztonságosak, ahogyan azt az Amazoni Környezetvédelmi Intézetnek múlt héten beküldött technikai jelentések bizonyítják”, megismételve, hogy „egyik Taboca-tározóban sincs túlcsordulás”

Araújo szerint az őslakosoknak folyamatosan attól kell rettegniük, hogy a 270 áldozatot követelő brumadinhói és a tucatnál is több halálért felelős marianai gátszakadáshoz (mindkét tározó a Vale nevű cégé volt) hasonló történik majd és ez a veszély az ügyvéd szerint valós:

„Hatalmas a félelem. A Tabocának óriási tározói vannak. Ha nem tartják őket karban, akkor hiába vannak üzemen kívül, ugyanaz történhet, mint Brumadinhóban és Marianában. Ha egy ilyen gát átszakad és az iszap eléri az Alalaú folyót, mely ezen indiánok számára az élet folyója, hatalmas lesz a katasztrófa.”

A Waimiri-Atroari rezervátumban kétezernél is több őslakos él, a brazil katonai diktatúra által kiirtott törzs utolsó leszármazottjai. A cég vésztervezete mellett egy permanens megoldás is készül a problémára, egy független kutatócsoport, az IPAAM mindeközben fel akarja mérni a szennyezés valódi fokát.

Bár a Waimiri-Atroari Őslakos Terület a határain kívül lévő Pitinga bánya miatt szenved, a jövőben a határain belülről is érkezhetnek problémák. Több bányászcég, köztük a Taboca összesen 99 kérést nyújtottak be, hogy a rezervátum területén bányászhassanak, ezek legtöbbje még a 80-as években lett benyújtva.

A Taboca és leányvállalata, a Mamoré Mineração e Metalurgia, 37 kérvényt nyújtottak be, a legkorábbit 1978-ban, a legkésőbbit 2004-ben, többek között cirkon, kassziterit és ón bányászatára. Bár az őslakos területeken való bányászatot a brazil alkotmány tiltja, Jair Bolsonaro kormánya igyekszik megkerülni ezt a tilalmat.

Tavaly nyújtottak be a brazil törvényhozásnak egy javaslatot, ami ismét engedélyt adna a rezervátumokon való bányászatra, az alsóház Bolsonaro-párti házelnöke, Arthur Lira pedig úgy nyilatkozott, első számú dolga lesz elfogadtatni a szabályt. A Taboca mindeközben tagadta, hogy továbbra is szeretnének a területen bányászni.

„A teljesítményünket a társadalmi és környezetvédelmi felelősségre építjük és ennél is nagyobb tiszteletet tanúsítunk a szomszédok felé, ezért nem hajtunk végre és nem is fogunk végrehajtani műveleteket őslakos területen.”

A Tabocát még 2008-ban vásárolta fel a perui Minsur, a világ egyik legnagyobb ónkitermelő cége. Legnagyobb felvásárlójuk Kína, akik körülbelül a kibányászott ónmennyiség felét vásárolják fel. A Minsur a Profuturo AFP tulajdonában van, akiknek legnagyobb részvényese a kanadai Scotiabank.