Az Alzheimer-kór egyik legkorábbi jele a napi ritmus felborulása: az éjszakai álmatlanság, a nappali szunyókálások és a nyugtalanság gyakori tünetek. A betegség előrehaladott szakaszában sok beteg tapasztalja a „napnyugta-szindrómát”, amikor a délutáni és esti órákban fokozódik a zavartság és az agitáció.

Ezek a mintázatok arra utalnak, hogy a kórfolyamat szorosan összefügg a cirkadián rendszerrel, vagyis azzal a belső órával, amely szabályozza az alvás-ébrenlét ciklusokat és számos más biológiai folyamatot. A Washingtoni Egyetem Orvostudományi Kar (St. Louis) kutatói egérmodelleken mutatták ki, hogy az Alzheimer-kór megzavarja a cirkadián ritmusokat bizonyos agysejtekben, és ezzel több száz gén működését is felborítja. Az eredményeket a Nature Neuroscience közölte október 23-án.

Erik S. Musiek, a vizsgálat vezetője így fogalmazott: „82 génről tudjuk, hogy kapcsolatban áll az Alzheimer-kór kockázatával, és azt találtuk, hogy ezeknek körülbelül a felét a cirkadián ritmus szabályozza. Az Alzheimer-modell egerekben ezek a gének már nem követték a szokásos napi mintázatukat. Az a tény, hogy ennyi Alzheimer-gén a cirkadián ritmus hatása alatt áll, lehetőséget ad arra, hogy terápiás kezeléseket találjunk, amik manipulálják ezeket, és megakadályozzák a betegség előrehaladását.”

Az alvászavar terhe

Musiek, aki a Biológiai ritmusok és alvás kutatóközpont társigazgatója, hangsúlyozta: „A zavart alvás az egyik leggyakoribb probléma, amelyről az Alzheimer-betegek gondozói beszámolnak.” Korábbi kutatásai szerint ezek a változások évekkel a memóriazavarok előtt megjelenhetnek, és nemcsak a betegek, hanem a gondozók kimerültségét is fokozzák, ami felgyorsíthatja a betegség lefolyását – tudhattuk meg a Science Daily cikkéből.

A vizsgálatok kimutatták, hogy az amiloid-lerakódások – az Alzheimer egyik fő jellemzője – megzavarják a gének napi ritmusát a mikroglia és az asztrociták sejtjeiben. Ezek a sejtek kulcsszerepet játszanak a méreganyagok eltávolításában és az idegsejtek támogatásában. Bár a gének nem kapcsolódtak ki teljesen, működésük időzítése kaotikussá vált, így a sejtek kevésbé tudták eltávolítani a káros anyagokat.

Új ritmusok, új terápiás utak

Érdekes módon az amiloid-plakkok új napi ritmusokat is létrehoztak olyan génekben, amik normálisan nem mutatnak ciklikus működést. Ezek közül sok az agy gyulladásos válaszában játszik szerepet. Musiek szerint: „Még sok mindent meg kell értenünk, de a lényeg az, hogy valamilyen módon manipuláljuk az órát: erősebbé tegyük, gyengítsük, vagy bizonyos sejttípusokban kikapcsoljuk. Végső soron azt reméljük, hogy megtanuljuk optimalizálni a cirkadián rendszert, hogy megelőzzük az amiloid felhalmozódását és az Alzheimer más aspektusait.”

A kutatás új megvilágításba helyezi az Alzheimer-kór és az alvás kapcsolatát: a betegség nem csupán tünetként okoz alvászavart, hanem a belső biológiai órát is megzavarja, ami a génműködés széles körű felborulásához vezet. A cirkadián ritmus helyreállítása így a jövőben kulcsfontosságú terápiás célpont lehet.