Dr. Peter Salk még mindig tisztán emlékszik arra napra, mikor édesapja megtudta, hogy az általa kifejlesztett forradalmi gyermekbénulás elleni oltóanyag előállítása során hibáztak, mely halálos következményeket okozott.
Salk édesapja Dr. Jonas Salk amerikai virológus volt, aki 1955-ben készült el a gyermekbénulás elleni oltóanyagával, melyről rövidesen széles körben el is terjedt, hogy sikeresen alkalmazható a gyermekbénulás ellen. Maga a vakcina biztonságos volt ugyan, azonban a hírhedt és azóta megszűnt Cutter Laboratories nem tudta megfelelően előállítani azt, így a már beoltott amerikai gyermekek tízezrei betegedtek meg, 200 gyermek lebénult, 10 gyermek pedig életét vesztette.
Az esetet az oltásellenesek a több mint egy éve pusztító koronavírus-járvány idején is felhozzák, így a hatóságok komoly kihívással néznek szembe a dezinformációk szélsebes terjedése miatt. Két közelmúltban lezárult közvélemény-kutatás eredményei szerint nagyjából 54 és 69 százalék közé tehető azon kanadai polgárok száma, akik csak azután lennének hajlandók beoltatni magukat, hogy az oltóanyagot a kanadai hatóságok jóváhagyták.
A kanadaiak közel 20 százaléka nem oltatná be magát a koronavírus elleni oltóanyagokkal, sokan a vakcinák fejlesztésének gyorsaságával és azok biztonságos alkalmazásával kapcsolatos aggodalmak miatt utasítják el a koronavírus elleni oltásokat. S bár az ifjabb Salk – aki egyébként immunterápiával és oltásfejlesztéssel foglalkozik orvoskutatóként – elmondta, hogy a Cutter vállalat incidense megerősítette a szigorú biztonsági protokollok szükségességét, kiemelte, a koronavírus elleni vakcinákat fejlesztő cégeknek nagyon komolyan kell venniük a biztonságos alkalmazás priorizálását.
Salk korábban aggodalmát fejezte ki a politikai vonatkozásokkal kapcsolatban, ugyanis attól tartott, a nyomás hatására az oltóanyagok túl korán kerülnek majd ki a laborokból, ezzel pedig veszélyeztetnék a lakosság immunitását a vírussal szemben. A 20. század első felében a gyermekbénulás például évtizedeken át minden nyáron újra megjelent, s bár minden korosztályra lecsapott, többnyire a gyermekeket, főként az öt évnél fiatalabbakat fertőzte meg.
A jelenleg is pusztító koronavírushoz hasonlóan a gyermekbénulás is rendkívül fertőző volt, a tünetmentes betegek köhögéssel, tüsszentéssel terjeszthették a betegséget. Nyáron a vírus agresszívan terjedt, és a betegek idegrendszerére gyakorolt pusztító hatása miatt az emberek gyakran légzési nehézségekkel küzdöttek. Sokan maradandó idegkárosodást szenvedtek, mely arra kényszerítette őket, hogy később mankót vagy merevítőt használjanak, akár életük végéig.
A maradandó károsodásokat szenvedők között volt Paul Martin korábbi miniszterelnök is, aki 1945-ben, nyolcéves korában kapta el a fertőzést, később pedig nyilvánosan osztotta meg gondolatait a vírusról és hívta fel a figyelmet a gyermekbénulás elleni küzdelem szükségességére a fejlődő országokban.
Martin emlékszik az első tünetekre, egyik reggel ugyanis nem érezte jól magát, majd szólt édesanyjának, hogy olyan furcsa érzése van, mintha egy tányér lenne a gyomrában. A következő melyre emlékszik az, hogy egy autóban ült úton a kórházba, ahol másfél hónapot töltött lábadozva. Bár Martin végül szerencsére teljesen felépült, sem ő, sem pedig családja nem tudták kitörölni emlékezetükből azt az időszakot.
A Salk édesapja által kifejlesztett oltóanyag egy deaktivált gyermekbénulás vírust használt, azonban szigorú biztonsági protokollt kellett követniük a vírus deaktiválása érdekében, a Cutter Labs mulasztása pedig oda vezetett, hogy élő aktív vírust tartalmazó oltásokat adtak be megközelítőleg 40 ezer amerikai gyermeknek, a következmények pedig végzetesek voltak.
Mivel Salk édesapja biztos volt abban, hogy számításai helyesek, és a Cutter hibázott, annak ellenére, hogy az amerikaiak azonnal leállították az oltóanyag alkalmazását, az idősebb Salk ragaszkodott ahhoz, hogy a programot ne állítsák le Kanadában, az idő pedig őt igazolja, ugyanis több ezer gyermek életét mentette meg.
LEGFRISSEBB HÍREINKÉRT NAVIGÁLJ A CÍMLAPRA →
