A Duffer fivérek legújabb, nyolcrészes Netflix-sorozata gyökeresen szakít a Stranger Things bevált receptjével, miközben tudatosan játszik rá annak hangulatára. A nyugdíjas forradalmárok egy idilli nyugdíjas közösségbe helyezi a történetet, ahol a főszereplők többsége hetven év körüli, és hamar ráébrednek, hogy a látszólag békés környezetben valami baljós, akár földönkívüli eredetű erő működik.

A Stranger Things az évek során a nyolcvanas évek kalandfilmjeit idéző, nosztalgikus sorozatból globális franchise-zá nőtte ki magát, színpadi adaptációval és több mellékszállal. A hawkinsi történet középpontjában gyerekek és tinédzserek állnak, miközben a felnőttek gyakran mellékszereplőként vagy kívülállóként jelennek meg. A nyugdíjas forradalmárok ezzel szemben az idősebb generációt emeli főszerepbe, és ezzel gyakorlatilag a feje tetejére állítja a jól ismert formulát.

A sorozatot a Duffer fivérek producerként jegyzik, az alkotók Jeffrey Addiss és Will Matthews. A projektet sokan „Stranger Things felnőtteknek” jelzővel illették, amit a szereplők sem tagadnak. Geena Davis a Screen Rantnek úgy fogalmazott, hogy „a Duffer fivérek maguk mondták, igen, kicsit olyan, csak biciklik helyett golfkocsikkal”.

Kár érte

A párhuzamok valóban egyértelműek. A kertvárosi környezet, a közelgő természetfeletti fenyegetés és a szereplők közti erős kötelék mindkét sorozat alapját adják. A The Boroughs azonban nem egyszerűen idősebb szereplőkkel meséli el ugyanazt a történetet.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A ScreenRant. szerint mközben a Stranger Things az első epizódtól az utolsóig a múlt iránti nosztalgiára épít, A nyugdíjas forradalmárok egészen más érzelmi húrokat penget. A történetben valami sorra szedi áldozatait a közösség tagjai közül, így a szereplők szó szerint az előttük álló időért küzdenek. Az idősebb karakterek gyakran háttérbe szorulnak a sci-fi és kalandműfajban, itt azonban tapasztalatuk és élettörténetük válik a legnagyobb fegyverükké.

A sorozat központi motívuma az idő, amit az idegen fenyegetés szó szerint elszív az emberektől. A szereplők „kihagyásai” és furcsa zavarai az öregedéssel és az emlékezet romlásával is párhuzamba állíthatók, így a történet egyszerre működik sci-fiként és aktuális, személyes drámaként. A főhős, az újonnan érkező Sam Cooper egy sötét titokra bukkan a sivatagi nyugdíjas közösség felszíne alatt, majd az alábecsült lakókkal összefogva próbálja feltárni a környéket rettegésben tartó erő kilétét.

Idősek a főszereplők

A Stranger Thingsben a gyerekszereplők tudományórákon szerzett ismereteikkel és kreativitásukkal mentik meg a világot. A nyugdíjas forradalmárok hősei ezzel szemben évtizedek tapasztalatára támaszkodnak, és tudásukat összefogva akár összetett mérnöki megoldásokra is képesek. A jelenben megélt pillanat értéke itt fontosabb, mint a múlt idealizálása.

A kritikai fogadtatás kifejezetten erős volt, a Rotten Tomatoes oldalán 97 százalékos pozitív értékelést kapott. Stephen King horroríró „igazi élvezetnek” nevezte a sorozatot. Az alkotók egy három évados terv lehetőségét is felvetették, a Netflix azonban kevesebb mint egy hónappal a premier után elkaszálta a szériát.

A döntés hátterében alacsony nézettséget emlegetnek, miközben korábban több produkció is menekült már meg hasonló helyzetből. Egyelőre nem osztozik univerzumban a Stranger Thingsszel, ám a hasonlóságok miatt a jövőben akár még vissza is köszönhetnek egymásra utaló elemek.