Vissza tudták fordítani az öregedést sejtszinten a Harvard Egyetem kutatói
Komoly áttörést értek el amerikai tudósok, ugyanis laboratóriumi körülmények között molekuláris szinteken az öregedési folyamatok visszafordításával fel tudták újítani az idős, vak egerek látását.
Komoly áttörést értek el amerikai tudósok, ugyanis laboratóriumi körülmények között molekuláris szinteken az öregedési folyamatok visszafordításával fel tudták újítani az idős, vak egerek látását.
A Harvard Orvosi Egyetem kutatói több ezer, DNS-ben található kémiai marker eltávolításával megfiatalították a kísérleti egerek sejtjeit, melynek következtében az öregedéssel összefüggésbe hozható látásromlást és a retina idegkárosodását megállították, valamint visszanyerték a vak rágcsálók érzékeit – olvasható a Nature tudományos folyóirat legutóbbi riportjában.
Habár egyelőre nem tudni, működhet-e ugyanez a módszer embereknél is, az mindenesetre biztató lehet, hogy bizonyos eljárások segítségével lelassítható a természet által meghatározott biológiai öregedés.
A genetikusok még nem tudták megfejteni a sejtek pontos mechanizmusát, melyekkel megőrizhetnék a fiatal állapotukat, a legújabb kutatásból azonban kiderült, hogy egyes, korlátozott mennyiségben a génekben található domének fiatalító hatással bírhatnak.
A tudósok specifikus epigenetikus és génexpressziós módosulásokra lettek figyelmesek, amelyek az idő függvényében változtak. David Sinclair, a Harvard Orvosi Egyetem professzora és a tanulmány társszerzője elmondta,
„Azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy ezek az epigenetikus változások felelősek-e valójában az öregedésért, és ha igen, akkor újra tudjuk-e indítani az epigenomot? Egyszóval vajon vissza lehet fordítani az idő múlását a sejtekben?”
Talán ennél is sokkolóbb felfedezésként értékelhető, hogy a látásukat elvesztő egerek vadonatúj idegszöveteket tudtak növeszteni rövid idő alatt a kezelések után – ez a képesség emlősök esetében sokszor fiatalkorban elveszik.
„Úgy nézett ki, mintha egy medúza nőtt volna ki a sérülés helyéről. Egyszerűen lélegzetelállító volt” – magyarázta a publikáció másik társszerzője, Yuancheng Lu.
