Az edzésről sokáig úgy gondolták, hogy elsősorban az izmokat erősíti, egy új kutatás azonban arra utal, hogy legalább ennyire jelentős változásokat idéz elő az agyban is, amelyek közvetlenül hozzájárulnak az állóképesség fejlődéséhez.

A Cell Press gondozásában megjelent Neuron folyóiratban publikált tanulmány szerint a rendszeres testmozgás tartósan módosítja az agyi aktivitást, és ezek az idegrendszeri változások segítik a szívet és az izmokat abban, hogy idővel nagyobb terhelést bírjanak el.

„Sokan számolnak be arról, hogy edzés után frissebbnek és szellemileg élesebbnek érzik magukat” – mondta J. Nicholas Betley, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója. „Arra voltunk kíváncsiak, mi történik az agyban a testmozgást követően, és ezek a változások miként befolyásolják az edzés hatásait.”

Egereket figyeltek meg

A kutatócsoport egereken végzett kísérletek során figyelte meg, hogy futópados terhelés után jelentősen fokozódik bizonyos agyterületek aktivitása. A legmarkánsabb változásokat a ventromediális hipotalamuszban észlelték, amely az energiafelhasználás, a testsúly és a vércukorszint szabályozásában játszik meghatározó szerepet.

G

Kövess minket a Google-ben

Legyen a Liner a követett forrásod

Jelöld be a Linert követett forrásként a Google-ben.

Beállítom

A vizsgálat középpontjában a steroidogenic factor-1 nevű idegsejtek álltak, amelyek a futás során aktiválódtak, majd a mozgás befejezése után legalább egy órán keresztül magas aktivitási szinten maradtak. Két héten át tartó, napi rendszerességű edzésprogram után az egerek látványos állóképesség-növekedést mutattak, mivel hosszabb távot tudtak lefutni és nagyobb sebességet tartottak fenn a kimerülés előtt, emellett az agyi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a tréning végére több ilyen idegsejt kapcsolódott be, és azok intenzívebben működtek, mint a kísérlet kezdetén.

Meglepő eredmények születtek

A kutatók ezt követően blokkolták az SF1 neuronok kommunikációját az agy többi részével, hogy felmérjék, milyen szerepet játszanak az alkalmazkodási folyamatban. Azok az egerek, amelyeknél ezt a kapcsolatot megszakították, jóval hamarabb elfáradtak, és a kéthetes edzésidőszak alatt nem mutattak érdemi javulást az állóképességükben, annak ellenére, hogy ugyanazt a fizikai terhelést kapták.

Különösen meglepő eredménynek bizonyult, hogy már az is elegendő volt a fejlődés megakadályozásához, ha ezeket az idegsejteket kizárólag az edzés utáni időszakban blokkolták, miközben a mozgás alatt normálisan működtek.

Ez arra utal, hogy a testmozgást követő agyi aktivitás kulcsszerepet tölthet be abban, miként alkalmazkodik a szervezet a rendszeres terheléshez. „Amikor súlyt emelünk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy kizárólag az izmainkat építjük” – fogalmazott Betley. „Valójában úgy tűnik, hogy edzés közben az agyunkat is fejlesztjük.”

Az agyunk is fejlődik

A pontos biológiai mechanizmus egyelőre nem ismert, ugyanakkor a kutató feltételezi, hogy az SF1 neuronok elhúzódó aktivitása segítheti a szervezet regenerációját azáltal, hogy hatékonyabbá teszi a raktározott glükóz felhasználását. Ennek révén az izmok, a tüdő és a szív gyorsabban alkalmazkodhatnak az egyre intenzívebb terheléshez, ami hosszabb távon jobb teljesítményt eredményezhet.

A ScienceDaily szerint a kutatócsoport abban bízik, hogy az eredmények a jövőben hozzájárulhatnak olyan módszerek kidolgozásához, amelyek segítik az idősebb felnőtteket az aktív életmód fenntartásában, valamint támogatják a stroke-on vagy sérülésen átesett betegek rehabilitációját. Emellett a felfedezés a versenysportolók számára is új lehetőségeket nyithat a teljesítmény és a regeneráció javítására.

„Ez a kutatás új irányt mutat annak megértésében, miként hozhatunk ki többet az edzésből” – mondta Betley. „Ha lerövidíthetjük az alkalmazkodás idejét, és az emberek hamarabb érzékelik a pozitív hatásokat, az ösztönözheti őket a rendszeres mozgás fenntartására.”