Egy új készülékkel megőrizhetik csontsűrűségüket a súlytalanság állapotában élő űrhajósok
A NASA szerint az asztronauták csontsűrűségük akár 10 százalékát is elveszíthetik hat hónapnyi világűrben tartózkodásuk alatt, ami azért történhet meg, mivel semmilyen gravitáció sincs, amivel testüknek meg kellene birkóznia.
A NASA szerint az asztronauták csontsűrűségük akár 10 százalékát is elveszíthetik hat hónapnyi világűrben tartózkodásuk alatt, ami azért történhet meg, mivel semmilyen gravitáció sincs, amivel testüknek meg kellene birkóznia.
Ahhoz, hogy ezt a negatív hatást minimalizálni tudják, hetente hatszor legalább két óráig tartó edzést javasolnak az űrhajósoknak, egy londoni mérnök azonban a Sky Newsnak egy olyan eszközről számolt be, amit elég hat percig használni, alkalmazása után pedig akár ugrálni is lehet gravitációmentes környezetben.
John Kennett feltaláló, aki a Concorde repülőgépprogramban is szerepelt, elmondta, a készülék segítségével állandó ugrálás mellett elérhető, hogy a csontok nagyobb terhelést kapjanak, ezáltal elkerülhető a jelentős gyengülésük.
A magas frekvenciájú mikrogravitációs szerkezetet a brit és az európai űrügynökségek is jóváhagyták, így hamarosan élesben is kipróbálhatják. Szakemberek szerint az új találmánnyal a jelenleg használatos, bonyolult gépeket egy sokkal kompaktabb, egyszerűbb egységre cserélhetnék, tehát nemcsak az űrhajósok egészségén javíthatnának, hanem a fedélzet csomagterét is növelhetnék.
Az egykori NASA-asztronauta, Leroy Chiao úgy gondolja, a fittség megőrzése az űrállomáson elengedhetetlen a Földre való visszatérés miatt, viszont üdvözölne egy olyan megoldást, ami rövidebb ideig tartó edzéstervet kínálna, hiszen így sokkal több energiát fektethetnének a fontosabb, elvégzendő feladataikba:
„A lehető legtöbb időt a kutatásoknak és a javítási munkálatoknak akarjuk szentelni, ezért a napi két órányi edzés elég gyakran megnehezíti a mindennapi életünket a világűrben.”
Kennett vívmányán rengeteg állítható rész van, ezért könnyen személyre szabható. A King’s College London űrfiziológus PhD hallgatója, Tess Morris-Paterson is részt vett az eszköz tesztelésében, tapasztalatai alapján az intenzív testedzés után rendkívül kiegyensúlyozottnak érezte magát:
„Amikor ezen a szerkezeten ugrálunk, érezni a lábujjainktól a vállainkon keresztül, ahogyan megdolgoztatja a csontokban található ásványi anyagokat a bokák, a könyökök, a csípő és a hátgerinc folyamatos mozgatásával, de az izmokat is jelentősen átdolgozza.”
Kennett és kollégái jövő évben tesztelhetik először mikrogravitációs körülmények között a találmányt, fő céljukként pedig azt szeretnék elérni, hogy 2024-től kezdődően már mindegyik űrmisszió során ezt a speciális szerkezetet használják.
