Első alkalommal térképezték fel nagy léptékben a macskák daganatos megbetegedéseinek genetikai hátterét, és az eredmények szerint több alapvető mutáció meglepően szoros párhuzamot mutat az emberi rákos elváltozásokkal, ami hosszú távon mindkét faj számára új kezelési lehetőségeket nyithat meg.

A kutatók közel ötszáz, öt különböző országból származó házimacska daganatmintáit elemezték, a munkában a Wellcome Sanger Intézet, az Ontario Veterinary College és a Berni Egyetem szakemberei is részt vettek, akik a korábban diagnosztikai célból gyűjtött szövetminták DNS-szekvenálását végezték el.

Az eredményeket a Science közölte, és a vizsgálat során mintegy ezer, emberi daganatokkal összefüggésbe hozott gént szűrtek, majd tizenhárom különböző macskarák-típusban hasonlították össze a tumoros és az egészséges szöveteket.

Az elemzés több olyan genetikai elváltozást azonosított, amelyek kulcsszerepet játszanak a daganatok kialakulásában, és amelyek számos esetben szinte megegyeznek az embereknél megfigyelt mutációkkal. Különösen szembetűnő volt az emlődaganatok hasonlósága, mivel a macskák emlőkarcinómája genetikai mintázatában több ponton is emlékeztet az emberi emlőrákra.

A laboratóriumban tenyésztett daganatszövetek

A vizsgálat során hét úgynevezett driver gént azonosítottak a macskák emlődaganataiban, amelyek közül a leggyakoribb az FBXW7 volt, és ez a vizsgált tumorok több mint felében mutatott eltérést. Embereknél az FBXW7 mutációja az emlőrák kedvezőtlenebb lefolyásával társul, ami a macskák esetében tapasztalt mintázattal is összhangban áll.

Emellett a laboratóriumban tenyésztett daganatszöveteken végzett kísérletek arra utaltak, hogy bizonyos kemoterápiás szerek hatékonyabbnak bizonyultak az ilyen mutációt hordozó mintákban, ugyanakkor a kutatók hangsúlyozták, hogy ezek az eredmények további vizsgálatokat igényelnek.

Egy másik jelentős gén, a PIK3CA, a macskák emlődaganatainak 47 százalékában volt jelen, és ez az eltérés az emberi emlőrákban is jól ismert, ahol már célzott terápiákat, úgynevezett PI3K-gátlókat alkalmaznak. A kutatók szerint mindez arra utal, hogy bizonyos, emberek számára kifejlesztett gyógyszerek a jövőben az állatgyógyászatban is szerepet kaphatnak.

Részletes eredmények születtek

Nemcsak az emlődaganatok esetében találtak egyezéseket, hanem a vérképző rendszert, a csontokat, a tüdőt, a bőrt, az emésztőrendszert és a központi idegrendszert érintő macskadaganatokban is kimutattak olyan genetikai sajátosságokat, amelyek párhuzamba állíthatók az emberi rák bizonyos típusaival.

Mivel a házi kedvencek ugyanabban a környezetben élnek, mint gazdáik, gyakran hasonló környezeti kockázati tényezőknek vannak kitéve, ami tovább erősíti az összehasonlító vizsgálatok jelentőségét.

Az állatgyógyászat is folyamatosan fejlődik

A kutatók a One Medicine megközelítés fontosságát is kiemelték, amely az ember- és állatgyógyászat szorosabb együttműködését ösztönzi annak érdekében, hogy az egyik területen szerzett tapasztalatok a másikban is hasznosuljanak.

Bailey Francis, a Wellcome Sanger Intézet társszerzője úgy fogalmazott, hogy „a különböző fajok daganatgenomikájának összehasonlítása segít jobban megérteni, mi okozza a rákot”, majd hozzátette, hogy „amikor a tudás és az adatok szabadon áramlanak a tudományterületek között, abból mindenki profitálhat”.

Geoffrey Wood professzor, az Ontario Veterinary College kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy „annak ellenére, hogy a házimacska rendkívül elterjedt háziállat, eddig nagyon keveset tudtunk a daganatok genetikai hátteréről ezeknél az állatoknál”, és kiemelte, hogy mivel a kedvencek ugyanazokat a tereket osztják meg velünk, azonos környezeti hatások érhetik őket.

Sven Rottenberg professzor a Berni Egyetemről hangsúlyozta, hogy a nagyszámú szövetminta lehetővé tette a gyógyszerhatások eddig nem látott léptékű vizsgálatát, ami „erőteljes eszközt jelenthet új terápiás lehetőségek azonosításában”. Louise Van Der Weyden szerint pedig „a házimacskák daganatainak genetikája többé nem fekete doboz”, ami elindíthatja a precíziós állatorvosi onkológia fejlődését.

A kutatás eredményei egy nyílt hozzáférésű adatbázist is létrehoztak, amely a jövőben további vizsgálatok alapjául szolgálhat, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a daganatos betegségek megelőzésében és kezelésében mind az emberek, mind az állatok számára hatékonyabb megoldások szülessenek.