Az ITV Lorraine című műsorának rendszeres vendége, Dr. Amir Khan az alvási paralízisről beszélt követőinek, miután Instagram-oldalán rengeteg üzenetet kapott a témában. Dr. Khan így magyarázta a jelenséget: „Felébredtél már valaha az éjszaka közepén, és úgy érezted, hogy nem tudod megmozdítani a tested? Ijesztő, igaz? Nos, ezt hívják alvási paralízisnek, és akkor történik, amikor az agyad előbb ébred fel, mint a tested.”

„A REM-fázisban – ez az, amikor álmodsz – az izmaid ideiglenesen kikapcsolnak, hogy ne éld ki az álmaidat. Ha akkor ébredsz fel, amikor ez még tart, bénultnak érzed magad. Néha mellkasi nyomást is tapasztalhatsz, vagy élénk hallucinációkat láthatsz: alakokat, árnyékokat, sőt, akár figurákat is a szobában.”

A szakember szerint mindez azért történik, mert „az agyad félig még álom módban van, félig pedig már ébren. Most félelmetesnek tűnik, de a jó hír az, hogy ártalmatlan. Az alvási paralízis általában másodpercekig, néha néhány percig tart, majd elmúlik. Összefügghet a rossz alvással, a stresszel vagy a rendszertelen alvási szokásokkal.” – idézte a cikkében a Mirror.

Dr. Khan tanácsa

Dr. Khan tanácsa szerint a legjobb, amit tehetünk, ha rendszeres alvási rutint alakítunk ki, csökkentjük a stresszt, és odafigyelünk az alváshigiéniára. „Mindig érdemes emlékezni: tudom, hogy ijesztő és félelmetesnek tűnik, de semmi veszélyes nincs benne. Ha megtörténik veled, ne ess pánikba. A tested egyszerűen csak utoléri az agyadat.”

A tévés orvos magyarázata sok követőjének adott megnyugvást, akik közül többen megosztották saját tapasztalataikat. Egy hozzászóló így írt: „Naponta szenvedtem ettől, és még a szememet sem tudtam kinyitni vagy megmozdulni. Teljesen rémisztő volt. Attól féltem, ha így találnak rám, azt hiszik, hogy meghaltam, pedig nem. Végül annyira féltem elaludni, hogy inkább ébren maradtam. Szerencsére, miután túl voltam egy nagyon stresszes időszakon, már nem tapasztalom.”

Egy másik követő hozzátette: „Diákkorom óta előfordul, amikor először lettem nagyon beteg. Bár sosem múlt el teljesen, a gyakorisága jelentősen csökkent, most évente legfeljebb két-három alkalommal fordul elő.” Egy harmadik beszámoló szerint: „A legrosszabb élményem az volt, amikor kórházban feküdtem eltört lábbal, nyolc hónapos terhesen. A legjobban az zavart, hogy nem tudtam segítséget hívni. Nagyon ijesztő volt, de elmúlt.”