Míg a műanyag zacskók és üdítős palackok nyilvánvaló környezeti problémát jelentenek, az emberi egészségre gyakorolt veszélyei körüli aggodalmak nagy része a bomlási folyamatokhoz, és a mikroműanyaggá történő változáshoz fűződnek.

Ezeket a mikroműanyagokat és nanoplasztikokat, amelyek akár 0,0001 milliméter átmerőjűek is lehetnek, rendkívül nehéz nyomon követni, bár a modern tudományos eszközöknek köszönhetően egyre gyakrabban sikerül őket felfedezni az emberi szervezetben is.

Egy 2020-as tanulmány, amely a tüdő, a máj, a lép és a vesék szöveteit vizsgálta, minden mintában műanyagot talált. Egy másik, még 2018-ban közzétett kutatásban a világ szinte összes régiójából begyűjtött emberi székletmintákban is mikroműanyagokra bukkantak, míg egy múlt hónapban ismertetett publikációban a véráramban azonosították a káros szemcséket.

A tüdővel kapcsolatos vizsgálatokat a Hull Egyetem tudósai végezték, és a korábbi munkára építve, amelyek során a légzőszerv szöveteiben mutattak ki mikroműanyagokat, élő betegeken végzett műtéti beavatkozások során kinyert szövetekkel igyekeztek a hipotézist bizonyítani.

Az elemzés alkalmával a 13 vizsgált minta közül 11-ben találtak műanyagokat, mégpedig 12 különböző típusút, köztük a jellemzően csomagolásban, palackokban és ruházatban használt anyagokból származó szennyeződéseket.

Megdöbbentő megállapítást tettek, kiderült ugyanis, hogy a mikroműanyagok több mint fele a tüdő mélyén rakódott le. Tudósok az 1 nanométer és 20 mikrométer közötti, levegőben szálló műanyagrészecskéket belélegezhetőnek tekintik – a tanulmány újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a belégzés közvetlen utat biztosít számukra az emberi szervezetbe.

Laboratóriumi kísérletek kimutatták, hogy a mikroműanyagok képesek szétválni és megváltoztatni az emberi tüdősejtek alakját, és általánosságban mérgező hatással vannak a sejtekre, bár a toxikusság mértéke még kérdéses, ezért a közeljövőben célzott teszteket végezhetnek a kiderítésére.