Agyimplantátum segítségével újra tudott beszélni egy teljesen lebénult ember

Egy teljesen lebénult, amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenvedő férfi már képes érthetően kommunikálni családjával, miután mikrochipet ültettek az agyába, egyenesen a koponyája alá – számolt be róla a Science.org tudományos portál.

A 36 éves német páciensnél 2015-ben diagnosztizálták a ritka, progresszív idegrendszeri betegséget, amely az izomkontroll elvesztéséhez vezet. Amikor az ALS-es páciens eljutott arra a pontra, hogy már nem tudott beszélni, egy speciális szemkövető eszköz használatára tanították meg, melynek segítségével válaszolni tudott a feltett kérdésekre.

Ennek eléréséhez az orvosok egy körülbelül 1,5 milliméter átmérőjű mikrochipet ültettek be a férfi agyának motoros kéregébe, vagyis abba a régióba, amely főként a mozgás irányításáért felelős. Ezt követően a kutatók betanították a beteget arra, hogy különféle mozdulatokat képzeljen el – ezt annak érdekében tették, hogy megpróbáljanak megbízható jeleket és hullámokat fogni az agy irányából, amiket később paranccsá alakíthattak.

Amint megtörtént az implantátum koponya alá történő behelyezése, az elektródák szinte azonnal aktivitásnövekedést regisztráltak, egy számítógép pedig emelkedő hangot jászott le, miközben a hullámok intenzitásának csökkenése esetén a melódia visszaeső tendenciát mutatott. Tudósok szerint a páciens mindössze két napon belül megtanulta a hangok frekvenciájának szabályozását.

Mielőtt a férfi állapota előrehaladt volna, a családtagok négy színű háttér előtt egy betűket tartalmazó rácsot tartottak a magasba, majd minden egyes színsávra rámutattak, és a szemmozgásokat „igen”-ként, illetve „nem”-ként értelmeztek.

Kutatók végül kifejlesztettek egy olyan szoftvert, ami ezt a technikát utánozza, így a beteg gyakorlatilag hallhatja azokat a szavakat, amelyek a színekhez köthetőek, ezáltal kerek mondatokat tud fogalmazni és közölni.

Mindez óriási orvostudományi áttörésnek számít, hiszen eddig még egyszer sem sikerült ennyire precíz módszert megalkotni azok számára, akik elveszítették kommunikációs készségüket izomsorvadás vagy bénulás következtében. Bár a technológia még gyerekcipőben jár, az elkövetkező években finomhangolhatnak rajta, így elképzelhető, hogy a közeljövőben már a paralízises páciensek is társaloghatnak egészséges társaikkal.