Megállíthatatlan ütemben olvad a grönlandi jégtakaró

A Cambridge-i Egyetem professzora, Poul Christoffersen és csapata a grönlandi jégtakaró olvadékvízzel teli tavait vizsgálják annak érdekében, hogy többet tudjanak meg arról, milyen folyamatok játszódnak le a környéken.

Ezek a tavak minden nyáron a felszín közelében keletkeznek, amikor a jégtakaró hosszabb nappaloknak és magasabb hőmérsékletnek van kitéve, a víz pedig a jégen lévő repedéseken és töréseken keresztül gyorsan lezúdul a jégtakaró mintegy egy kilométerrel lejjebb fekvő medrébe.

Tudósok jelenleg a Store-gleccserre, a jégtakaró egyik legnagyobb struktúrájára összpontosítanak. A jégtakaró alján uralkodó viszonyok közvetlen mérése nehéznek bizonyult, ám a tudósok a fázisérzékeny rádió-echó szondázásnak nevezett technika alkalmazása révén elérték, hogy mérhetővé vált az olvadás detektálása a gleccser alján. Soron kívül Orbán Viktor mélységesen elítéli Magyar Péter szavait

Néhány ilyen alapszintű olvadási sebességet ugyanolyan magasnak találtak, mint a felszínen, annak ellenére, hogy a felszínt napfény éri, míg az alapszintet nem.

Hogy megértsék ennek okait, a tanulmány szerzői kiszámították a gleccser medrébe áramló olvadékvíz mennyiségét, amelyből arra következtettek, hogy 2014 nyarán a napi 82 millió köbmétert is elérhette. A kutatócsoport szerint az a teljesítmény, amelyet ez a rengeteg mennyiségű víz termel, nagyjából ugyanakkora, mint amennyit a világ leghatalmasabb vízerőműve, a kínai Három-szurdok gát generál.

Az egész jégtakaró nyári csúcsidőszakban közel egymillió négyzetkilométernyi terület befedésére elegendő olvadékvizet termel, és pontosan annyi energiát állít elő, mint amennyit a világ tíz legnagyobb vízerőműve tudna együttesen kisajtolni magából.

Az olvadási sebességet közeli fúrások során integrált érzékelőkkel igazolták, amelyek azt mutatták, hogy a jégtakaró alján a víz hőmérséklete 0,88 Celsius-fok volt – annak ellenére, hogy a jégtakaró aljának olvadáspontja -0,39 Celsius-fok körül mozgott.