A csendes-óceáni térségben élők nem akarják Japán nukleáris szennyvizét
Japán azon tervei, hogy a radioaktív szennyvizet a Csendes-óceánba juttassák, érzéketlen cselekedet, amely katasztrofális kárt okozna a csendes-óceáni térségben élők szerint, akik most azt mondják „ha olyan biztonságos, mint állítjátok, öntsétek ki Tokióban”.
Fotó: Unsplash/Frédéric Paulussen
A hónap elején a japán kormány bejelentette, hogy a Fukushima Daiichi 2011-es nukleáris katasztrófája után felhalmozódott 1 millió tonna radioaktív szennyvizet a Csendes-óceánba kívánja juttatni, mely masszív felháborodást váltott ki világszerte, legfőképp azok körében, akiket közvetlenül érintene a szennyvíz károsító hatása.
A csendes-óceáni népek számára, akik az atomtechnológia aránytalan emberi költségeit voltak kénytelenek megfizetni a régióban, ez egy újabb katasztrofális és visszafordíthatatlan, határokon átnyúló kárt jelentene, amelyhez a régió lakosai nem járultak hozzá.
Míg Japán azt tervezi, hogy a vizet először hígítsák és körülbelül 30 év alatt ürítsék ki az óceánba, a japán kormány a legnagyobb erőfeszítésekkel próbálta meggyőzni a szélesebb közönséget arról, hogy a kezelt víz biztonságos, mindezt zöld kabalák felhasználásával és amerikai tudósok támogatásával.
„Emlékeztetnünk kell Japánt és más nukleáris államokat a Nukleáris Szabad és Független Csendes-óceáni mozgalomban használatos szlogenünkre: ha biztonságos, dobja ki Tokióba, tesztelje Párizsban és tárolja Washingtonban, de csendes-óceáni térségünket tartsa atommentesen” – mondta Japán bejelentése után Motarilavoa Hilda Lini, Vanuatu államtitkára és a Nukleáris Szabad és Független Csendes-óceán (NFIP) mozgalom veterán aktivistája. „Az óceán emberei vagyunk, fel kell állnunk és meg kell védenünk.”
A csendes-óceáni térségben sokan átélték a nukleáris károsodást környezetük folyamatos sugárzása által, míg a túlélők és utódaik továbbra is olyan kínzó betegségeket tapasztalnak, mint a nyirokrák, a pajzsmirigy és a reproduktív egészségügyi problémák.
Az 1945-ös Hirosima és Nagaszaki robbantások óta 315 nukleáris kísérletet hajtottak végre az ausztráliai Marshall-szigeteken, Kiribatiban és Maohi Nuiban (Francia Polinézia). Ám ezeket abban az időben a nukleáris nemzetek tudományosan megalapozottnak és biztonságosnak minősítették.
Azt gondolhatnánk, hogy Japán javaslata a nukleáris hulladéknak a Csendes-óceánba történő kiengedésére valami újszerű koncepció, de története nem most kezdődött. A megkérdőjelezhető gyakorlat a múltban tulajdonképpen globális norma volt a nukleáris nemzetek – például Japán, Amerika és Európa – számára.
A dolgok 1979-ben fejük tetejére álltak, amikor leleplezték Japán titkos javaslatát, miszerint nukleáris hulladékot dobnának a szomszédos Északi-Mariana-szigetek környékére. Japán akkor drasztikusan alulbecsülte az észak-marianai, mikronéziai és a csendes-óceáni térség politikai vezetőinek, valamint nem kormányzati csoportjainak és helyi aktivistáinak egységes fellépését.
A csendes-óceáni népek jelenleg minden szinten tiltakoznak a lépés ellen. Dame Meg Taylor nyilatkozatot tett a Csendes-óceáni Szigetek Fórumának, a kulcsfontosságú regionális testület nevében, felszólítva Japánt, hogy a konzultációkig és a független felülvizsgálatig tartsa vissza a szennyvíz kiürítését – írja a The Guardian.
