A gyermekbénulás okozta katasztrófa segített a biztonságos oltások kifejlesztésében

Salk édesapja Dr. Jonas Salk amerikai virológus volt, aki 1955-ben készült el a gyermekbénulás elleni oltóanyagával, melyről rövidesen széles körben el is terjedt, hogy sikeresen alkalmazható a gyermekbénulás ellen. Maga a vakcina biztonságos volt ugyan, azonban a hírhedt és azóta megszűnt Cutter Laboratories nem tudta megfelelően előállítani azt, így a már beoltott amerikai gyermekek tízezrei betegedtek meg, 200 gyermek lebénult, 10 gyermek pedig életét vesztette.

Az esetet az oltásellenesek a több mint egy éve pusztító koronavírus-járvány idején is felhozzák, így a hatóságok komoly kihívással néznek szembe a dezinformációk szélsebes terjedése miatt. Két közelmúltban lezárult közvélemény-kutatás eredményei szerint nagyjából 54 és 69 százalék közé tehető azon kanadai polgárok száma, akik csak azután lennének hajlandók beoltatni magukat, hogy az oltóanyagot a kanadai hatóságok jóváhagyták. Soron kívül Nagyar Márton a romániai életszínvonalról: „A románok sehol nincsenek hozzánk képest”

A kanadaiak közel 20 százaléka nem oltatná be magát a koronavírus elleni oltóanyagokkal, sokan a vakcinák fejlesztésének gyorsaságával és azok biztonságos alkalmazásával kapcsolatos aggodalmak miatt utasítják el a koronavírus elleni oltásokat. S bár az ifjabb Salk – aki egyébként immunterápiával és oltásfejlesztéssel foglalkozik orvoskutatóként – elmondta, hogy a Cutter vállalat incidense megerősítette a szigorú biztonsági protokollok szükségességét, kiemelte, a koronavírus elleni vakcinákat fejlesztő cégeknek nagyon komolyan kell venniük a biztonságos alkalmazás priorizálását.

Salk korábban aggodalmát fejezte ki a politikai vonatkozásokkal kapcsolatban, ugyanis attól tartott, a nyomás hatására az oltóanyagok túl korán kerülnek majd ki a laborokból, ezzel pedig veszélyeztetnék a lakosság immunitását a vírussal szemben. A 20. század első felében a gyermekbénulás például évtizedeken át minden nyáron újra megjelent, s bár minden korosztályra lecsapott, többnyire a gyermekeket, főként az öt évnél fiatalabbakat fertőzte meg.

A jelenleg is pusztító koronavírushoz hasonlóan a gyermekbénulás is rendkívül fertőző volt, a tünetmentes betegek köhögéssel, tüsszentéssel terjeszthették a betegséget. Nyáron a vírus agresszívan terjedt, és a betegek idegrendszerére gyakorolt pusztító hatása miatt az emberek gyakran légzési nehézségekkel küzdöttek. Sokan maradandó idegkárosodást szenvedtek, mely arra kényszerítette őket, hogy később mankót vagy merevítőt használjanak, akár életük végéig.

A maradandó károsodásokat szenvedők között volt Paul Martin korábbi miniszterelnök is, aki 1945-ben, nyolcéves korában kapta el a fertőzést, később pedig nyilvánosan osztotta meg gondolatait a vírusról és hívta fel a figyelmet a gyermekbénulás elleni küzdelem szükségességére a fejlődő országokban.

Martin emlékszik az első tünetekre, egyik reggel ugyanis nem érezte jól magát, majd szólt édesanyjának, hogy olyan furcsa érzése van, mintha egy tányér lenne a gyomrában. A következő melyre emlékszik az, hogy egy autóban ült úton a kórházba, ahol másfél hónapot töltött lábadozva. Bár Martin végül szerencsére teljesen felépült, sem ő, sem pedig családja nem tudták kitörölni emlékezetükből azt az időszakot.

A Salk édesapja által kifejlesztett oltóanyag egy deaktivált gyermekbénulás vírust használt, azonban szigorú biztonsági protokollt kellett követniük a vírus deaktiválása érdekében, a Cutter Labs mulasztása pedig oda vezetett, hogy élő aktív vírust tartalmazó oltásokat adtak be megközelítőleg 40 ezer amerikai gyermeknek, a következmények pedig végzetesek voltak.

Mivel Salk édesapja biztos volt abban, hogy számításai helyesek, és a Cutter hibázott, annak ellenére, hogy az amerikaiak azonnal leállították az oltóanyag alkalmazását, az idősebb Salk ragaszkodott ahhoz, hogy a programot ne állítsák le Kanadában, az idő pedig őt igazolja, ugyanis több ezer gyermek életét mentette meg.