A Staphylococcus aureus (MRSA) meticillin-rezisztens baktériumok súlyos kórházi fertőzésekért felelősek az ellenállóképességükből kifolyólag.

A New York-i Egyetem kutatói egy korszakalkotó kezelési módszert alkottak meg, amellyel nem magát a baktériumot támadják meg, hanem az általa termelt toxinokat. Az egereken elvégzett előzetes tesztek egyelőre sikerrel zárultak.

A legutolsó dolog, amit kórházba kerülés esetén szeretnénk az, hogy elkapjunk a meglévő betegségünkön kívül egy másik fertőzést. A mikroszkóp alatti sárgás színe miatt arany staphként is elhíresült MRSA pontosan ebbe a kategóriába tartozik.

A baktérium leggyakrabban biofilm formájában telepszik meg implantátumokon, katétereken és kanülökön, ha pedig egyszer már elszaporodott, nagyon nehéz tőle megszabadulni, ugyanis rezisztens szinte az összes antibiotikumra.

A legújabb tanulmányukban a kutatók egy teljesen más taktikát dolgoztak ki. A Staphylococcus nemzetségbe tartozó mikroorganizmusok leukocidin nevű méreganyagokat termelnek, melyekkel az emberi szervezet legfontosabb immunsejtjeit, a leukocitákat, azaz a fehérvérsejteket pusztítják el.

Ezek az immunsejtek küzdenek meg a betolakodó kórokozókkal szemben antitestek kiválasztásával, ezért egy egységes kezelés során nemcsak a baktériumok, hanem a hasznos részecskéket is kiirtásra kerülnek. Valószínűleg ez okozhatja, hogy az MRSA-vakcinák a múltban hatástalanok voltak, mivel a mechanizmusuk alapjául szolgáló leukociták felszaporítása mellett a Staphylococcus ugyanúgy megtámadta a fehérvérsejteket.

A kutatócsapat éppen ezért a leukocidinre fókuszált, ezáltal semlegesíteni tudták a baktériumokat ahelyett, hogy elpusztították volna őket, így sokkal erősebb immunválaszt tudtak elérni.

Az előzetes kísérleteknél az egerekbe normál MRSA-t és speciális, mesterségesen előállított toxinmentes Staphylococcust fecskendeztek. A méreganyag nélküli csoport esetében megfigyelték, hogy kétszer annyi antitestet termel a szervezetük a mikróbával szemben az MRSA-val kezelt egyedekhez képest.

A szakemberek ezután a leukocidinekre fejlesztett kísérleti vakcinával folytatták a teszteléseket, melyek során kiderült, hogy míg az MRSA-s egerek 70%-a túlélte a fertőzést, addig a kontrollcsoport tagjai közül mindannyian meghaltak.

Bár a rágcsálók jó kiindulási ponttal szolgálhatnak a további vizsgálatok szempontjából, csupán humán klinikai tesztekkel lehet meggyőződni arról, hogy embereknél is hatékony lehet-e a szer vagy sem.