A távoli galaxisból érkező fényjelenséget az északi égbolton 2021 márciusában fedezték fel a kaliforniai Palomar Obszervatóriumban. A kutatók eleinte úgy vélték, a jelenséget egy szupernóva robbanás, vagy egy szupermasszív fekete lyuk által generált aktív galaxismag okozza, ám a fények rendszeres ismétlődése és egyedi spektrális mintázata miatt ezeket a magyarázatokat kizárták. Lorena Hernández-García, a chilei Millennium Asztrofizikai Intézet (MAS) tudósa és a kutatás vezetője kiemelte, valóban egyedülálló felfedezésről van szó.

„Ez teljesen más, mint bármi, amit eddig láttam” – fogalmazott a szakember a Space.com-nak nyilatkozva. Majd hozzáfűzte: korábban nem volt lehetőség ehhez hasonló jelenségek megfigyelésére. Az Astronomy & Astrophysics csillagászati szaklapban publikált tanulmányból kiderül, hogy a fénykitörések forrása a 2MASX J21240027+3409114 kódnevű galaxis középpontjában található, amely mintegy egymilliárd fényévnyire van a Földtől. A galaxisban két fekete lyuk kering egymás körül, nagyjából 16 milliárd kilométeres távolságban.

Az általuk generált fénykitöréseket pedig 2-3 havonta rögzítik a csillagászok – részletezik. A fény speciális spektrumából fakadóan a csillagászok arra következtetnek, hogy a két objektum egy hatalmas gázfelhőben helyezkedhet el, azonban a felhő természetét a nagy távolság miatt nem lehet pontosan megállapítani. Ez összhangban van azzal a megfigyeléssel, hogy a galaxis valószínűleg egy másik, szomszédos galaxissal olvad össze – számolt be a Portfolio az Interesting Engineering cikke alapján. A kutatók most további megfigyeléseket terveznek, hogy megerősíthessék elméletüket.

Erre a jelenlegi technológia korlátai miatt van szükség: ilyen távoli gázfelhők megfigyelése rendkívül nehéz feladat – jegyzik meg a cikkben. Korábban egyébként azt is megírtuk, hogy vízre utaló nyomokra bukkantak a Marsról származó meteorittöredékekben: ausztrál tudósok olyan bizonyítékot találtak, miszerint a Mars nagy valószínűséggel lakható lehetett. A felfedezés új utakat nyit meg a magnatizmussal kapcsolatos ősi marsi hidrotermikus rendszerek, valamint a bolygó múltbeli életfenntartó képességének megértésében.