Újabb elméleteket állítottak fel a sötét anyaggal kapcsolatban
Habár néhány évtizede már bebizonyították, hogy az univerzum nagy részét a sötét anyag tölti ki, az azonosítása egyelőre még nem sikerült a tudósoknak, hiába tudják, hogy ez a rejtélyes matéria felel a világűrben zajló folyamatok többségéért.
Habár néhány évtizede már bebizonyították, hogy az univerzum nagy részét a sötét anyag tölti ki, az azonosítása egyelőre még nem sikerült a tudósoknak, hiába tudják, hogy ez a rejtélyes matéria felel a világűrben zajló folyamatok többségéért.
A sötét anyag ötletét először az 1930-as években vetették fel Newton gravitációs törvényeinek apropóján. Fritz Zwicky svájci asztrofizikus akkoriban észrevette, hogy a galaxishalmazok sokkal gyorsabban forognak, mint amit a gravitáció megengedne, ezért arra a következtetésre jutott, hogy egy megmagyarázhatatlan, sötét erő állhat a jelenség hátterében.
Azóta a hipotézist többszörösen is bebizonyították, megfigyelések alapján viszont még egyetlen csillagásznak és fizikusnak sem sikerült detektálni ezt a rejtélyes kozmikus anyagot.
A Case Western Reserve University kutatói úgy gondolják, hogy a fizika jelenlegi elméletein és a gravitációs modelleken kellene változtatni ahhoz, hogy végre megérthessük a sötét anyag tulajdonságait. Az úgynevezett módosított Newtoni gravitációs dinamikus modell (MOND) éppen ezt a teóriát támasztja alá.
A Mordehai Milgrom fizikus által 1982-ben megalkotott hipotézis alapján alacsony gyorsulás mellett a gravitáció hatásai erősebbek lehetnek a Newton törvényeiben megfogalmazott erőkhöz képest. Az objektumok ilyesfajta mozgásának egyik legfőbb mellékhatása, hogy a környező testek tömegét is ugyanúgy befolyásolják – ezt külső mezőeffektusnak (EFE) hívják.
Az EFE-t az asztrofizikusok elmondása szerint eddig már 153 galaxisban meg tudták figyelni a forgási görbék vizsgálatával, amellyel a csillagok és kozmikus gázok keringési sebessége alapján meg lehet határozni a felbukkanó mezőeffektus távolságát a galaxisok központjától.
Mindezek összesítése után rájöttek, hogy az erős külső mezőkben található galaxisok gyakrabban lassultak le, mint a gyengébb mezőkben lévő csillaghalmazok. Ezt az előrejelzést kizárólag a MOND segítségével tudták meghatározni, így egy lépéssel közelebb kerülhettek a sötét anyag azonosításához.
