Három hónappal az Irán elleni katonai műveletek megindítása után egyre több szakértő teszi fel a kérdést, hogy Donald Trump amerikai elnök valóban megnyerte-e a háborút, vagy a látványos taktikai sikerek ellenére stratégiai vereség felé sodródik.

Bár az amerikai hadsereg súlyos csapásokat mért az iráni katonai infrastruktúrára, Teherán továbbra is ellenőrzése alatt tartja a Hormuzi-szorost, nem tett érdemi engedményeket nukleáris programjában, és a teokratikus vezetés is hatalmon maradt.

Elemzők szerint Trump győzelmi kijelentései egyre kevésbé tűnnek meggyőzőnek, miközben a felek a törékeny diplomácia és az újabb csapásokkal való fenyegetés között egyensúlyoznak, ami könnyen iráni megtorlást válthat ki a térségben. A konfliktus következtében az Egyesült Államok és öböl menti arab szövetségesei akár gyengébb pozícióban is kikerülhetnek, miközben Irán annak ellenére növelheti alkupozícióját, hogy gazdaságilag és katonailag jelentős károkat szenvedett.

Súlyos kritikákat kap Trump

Aaron David Miller, a korábbi republikánus és demokrata kormányzatok közel-keleti tárgyalója úgy fogalmazott, hogy „három hónap telt el, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a rövid távú diadalmenetnek szánt háború hosszú távú stratégiai kudarccá válik”. A szakértők szerint különösen érzékenyen érintheti az elnököt egy ilyen megítélés, mivel politikai pályafutása során rendszeresen bírálta ellenfeleit amiatt, hogy vesztesek.

A Fehér Ház szóvivője, Olivia Wales ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok „teljesítette vagy túlteljesítette az Epic Fury hadművelet minden katonai célját”, és hozzátette, hogy „Trump elnök kezében van minden kártya, és bölcsen minden lehetőséget nyitva tart” – idézi az NDTV.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a tűzszünet immár több mint hat hete tart, miközben az amerikai belpolitikában nő a nyomás az emelkedő üzemanyagárak és az alacsony elnöki népszerűség miatt. A republikánusok a kongresszusi többség megőrzéséért küzdenek a félidős választások előtt, így Trumpnak választania kell egy esetleg kompromisszumos megállapodás elfogadása vagy a konfliktus eszkalációja között.

Teherán válaszul lezárta a Hormuzi-szorost

A háború kezdetén indított légicsapások jelentősen meggyengítették Irán ballisztikus rakétakészletét, haditengerészetének nagy részét megsemmisítették, és több magas rangú vezetőt is likvidáltak, ugyanakkor Teherán válaszul lezárta a Hormuzi-szorost, ami globális energiaár-emelkedést idézett elő, valamint támadásokat indított Izrael és több öböl menti állam ellen. Az amerikai blokád sem kényszerítette térdre az iráni vezetést, amely saját propagandájában „elsöprő vereségként” mutatja be az amerikai hadjáratot.

Trump egyik fő célja az iráni nukleáris program felszámolása volt, azonban a magas dúsítású uránkészlet egy része a tavaly júniusi amerikai és izraeli légicsapások után is épen maradhatott föld alatti létesítményekben, és Teherán továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy joga van uránt dúsítani békés célokra. Két magas rangú iráni tisztviselő szerint a legfelsőbb vezető azt is megtiltotta, hogy az ország közel fegyverminőségű uránkészletét külföldre szállítsák.

Valami nem működik

Jonathan Panikoff, az amerikai nemzeti hírszerzés korábbi közel-keleti vezető elemzője úgy látja, hogy Irán már azzal is sikerként értékeli a helyzetet, hogy túlélte az amerikai támadást, és felmérhette, mekkora befolyást képes gyakorolni az öböl menti hajózási útvonalak felett.

„Azt fedezték fel, hogy képesek élni ezzel a nyomásgyakorlással, és ennek számukra kevés következménye van” – mondta Panikoff, aki szerint Teherán abban bízhat, hogy hosszabb távon nagyobb gazdasági terheket is elvisel, mint Washington.

A konfliktus ráadásul feszültséget okozott az USA és több európai szövetségese között, amelyek nem kívántak részt venni egy olyan háborúban, amelyről előzetesen nem egyeztettek velük. Eközben Kína és Oroszország is levonhatta a tanulságokat az iráni aszimmetrikus hadviselés és az amerikai fegyverkészletek kimerülésének tapasztalataiból.

Robert Kagan, a Brookings Intézet vezető kutatója szerint a háború kimenetele súlyosabb csapást mérhet az USA nemzetközi tekintélyére, mint a vietnámi vagy az afganisztáni kivonulás, mivel Irán a globális versengés egyik központi térségében helyezkedik el. Egy friss elemzésében úgy fogalmazott, hogy „nem lesz visszatérés a korábbi állapothoz, és nem lesz olyan végső amerikai diadal, amely semmissé tenné vagy ellensúlyozná az okozott károkat”.