Szoboszlai Dominik már nagyon fiatalon arra készült, hogy egy nap profi futballista legyen, és gyakorlatilag mindent ennek rendelt alá. Ez már önmagában kiemeli a sorból, hiszen gyerekként még egészen másképpen működik az ember, ami ugyancsak bizonyítja, hogy a magyar válogatott csapatkapitánya megelőzte a saját korát.

Dominik a kemény és áldozatos munkában hisz, aki nem tesz különbséget a mérkőzések között. Ez a Liverpoolnál még inkább megfigyelhető nála, miután hétről hétre, gyakran két mérkőzést játszik, de akárki is legyen az ellenfél, ugyanazzal az elszántsággal lendül akcióba, mint tette azt serdülőként, amikor a meccsek valóban az örömről és a boldogságról szóltak.

Nyilván ez később annyiban változik, hogy nő a nyomás, ami természetes, mert az ember ebből él, vannak céljai, ott a családja, és ezernyi új dolog lép be a képbe, amik mentálisan és lelkileg messze nagyobb kihívást tudnak generálni, mint gyermekként. Szoboszlai kiválóan mentette át ezt magában, sikere egyik kulcsa az, hogy a nyomás sokkal inkább a barátja, mint az ellensége.

Szoboszlai Dominik és a nyomás

Ezernyi példát tudnánk felhozni, amikor adott egy több mint kivételes játékos, aki végül elkallódik, nem érik be. Ez sokszor a hiányos, nehéz családi háttérre is visszavezethető, ugyanakkor nem lehet mindent erre fogni. Egy stabil háttérrel is ugyanúgy elszállhat az ember, vagy egyszerűen nem elég kitartó, motivált és higgadt. Dominik esetében ez a három tulajdonság rendívül domináns, melyekből sokat is profitál, és később még többet fog, mert egyre inkább kiaknázza a lehetőségeit, jobban megismeri önmagát, a játékot, és így tovább.

Sok játékossal ellentétben Dominikből a nyomás többet hoz ki, és ez nemcsak az adott mérkőzésre értendő. Ha megnézzük a második angliai szezonját, tiszta képet kaphatunk arról, hogy mentálisan mennyire hatékonyan építette fel magát, állandósította a formáját, és szinte azonnal maga mögött hagyja a mérkőzéseket, akkor is, ha épp a meccs legjobbja volt. Egyszerűen nem ragad le a múltban, hanem az előtte álló kihívásra menti át azt a tudást, amit azelőtt felhalmozott, melyre kevesen képesek ezen a szinten. Vannak világsztárok, akik sokkal inkább sodródnak, nem így kezelik a futballt, viszont messze ingadozóbb is a formájuk, pontosan a fentebb említett tulajdonság hiánya miatt.

Szoboszlainál ez egy olyan alaptulajdonság lehet, mely ösztönösen alakulhatott ki benne, majd azt felismervén elkezdte magában formálni. Igazán a Liverpoolnál érezhetett rá ennek az ízére, mely nyilván a korához is köthető, mert fokozatosan ismeri meg önmagát, és szabadítja fel azt a potenciált, ami által jobbá válik. Hogy mikor lesz a csúcson, azt nehéz megjósolni, de szerencsére nem is foglalkoztatja a kérdés, helyette napi szinten tesz azért, hogy az az út, amit megtesz, személyes szinten is boldoggá tegye.

Mindez csak egy apró szelete annak, hogy Szoboszlai Dominik miből táplálkozhat, amikor az edzéseken, a mérkőzéseken dolgozik, vagy ahogyan az életét éli, hiszen sportolóként minden egyes döntése befolyásolhatja azt, hogyan fog játszani.

Az ösztönösség és a tudatosság kapcsolódása

A Newcastle ellen is érdekes volt figyelni a játékát, és ugyan sokan csak azt nézik, kinek, hány gólja van, Dominik teljesítményét távolról sem ebben kell mérni, és nemcsak amiatt, mert nem 9-est játszik. Az ösztönösség és a tudatosság nála egyfajta szimbiózist alkot, mely extra energiákat szabadít fel benne, legyen szó támadásról vagy védekezésről.

Két olyan terület, amikből jócskán kiveszi a részét, amihez nem elegendő egy erősebb állóképesség. Azt enyhe túlzással „bárki” meg tudja szerezni, láttunk már sokat robotoló, futó játékosokat, mégsem tudtak igazán kiemelkedni. Dominiknál a kulcs az előbb említett ösztönösség és tudatosság ötvözetében rejlik. Érdemes megfigyelni a helyezkedését, sosincs a labda közvetlen közelében, ha az épp nem nála van. Ezzel egyrészt sokkal nagyobb teret tud nyerni magának az ellenféllel szemben, másrészt nagyobb a látótere, jobban átlátja a játékot, mintha csak analizálna közben, és amikor hozzá kerül a labda, már meg is van neki a helyes döntés.

Súlyos tizedmásodperceket nyer ezzel, miközben olyan résekbe gurítja be a labdát, amire egy átlagosabb helyezkedéssel nem lenne lehetősége. Magas játékosintelligenciára vall, és egyúttal nagy mentális erőre, mivel aki futballozott már valaha, az tudja jól, hogy az állandó koncentráció sokszor többet vesz ki az emberből, mint a futás, a helyezkedés. Dominik ezzel újabb súlyt rak a vállaira, viszont sokat is nyer vele, mert képes cipelni azt, és azzal, hogy minden pillanatban elemzi a társait, az ellenfeleit a játék során, az esetek többségében helyzeti előnybe kerül.

Ugyanez igaz rá, amikor védekezik, de akkor már közelebb lép a labdás emberhez, az ellenfél támadóbb szelleműbb játékosaihoz, és pillanatok alatt odaér a gyorsaságának köszönhetően. Erre is ezernyi példát láthattunk a közvetítések alatt, amivel az ellenfelek nem tudnak mit kezdeni, és csak azt veszik észre, hogy Szoboszlai hirtelen megjelenik a semmiből. A hosszabb és a rövidebb sprinteket is úgy osztja be, hogy azokból akár a hosszabbításban is legyen még. Zseniálisan képes tartalékolni anélkül, hogy ez hátrányt jelentsen számára, ami már biztosan ösztönösen működik nála, erre aligha figyel tudatosan, a játékrendszere része, mely szintén egy kivételes játékosintelligenciára utal.