Stohl megrázó sztorija a börtönről
Hajdú Péter vendége elmondta, mikor volt az a pillanat, amikor először tudott mosolyogni a börtönben, illetve milyen volt számára az első éjszaka odabent.
Fotó: YouTube/LifeTV
Stohl András évekkel ezelőtt 5 hónapot töltött el a börtönben, ittas vezetés miatt okozott balesetért. Az első fokon még 2 év 4 hónapot mondtak neki, de ez végül egy lényegesen kisebb büntetés lett, ugyanakkor az is tény, hogy már egy nap is rettentő frusztráló lehet a börtönben.
András akkor olyasvalamivel szembesült, amivel még soha azelőtt. Hajdú Péter társaságában emlékezett vissza az első börtönben töltött éjszakájára, ami egy sötét októberi este volt. A villanyoltás után pedig csak a börtön zajai voltak hallhatóak.
A színész úgy emlékszik, az első mosoly akkor hagyta el a száját, amikor a második napon beállhatott a zuhany alá. „Az elmondhatatlan élmény volt, szerintem míg élek, nem fogom elfelejteni azt. Egyedül voltam a tusolóban, és csak csobogott a fejemre a víz.”
„Már tudtam, hogy bent vagyok, tudtam, hogy elkezdtem, már tudtam, hogy tisztességgel végig fogom csinálni. Akkor nyugodtam meg. Mondjuk az első éjszaka az nagyon vicces volt…” – folytatta a sztorit Stohl.
Hajdú Péter nagyon rácsodálkozott Stohl Andrásra
„Úgy értem a viccest… mindjárt érted! Ugye bementem, és úgy vittek be, hogy teljesen ki volt ürítve a rész. Ott nagyon vigyáztak rám, tehát amikor mentem be, akkor senkivel nem találkoztam. Azzal találkoztam, aki odaadta a ruhát.”
Kiderült, hogy ez az óvintézkedés csak ideiglenesen működött, egy hét múlva már más volt a helyzet. „Bementem, és ha akarok, akkor kérhetek tévét. 40 centi átmérőjű tévét be lehet vinni. A család hozhat be neked egy 40 centi átmérőjű tévét. Erre minden rabnak lehetősége van.”
„Én meg mondtam, nekem köszönöm szépen nem kell tévé, elleszek. Az első estén… októberben mentem be, és akkor már sötétedik, elég hamar, és azt hiszem a villanyoltás fél 10-kor van, 9-kor, nem tudom pontosan már.”
„Lekapcsolták a villanyt központilag, na akkor kezdődött az igazi dzsungel. Akkor egyedül voltam, egy hétig egyedül voltam, és csak a börtön zajait hallod, azt, hogy… tényleg olyan, mint a természetfilmekben a hiénák.”
