Franciaország rövidesen harckocsikat fog szállítani Ukrajnának

Vilk a Kasparov felületére írt elemzésében fogalmazott úgy, hogy amennyiben Putyint nem sikerül legyőzni, fontos azt felismerni, hogy nem a Szovjetuniót akarja helyreállítani, hanem egy új Szláv Birodalmat akar létrehozni, aminek ő lesz a „führere”.

A Münchenbe disszidált ellenzéki orosz blogger szerint ezt a következtetést lehet levonni Putyin viselkedéséből, ami Kazahsztánt és Ukrajnát illeti. Mint mondta, olyan új erőközpontot akar létrehozni, ami távol tartja a nyugati erőcentrumokat.

Vilk szerint azért fontos Kazahsztán példája, mert ott Putyin annak érdekében avatkozott közbe, hogy egy olyan vezetőt tartson hatalmon, aki nem enged teret a nagy nyugati befolyásnak. Mint hangsúlyozta, ha Putyin a Szovjetuniót akarná visszaállítani, szimplán annektálta volna Kazahsztánt.

A blogger szerint egyértelmű, hogy Ukrajna esetében az egész országot meg akarja hódítani, abból az okból, hogy egy új Szláv Birodalmat hozzon létre Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna háromoldalú uniójából, az ő vezetésével.

Vilk hangsúlyozta, hogy megvan a Hitlerrel a párhuzam: „Putyin nem egy orosz politikus, hanem egy jövőbeli Szláv Birodalom vezetője, amit még nem hozott létre. Hitler sem egy német politikus volt, hanem egy Árja Birodalom vezetője”.

Ha Vilknek igaza van, akkor Putyin kétsebességes befolyási övezetet képzel el: az orosz-ukrán-belorusz központi hatalmai erőközpontot, míg a körülötte lévő országokat olyan övezeteknek, ahol másnak nem lehet befolyása.

Ezzel azonban az a baj, hogy ilyen birodalmakat nem lehet csak úgy erőszakkal fenntartani, azonban Putyin csak úgy tudná ezt elérni. Ez körülbelül olyan katasztrófához vezetne, mint a Szovjetunió szétesése volt, de ezúttal lehet, hogy az Orosz Föderáció autonóm köztársaságai sem úsznák meg.

Folyamatosan zajlanak a harcok Ukrajnában, főként a keleti régióban, de 100%-ban senki sem érezheti magát biztonságban a határokon belül. Ezt pedig jobb észben tartani, ráadásul az oroszok sokszoros túlerőben vannak.

Az USA továbbra is nagy erőkkel támogatja Ukrajnát, rengeteg fegyvert küld az ukrán erőknek, de más országok is igyekeznek ugyanezt megtenni. Szükségük is van az ukrán katonáknak ezekre az eszközökre, mert az oroszoknak mindenből több van.

Az ukránok gyakran használnak drónokat, egyrészt felderítés, másrészt a célpontok bemérése, harmadrészt támadások céljából. Sok olyan drónnal is dolgoznak, amik kisebb költségbe kerülnek, de ugyanúgy halálosak lehetnek.

Az alább látható videóban például egy gránátot dobnak le a gyanútlan, épp a felszerelést pakolgató orosz katonára. Nem sokkal mellette csapódott be a gránát, amire azonnal reagált, és elbújt a kiásott lyukban.

Boris Johnson brit miniszterelnök szerint nem szabad megengedni, hogy az ukrán élelmiszerexport blokádjával Vlagyimir Putyin orosz elnök felhajtsa a világpiaci árakat. London olyan vizsgálati módszer kifejlesztését is kezdeményezi, amellyel kideríthető, ha Oroszország Ukrajnából lopott gabonát próbál értékesíteni a világpiacon.

 A Downing Street hétfői tájékoztatása szerint Johnson a hét vezető ipari hatalom csoportjának (G7) németországi csúcstalálkozóján sürgős cselekvésre szólítja fel a tagországokat annak érdekében, hogy ki lehessen juttatni Ukrajnából az alapvető fontosságú exportélelmiszereket.

A londoni miniszterelnöki hivatal szóvivője hangsúlyozta: a világ búzaszükségletének 10 százalékát, a globális kukoricakereslet 12-17 százalékát, a napraforgóolaj-kínálat felét Ukrajna adja. Jelenleg azonban 25 millió tonna ukrán kukorica és búza exportjára nincs lehetőség – ez a legkevésbé fejlett országok egy teljes évi fogyasztásának felel meg -, és fennáll annak a kockázata, hogy ez a terménytömeg ukrajnai silókban rothad el.

A Downing Street szóvivőjének hétfői nyilatkozata szerint a probléma várhatóan drámai mértékben még tovább romlik a júliusi betakarítási szezonban. A londoni miniszterelnöki hivatal hétfői ismertetése szerint az ukrán élelmiszerexport orosz blokádja világszerte 47 millió embert sodort a humanitárius katasztrófa szélére.

Johnson szóvivője bejelentette: a brit kormány szakértői segítséget ajánl Ukrajnának ahhoz, hogy meg lehessen teremteni az áruszállító hajók biztonságos kijutásának feltételeit. A Downing Street közölte azt is, hogy Liz Truss brit külügyminiszter és Ben Wallace védelmi miniszter a múlt héten Törökországba utazott, ahol a tengeri exportútvonalak megnyitásának lehetőségéről tárgyalt a török kormánnyal.

Az ukrán gabonaexport 96 százaléka a Fekete-tengeren keresztül zajlott, ám Oroszország ezen az útvonalon jelenleg nem engedi a kivitelt, ráadásul támadásokkal akadályozza a vasúti szállítást is. Ennek ellensúlyozására a brit kormány 10 millió fontig terjedő értékben szállít alapanyagot és felszerelést az ukrán vasúttársaságnak az infrastruktúra kijavítására és annak elősegítésére, hogy a gabonaszállítmányok vasúton kijuthassanak az országból – közölte Boris Johnson hivatalának szóvivője.

Hozzátette: London közvetlen megbeszéléseket folytat az ukrán kormánnyal arról, hogy miként lehetne maximalizálni az ukrán vasúti szállítási kapacitást, mozgásban tartva a vasúti közlekedést és így a gabonaexportot is. A Downing Street hétfői tájékoztatása szerint egyre több a bizonyíték arra is, hogy Oroszország lopja és értékesítés céljából átcsempészi a határon az ukrán gabonát, ezzel is növelve az Ukrajna elleni háborúra fordítható bevételeket.

A londoni miniszterelnöki hivatal szóvivője közölte: a brit kormány 1,5 millió fontot különít el egy olyan tesztelési módszer kifejlesztésére, amellyel meg lehet állapítani, ha Oroszország Ukrajnától illegálisan elsajátított gabonát próbál értékesíteni a világpiacon

(MTI)

Ezt a kérdést vette górcső alá Alexander Motyl politológus professzor, Ukrajna-Oroszország szakértő, aki a 19FortyFive felületére írt elemzésében fejtette ki, hogy milyen esetben fordulhat elő támadás és annak milyen implikációi lehetnek.

A professzor rögtön kiemeli, hogy két forgatókönyv elképzelhető, ami Oroszországot támadásra sarkallhatja: a Nyugat átlép egy határt, amit a Kreml olyan súlyos provokációnak vesz, hogy súlyos választ ad; illetve Putyin annyira kétségbeesetté válik amiatt, hogy a jóval gyengébb ellenfél ellen sem tud háborút nyerni, hogy megtámadja inkább a Nyugat valamelyik gyengepontját.

Az orosz politikusok folyamatosan azt hangoztatják, hogy csak akkor fognak brutális választ adni a Nyugat lépéseire, ha azok közvetlenül megtámadják Oroszországot vagy olyan lépést tesznek, ami ilyen vagy olyan módon az orosz állam létezését fenyegeti.

Ez utóbbi értelmezésnek az eredménye az, hogy Ukrajnát megtámadták, az oroszok ugyanis állításuk szerint attól tartottak, hogy Kijev felvételt nyer a NATO-ba vagy az ország területére telepítenek olyan rakétarendszereket, amelyekkel el lehet találni orosz területet.

Mint Motyl kiemeli, egyelőre kérdéses, hogy az oroszok értelmezésében mi számít kemény fellépésnek, de feltehetően tudatos az, hogy nem akarják ezt pontosítani, hogy a Nyugaton csak tippeljenek a vezetők, hogy mi lehet a következő lépés, ami súlyosnak minősül.

A professzor felhívja a figyelmet, hogy érdemes ettől külön venni az orosz televíziós személyiségeket és propagandistákat, akik örömmel fantáziálnak a nukleáris Armageddonról, Ukrajna, Lengyelország és a balti államok teljes elpusztításáról, valamint folyamatosan a nyugati hatalmak elleni végeláthatatlan harcról értekeznek.

Motyl is kiemeli, hogy nem lehet tisztán látni azt, ezek a szólamok mennyire tükrözik az orosz politikusok véleményét. Mint fogalmazott, talán ezzel akarják készíteni a lakosságot a „világvége-forgatókönyvre”, vagy csak rá akarnak ijeszteni a Nyugatra, de annyi biztos, hogy a hivatalos kommüniké jóval nyugodtabb, mint a propagandisták vágyálmai.

A professzor szerint azonban vannak alkalmak, amikor valósággá válik az eltúlzó kommunikáció: Moszkva is pontosan tudta, hogy Ukrajna NATO-csatlakozása a következő két évtizedben teljes esélytelen volt, így a területükre telepített rakétarendszerek, mégis hónapokon keresztül ezt szajkózták, hogy küszöbön áll a fenyegetés és végül a „megelőző támadás” mellett döntöttek.

Motyl szerint kiindulva ezen túlzásokból és hazudozásokból, egyértelműen kijelenthető, hogy Moszkvának egy szavában sem érdemes bízni. Mint mondta, ettől függetlenül komolyan kell venni, hogy az orosz államiságra való egzisztenciális fenyegetés egy vörös vonal, már csak azt kell valahogy kitalálni, hogy mi minősül ilyen fenyegetésnek.

Ameddig nem folytatnak le villámháborús inváziót Oroszország ellen vagy nem lőnek rakétát Moszkvára, addig úgy tűnik, nincs egzisztenciális fenyegetés. Az Ukrajnának szállított eddigi fegyverek sem bizonyultak ilyen vörösvonalnak.

Az a tény, hogy az amerikaiak HIMARS rakéta-sorozatvetőt, illetve a britek MLRS sorozatvetőt szállítanak, az ugyan a háború menetét akár meg is változtathatja, viszont egészen addig, amíg az ukránok nem lőnek ezekkel orosz terület ellen, nehéz elképzelni, hogy az orosz államiságot bármi is fenyegeti – fogalmazott a professzor.

Motyl szerint még az sem teljesen tiszta, hogy ha Ukrajnában lenne nyugati katonai jelenlét, az átlépné-e azt a vonalat, ami az orosz államiságot állítólagosan fenyegeti. Ha csak az oroszok nem döntenek úgy, hogy egy sikeres ukrán ellentámadás vagy nyugati katonai jelenlét átlépi a mesterségesen generált vörösvonalat, addig nem tudjuk.

A professzor szerint még ebben az esetben is az a valószínű, hogy Oroszország az ukrán civilek ellen pörgeti fel a támadásait, mintsem egy nyugati államot megtámadnának. Motyl szerint az a lényeg az oroszok számára, hogy kiszámíthatatlanak legyenek a vörösvonal tekintetében, hogy mindig meglegyen ennek a bizonyos vonalnak a mesterségessége.

Ami viszont nehezíti a helyzetet, hogy a kétségbeesett orosz elit bármikor dönthet úgy, hogy rakétát lőnek Varsóra vagy inváziót indítanak Észtország ellen, csakhogy keménynek tűnjenek és teszteljék, mennyire erős a kollektív NATO-védelmet előidéző Ötödik Cikkely, tovább rontva ezzel a Kreml hitelességét.

Motyl kiemeli, hogy a Nyugatnak nem kell átlépnie egy objektív vörösvonalat, hogy egy ilyen forgatókönyv megvalósuljon. A professzor szerint ez elsősorban azért igaz, mert a diktátorok a természetüktől fogva kiszámíthatatlanok, a végtelen hatalommal rendelkező irracionális szociopaták, mint Putyin, azok meg különösen.

Motyl azt javasolja, hogy a nyugati törvényhozóknak minden egyes döntésükbe bele kell építeni az orosz kiszámíthatatlanságot: akár Putyin sértegetése is jelentheti a vörösvonal átlépését, mint ahogyan az orosz csapatok Donbasszból való kiszorítása sem feltétlen jelenthet bármilyen vonalátlépést.

A professzor szerint az ilyen szintű bizonytalanságban a Nyugatnak egyetlen választása van: kristálytisztán közölni az álláspontját Moszkvával. Ehhez pedig a következőket kell tenni: megmutatni Moszkvának, hogy Ukrajna győzelme és szuverenitása feltétel nélküli támogatást élvez és azt is, hogy a Nyugatnak is vannak vörösvonalai, amelyet ha Moszkva átlép, akkor készüljön fel az orosz államiság összeomlásával számoljanak. Motyl úgy véli, a Nyugatnak ugyanúgy ködösen kell megfogalmaznia a „kemény ellenlépéseket”, hogy a Kremlben ugyanolyan zavarodottság legyen.