Az öregedéssel párhuzamosan a vérképző és az immunrendszer teljesítménye fokozatosan csökken, amelynek egyik legfontosabb oka a hematopoetikus őssejtek gyengülése, mivel ezek felelnek az összes vérsejttípus folyamatos utánpótlásáért és egyensúlyáért.

Egészséges állapotban ezek az őssejtek képesek megújulni és kiegyensúlyozott arányban létrehozni a különböző sejtvonalakat, az idő múlásával azonban hatékonyságuk romlik, kevesebb új sejtet termelnek, és a limfoid sejtek helyett egyre inkább mieloid irányba tolódik el a termelés, ami gyengébb immunválaszhoz vezet.

A folyamat hátterében felhalmozódó sejtkárosodás, génaktivitási változások, tartós alacsony szintű gyulladás és a csontvelői környezet átalakulása állhat, ugyanakkor a kutatók eddig nem értették pontosan, miként kapcsolódnak össze ezek a stresszhatások, és hogyan rontják együttesen az őssejtek működését.

A Tokiói Egyetem és az amerikai St. Jude Gyermekkutató Kórház szakemberei ezért azt vizsgálták, hogyan reagálnak az őssejtek az életkorral összefüggő stresszre, különös figyelmet fordítva a RIPK3 és az MLKL fehérjék jelátviteli tengelyére, amit korábban elsősorban a nekroptózissal, vagyis a programozott sejthalál egyik formájával hoztak összefüggésbe. A kutatást Dr. Masayuki Yamashita vezette, aki a vizsgálat idején a Tokiói Egyetem Orvostudományi Intézetének adjunktusa volt, jelenleg pedig a St. Jude intézet munkatársa – tudhattuk meg a ScienceDaily elemzéséből.

Egy váratlan megfigyelés

A vizsgálat kiindulópontját egy váratlan megfigyelés jelentette, amely során az MLKL-géntől megfosztott egereknél, amelyeket ismételten 5-fluorouracillal kezeltek, az öregedésre jellemző funkcionális romlás jelentősen enyhébbnek bizonyult, miközben az őssejtek pusztulásában nem mutatkozott kimutatható különbség.

Dr. Yamashita azt mondta: „Váratlan fenotípust figyeltünk meg az MLKL-kiütött egerek őssejtjeiben, ahol az öregedéssel összefüggő funkcionális változások feltűnően mérséklődtek annak ellenére, hogy az őssejthalálban nem láttunk eltérést, ezért megvizsgáltuk, hogy ez az útvonal a sejthalálon túlmutató funkcionális változásokat is kiválthat-e.”

A 2026 áprilisában a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók többféle genetikailag módosított egérmodellt alkalmaztak, és olyan stresszhelyzeteknek tették ki őket, amelyek az öregedést utánozzák, például gyulladásos, replikációs és onkogén stressznek. Az őssejtek működőképességét elsősorban csontvelő-átültetési kísérletekkel mérték, emellett fejlett molekuláris és sejtszintű vizsgálatokat is végeztek, hogy pontos képet kapjanak az MLKL szerepéről.

Az eredmények alapján az MLKL aktiválódása nem növelte az őssejtek halálozását és nem csökkentette számukat, ugyanakkor stressz hatására átmenetileg a mitokondriumokhoz vándorolt, ahol csökkentette a membránpotenciált, megváltoztatta a mitokondriumok szerkezetét és visszafogta az energiatermelést. Ez a károsodás az öregedés jellegzetes jegyeit idézte elő, így romlott az önmegújító képesség, csökkent a limfoid sejtek termelése, és fokozódott a mieloid irányú eltolódás.

Érdekes eredmények születtek

Amikor azonban az MLKL-t eltávolították vagy inaktiválták, az őssejtek megőrizték regenerációs kapacitásukat, kevesebb DNS-károsodást mutattak és stabilabb mitokondriális működést tartottak fenn, miközben egészségesebb immunsejteket hoztak létre még idősebb állatokban vagy tartós stressz esetén is.

Ugyanakkor a javulás nem járt jelentős génexpressziós vagy kromatin-hozzáférhetőségi változással, ami arra utal, hogy az MLKL az öregedést elsősorban a sejten belüli struktúrák, különösen a mitokondriumok szintjén befolyásolja, nem pedig közvetlenül a DNS-szabályozáson keresztül.

Dr. Yamashita hangsúlyozta, „hosszabb távon ez a kutatás olyan terápiákhoz vezethet, amelyek megőrzik a hematopoetikus őssejtek működését, és javítják a kemoterápián, sugárkezelésen vagy transzplantáción áteső betegek felépülését és hosszú távú egészségi állapotát”, emellett hozzátette, hogy a nem halálos sejthalál-útvonalak szerepének feltárása új, mitokondriumvédő vagy a nekroptózist szabályozó gyógyszerek kifejlesztését ösztönözheti.