Miért éppen kék színű a Neptunusz?
A Naprendszer összes bolygója közül talán a Neptunusz tűnik a legbékésebbnek, ugyanis ha távcsővel vizsgáljuk a felszínét, egy csodálatos türkizkék égitestet figyelhetünk meg, ami látszólag nyugodtnak mondható.
A Naprendszer összes bolygója közül talán a Neptunusz tűnik a legbékésebbnek, ugyanis ha távcsővel vizsgáljuk a felszínét, egy csodálatos türkizkék égitestet figyelhetünk meg, ami látszólag nyugodtnak mondható.
A valóságban azonban a Neptunusz messze nem annyira barátságos, mint azt első ránézésre gondolnánk, mivel az atmoszférájának nagy része hidrogén (80%), hélium (19%) és metán (1%) gázokból áll.
Lényegében a metánból álló felhők felelősek a bolygó színéért – igaz, hogy alig 1%-os koncentrációban található meg ez a molekula a planéta légkörében, mégis a legtöbb vörös hullámhosszú fényt nyeli el, ezáltal pompázhat kék színben a gázóriás.
A Neptunusz az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amit szabad szemmel nem lehet látni, ezért nem meglepő, hogy mindössze 1846-ban fedezte fel Johann Galle csillagász Urbain Le Verrier matematikai előrejelzései alapján, de még ezután sem tudták kideríteni, pontosan hogyan nézhetett ki az égitest.
A Földünknél négyszer nagyobb gázóriást először 1989-ben közelítette meg a NASA Voyager–2 űrszondája, amely pazar felvételeket küldött a bolygóról. Bebizonyosodott, hogy jó ötlet volt korábban a rómaiak tengeristenéről, Neptunuszról elnevezni a planétát, hiszen lenyűgöző, kék alapszínnel rendelkezik.
Az Uránuszhoz hasonlóan a Neptunusz tömegének egyötödét szintén a hidrogén és hélium gázok teszik ki, legnagyobb arányban mégis a nehezebb molekulák, úgymint az ammónia, a metán, a víz, a szén- és az oxigénvegyületek dominálnak.
Az azonosságok ellenére mindkét gázóriás eltérő színű, ami főként az atmoszféra felső rétegeiben lévő felhők összetevőinek köszönhető, amelyek a Földhöz hasonlóan attól függően változtatják szerkezetüket, hogy milyen magasságokban képződnek.
A metánfelhők általában a fagyos hőmérsékleti viszonyok miatt a Neptunusz felső légkörrétegében keletkeznek, míg lejjebb hidrogén-szulfidból, ammónium-szulfidból, ammóniából és vízből álló felhők alakulnak ki. A metán sincsen tökéletes arányban szétterülve, mert az egyenlítőhöz közel például sokkal nagyobb sűrűségben van jelen az etánnal és az etinnel együtt, mint a pólusokon.
A metán üvegházhatása tökéletesen érvényesül a Neptunuszon, mivel a gáz elnyeli a 600 nanométer hullámhosszú sugarakat, amelynek eredményeképpen visszaveri a kék színt a bolygó felületéről. Az Uránusz sokkal világosabb, mint a Neptunusz, mert sokkal több kromofor anyagot tartalmaz az atmoszférája, melyek az utóbbi planéta légköréből rejtélyes módon hiányoznak.
