Kezdőlap

Friss hírek

Fontos hírek

Felkapott

Menü

ÉLŐ

Clouds
Budapest 21
Dollár
362,95 Ft
Euró
394,02 Ft
Font
468,10 Ft
Bitcoin
64,137 $

Kokain, erőszak, kartellek, sicariók: A drogbárók nyomában I. rész – A kokain igazi ára

A következő cikksorozatunkban egy kicsit mélyebbre ásunk a drogbárók és a kábítószer kereskedelem világában, amit mindenki csak az erőszak, a kartellek és a dollárkötegek világaként ismer.

Külföld
Author image

Takács Petra

Szerkesztő

A cikksorozatunk első részében a drogkereskedők számára egyik legnagyobb bevételt hozó kábítószerrel, a kokainnal ismerkedhetünk meg egy kicsit közelebbről. A kokain talán a legdrágább utcai kábítószer a piacon, de pontosan hogyan is jön össze az ára, meg mit kell egyáltalán róla tudni?

A cikk folyamán példaként Ausztráliát fogjuk használni, akik a világ nyolcadik legnagyobb fejenként kokainhasználói. A kokaint – nem alaptalanul – gyakran azzal asszociáljuk, hogy a társadalom legmódosabb tagjai sűrű használói a fehér pornak. Olyannyira, hogy amikor Richard Buttrose-t 2010-ben kokainkereskedelemért letartóztatták, úgy fogalmazott, hogy ebben a világban a kokain olyan, mint innánk egy pohár bort. Soron kívül Gyurcsány Ferenc: Fiatalok, ne vegyetek kábítószert

A kokainpiacról készült tanulmányok szerint a kemény használókon túl van egy nem elhanyagolható méretű csoport, aki nagyon is osztja Buttrose véleményét. A kokaint általában legalább felső-középosztálybeli emberek használják (jól képzett és jó munkahellyel rendelkezők), és általában a barátaikkal együtt. A tendencia azt mutatja, hogy a kokainhasználat egyre elfogadottabbá válik a társadalomban.

A növekvő kereslettel természetesen lépést tart az illegális piac, így a kínálattal sincsen általában probléma. Az Ausztrál Bűnügyi Bizottság adatait vizsgálva egyértelműen kitűnik, hogy évről évre egyre nagyobb mennyiségű kokaint foglalnak le a hatóságok, ezen felül arra is egyre több bizonyíték van, hogy a mexikói kartellek egyre inkább megvetik a lábukat Ausztráliában.

A kokain piaci ára

Ha a nagybani kereskedelmi árat vizsgáljuk, akkor Ausztrália egy kifejezetten magas kokainárakkal operáló ország. Míg az Egyesült Államokban 20 dollár (körülbelül 6000 forint) egy gramm kokain ára, addig Ausztráliában ez az összeg 200-250 dollár (60 000 – 90 000 forint között) köré is rúghat grammonként, de természetesen az ára erősen függ az anyag tisztaságától is.

Ez rendesen tükrözi a kokain igazi árát? Közel sem. Mivel a közgazdászok nem csak úgy határozzák meg egy árucikk vagy egy szolgáltatás árát, hogy mennyit fizet érte a vásárló, hanem azt is figyelembe veszik, mennyi költsége van a tranzakcióból harmadik személynek, ezért számos intézet a droghasználat úgynevezett társadalmi árát is megpróbálja megbecsülni.

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az előállítás, szállítás és disztribúció költségei további költségekként is felmerülnek, amit az illegális piacokon általában a termékárakon szoktak leverni. Az olyan esetekről is tudunk, főként ruhagyártók esetén, amikor borzasztóan alacsony fizetésért, félrabszolgaként dolgoztatnak hosszú munkaórákat az érintettekkel, pokoli körülmények között.

Ezeket mind számításba véve megvizsgáljuk, hogy Ausztrália esetén milyen más költségek merülnek a fent említett folyamatok során, legyen az pénzügyi költség, vagy azon túlmutató.

Előállítás

Ha a kokainról beszélünk, akkor valószínűleg tízből legalább hét-nyolc embernek Kolumbia jut eszébe, nem is tévesen: a kokain túlnyomó többségét Kolumbiában állítják elő. Az előállított narkotikumot ezután Közép-Amerikán keresztül szállítják a már jól kitaposott útvonalakon, és egészen a drogkereskedelem Mekkájáig, Mexikóig meg sem állnak.

Itt egy szóra érdemes megállni az útvonal menti országoknál, ugyanis különös szenvedést okoz a Közép-Amerikai országoknak ez a történet: Honduras, Guatemala és El Salvador is a világ legveszélyesebb országai között vannak, ahol borzalmasan magas az évi emberölések száma. Ez az utcai bandák ámokfutása mellett nagymértékben köszönhető az országokon keresztül futó kereskedelmi útvonalaknak, lényegében a kábítószer-kereskedelem „Selyemútjának”.

Vissza Mexikóra. Mint azt valamennyien tudjuk, Mexikó a kartellek háborújának és ebből kifolyólag az erőszaknak az egyik melegágya. A területekért, és a kereskedelmi útvonalakért való harc kritikus pontja az országban zajló drogháborúnak, ami csak 2006 óta legalább 47 000 ember halálát okozta, de ez a szám akár 60 000 halálos áldozat körül is lehet.

A kartellek folyamatosan félelemben tartják a területek és az útvonalak mentén élő lakosságot, valamint a politikusokat, közfeladatot ellátókat egyszerűen megvásárolják, a narkokorrupció brutális szinteket ölt. A kartellek egyszerű választás elé állítanak mindenkit: plata o plomo (ezüst vagy ólom – vagy elfogadott a pénzt, vagy már holnap elhantolhat a családod).

Az egyik legrettegettebb, és talán a legnagyobb befolyással bíró kartell mind közül a Los Zetas, kifejezetten a Kolumbiából érkező kokain területén. A kartelltől az sem idegen, hogy mérnökök és technikusokat raboljanak el, akiket arra kényszerítenek, hogy szaktudásukkal fenntartsák és javítsák a kartellek telekommunikációját. A kartelltől a bevándorlók rabszolgasorba döntése sem idegen.

Miközben a kokain egyáltalán nem az egyetlen árucikk a portfóliójukban (állítólag a bevételük nagy része cannabisból származik), az ausztrál piacból igencsak vaskos bevételük származik. Csak úgy mint a legális üzletek, úgy a szervezett bűnözés is arra a helyre csap le, ahol jelentős pénzt lát, és mivel a kokainban rengeteg pénz van Ausztráliában, ezért láthatunk olyanokat, mint a Sinaloa kartell növekvő befolyása.

Szállítás

A mexikói kokainszállítmány számos útvonal eljuthat Ausztráliába. Még a 2010-es évek elején a fő útvonal a Csendes-óceáni szigeteket érintve haladt, a szállítmányt pedig kisebb hajókon vitték (erre kiváló példa a tavaly Tonga mellett elsüllyedt yacht). Egy másik ilyen módszer a hagyományos kereskedelmi hajókon történő szállítás, teljesen véletlenszerű szállítmányok között elrejtve (például kőburkolók között).

Az utóbbihoz fontos a kartelleknek, hogy a két ország közötti legális kereskedelem is megnőjön, viszont erre szerencséjükre megvolt a tendencia. Ennek kapcsán erősen elképzelhető, hogy a politikusok és cégvezetők lefizetése is nagymértékben hozzájárult, így ezeken keresztül egyre nagyobb és nagyobb szállítmányt tudnak Ausztráliába juttatni.

A technológia fejlődése is természetesen a kínálati oldalnak kedvez, csak annyi szükséges, hogy minél fejlettebb kódnyelvet alkalmazzanak. Ennek egy kiváló példája a Tor nevű böngésző, amelyen keresztül hagyományos az úgynevezett „dark webre” is hozzáférést tudunk nyerni, ami pedig az illegális piacnak, így a kábítószer-kereskedelemnek is az egyik kedvenc játszótere.

Vannak olyan módszerek is, amikre először legyintünk, hogy ezzel biztos nem próbálkoznak. Tipikusan ilyen a leveleken keresztül történő kokainküldés, ami igencsak kockázatos tud lenni, viszont gyakrabban történik, mint ahogyan azt gondolnánk: 2010-11-ben összesen 55 kilogramm kokaint küldtek levélen keresztül Ausztráliába, ami 250 dolláros gramm ár mellett 13-14 millió dollárra rúg.

A kokainszállítás legfontosabb része egyébként itt is a hivatalos személyek megvesztegetése, akik az érkező szállítmányt ellenőrzik, akik a közbeeső állomásokon ellenőriznek, valamint magukat a szállítókat is igencsak vaskos összeggel kell lekenyerezni.

A hajók mellett a repülőre is ugyanez vonatkozik, a Sydney repülőtér kapcsán fel is merült a gyanú, hogy a reptéri személyzet is közreműködött a kokainbeszállításban. Ezen esetekben mindig a korrupciót kell szem előtt tartani, és habkönnyűvé válik az illegális termékek szállítása egyik országból a másikba.

Disztribúció

Az illegális piacok egyik főszabálya, hogy a megkötött szerződéseket minden áron ki tudd kényszeríteni. Természetesen a piac jellegéből adódóan itt nem igazán lehet, se nem célszerű megpróbálni bírói utat igénybe venni, se eladói se vevői oldalról. Itt sem szerződési, sem fogyasztóvédelmi szempontok nem érvényesülnek, ez egy polgári jogi Vadnyugat ha úgy tetszik.

A Vadnyugat jelleg a kereskedelmi életben is megfigyelhető. Egyrészt az egymás között versengő üzletekre – illegalitásuk miatt – lényegében semmilyen szabályok nem vonatkoznak, csak azzal kell mindig megküzdeniük, hogy a hatóságok be akarják zárni az üzletüket. Ez a jelleg táplálja a kábítószer-kereskedelmet övező féktelen erőszakot és rendőrök, politikusok korrumpálását.

A rendvédelmi hatóságok alapos megvesztegetése mellett a nagyobb kartellek minél inkább helyi szintre próbálják kiszervezni a kábítószer elosztását. Ez egy nagyon kifizetődő üzleti modell lett például a kolumbiai szervezett bűnözésnek, akiknek olasz és spanyol „üzemei” gond nélkül intézik az Európai Uniós kábítószer-elosztást.

Ne fogyassz, de ha mégis így döntesz, légy körültekintő

Tekintve, hogy a kábítószer-fogyasztás, illetve kereskedelem még meglehetősen messze áll a dekriminalizációtól vagy egyenesen a legalizációtól, az illegális piac továbbra is virágozni fog. Mit lehet ezzel a problémával tenni? Figyelemfelhívó kampány, ami a fogyasztási vágyat csökkentené, kezdésnek nem egy rossz javaslat.

Ha társadalomként azon aggódunk, hogy a csirkéket humánus körülmények között nevelik-e, a farmerunkat pedig nem dél-ázsiai félrabszolgák varrják-e, akkor bizony figyelembe kell vennünk, hogy mi a kokain valódi ára. Korrupt politikusok és hatóságok, vér, erőszak, gyilkosságok, narkoterrorizmus és megannyi megnyomorított emberélet.