A Föld múltbéli történetén alapuló kutatások alapján kiderítették, milyen súlyos tragédiával járna, ha az arktiszi permafroszt folyamatos olvadásnak indulna.

Az északi sarkkörön túl elterülő régió örökös talaj menti jégrétege az elmúlt 27 ezer évben több alkalommal is felengedett és összeesett. A Science Advances tudományos folyóiratban közzétett tanulmányból megtudhattuk, hogy minden egyes ilyen esemény során óriási mennyiségű szén-dioxid és metán került az atmoszférába.

Mindezekből tisztán látszik, ha nem lépünk közbe időben, és nem állítjuk meg a klímaváltozás jelenlegi folyamatainak negatív tendenciáját, akkor ugyanerre számíthatunk mi is.

A korábbi felengedésekkor annyira sűrű koncentrációban telítődött meg a légkör káros szén-dioxiddal, mint az őket megelőző időszakban együttvéve. Egyszóval ha el szeretnénk kerülni és kordában akarjuk tartani az éghajlatváltozást, akkor azonnali beavatkozás szükséges, a várakozással komoly problémákat idézhetünk elő.

Fontos lenne tehát, hogy az olvadás megállítása érdekében, a 2015-ös párizsi éghajlatvédelmi egyezményben megfogalmazott célok kitűzésével együtt minél hamarabb gátat szabjunk a negatív hatásoknak, máskülönben a permafrosztból sokkal több szén-dioxid távozhat az atmoszférába, mint amennyit a globális emisszióval a levegőbe eresztünk.

Örjan Gustafsson, Stockholmi Egyetem professzora, és egyben a kutatás társszerzője elmondta,

Gustafsson hozzátette, egyetlen megoldás erre az égető problémára az lenne, ha jelentős mértékben lecsökkentenénk globális szinten a káros gázemissziót, ehhez viszont egy nemzetközi megállapodás kell, hogy szülessen.