Legalább 44 iráni tengerész életét vesztette és további 29 megsérült azóta, hogy február 28-án kirobbant az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúja, miközben a halálos áldozatok között polgári hajósok, halászok és kikötői munkások is szerepelnek a szakszervezet közlése szerint.

Saman Rezaei, az Iráni Kereskedelmi Tengerészek Szakszervezetének főtitkára az Al Jazeerának pénteken elmondta, hogy február 28. és április 1. között 22 civil tengerész, 16 halász és hat dokkmunkás halt meg, és a listát az Iráni Kikötői és Tengerészeti Szervezet, valamint a szakszervezet tagjai állították össze. Hozzátette, a kimutatás nem tartalmazza az iráni haditengerészet azon tagjait, akik az amerikai és izraeli erők akciói során vesztették életüket, ugyanakkor a névsort független forrásból nem sikerült megerősíteni.

Rezaei márciusban és áprilisban több panaszlevelet is eljuttatott az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezetéhez, amelyekben a haláleseteket az „amerikai és izraeli hadsereg iráni kikötők és kereskedelmi flották elleni támadásainak” tulajdonította Irán felségvizein és a Perzsa-öböl térségében. Levelei szerint legalább 29 iráni tengerész megsérült, kilenc személyt pedig eltűntként tartanak nyilván.

A szakszervezet a Nemzetközi Szállítási Dolgozók Szövetségéhez kapcsolódik, és az iráni hajózási vállalatokkal folytatott tárgyalások során képviseli a munkavállalókat, emellett a háború kezdete óta humanitárius, egészségügyi és hazaszállítási segítséget is nyújt a bajba jutott tengerészeknek. Rezaei hangsúlyozta, „a humanitárius válság a Perzsa-öböl minden tengerészét érinti, beleértve az iráni zászló alatt hajózókat is, ugyanakkor ők egyedi és félelmetes nyomásnak vannak kitéve”.

A hajókon rekedt legénység

A főtitkár szerint a hajókon rekedt legénység nemcsak az egyre fogyó készletek miatt aggódik, hanem „súlyos pszichológiai megterhelést” is elszenved, miután mintegy 60 napot töltöttek háborús övezetben a Perzsa-öböltől egészen az Indiai-óceánig húzódó térségben.

A független Armed Conflict Location and Event Data adatai alapján az amerikai és izraeli erők február 28. óta több mint 3000 légicsapást hajtottak végre Irán területén, miközben Irán közel 1600 válaszcsapást indított a Közel-Kelet különböző pontjain. Bár április 8-án életbe lépett egy amerikai–iráni tűzszünet, az Egyesült Államok április 13-án tengeri blokádot rendelt el az iráni kikötők ellen, hogy visszafogja az ország olajexportját és nyomást gyakoroljon Teheránra a Hormuzi-szoros újbóli megnyitása érdekében.

A világ energia- és gázexportjának mintegy ötöde normál esetben ezen a vízi útvonalon halad át, amely a háború kezdete óta gyakorlatilag lezárult, és legalább két hónapja mintegy 20 ezer tengerész rekedt a szorosban vagy annak közelében. Ennek ellenére az iráni erők a tűzszünet után is tüzet nyitottak a Hormuzi-szorost elhagyni próbáló hajókra, április 22-én pedig lefoglaltak egy panamai és egy libériai zászló alatt közlekedő teherhajót.

Újabb hajókat tartóztattak fel

Az amerikai erők április 19-én az Ománi-öbölben feltartóztatták az iráni zászló alatt hajózó MV Touska nevű hajót, legénységét őrizetbe vették, és az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága azzal vádolta a hajót, hogy megsértette a tengeri blokádot. Az amerikai elnök, Donald Trump szerint a Touska korábbi „illegális tevékenysége” miatt szankciók alatt is áll.

Rezaei közlése szerint a hajón 23 fős legénység, két kadét, két nő és egy gyermek tartózkodott, bár ezeket az adatokat független forrás nem erősítette meg. Elmondása alapján a két nő és a gyermek azon hat személy között volt, akiket az amerikai erők a héten szabadon engedtek és visszatérhettek Iránba.

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet adatai szerint az iráni erők támadásai is követeltek áldozatokat, mivel a háború kezdete óta legalább tíz tengerész halt meg a Perzsa-öbölben vagy a Hormuzi-szoros átszelése közben. A szervezet az ügyben megkeresésre nem reagált.

Stephen Cotton, a Nemzetközi Szállítási Dolgozók Szövetségének főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a konfliktus mindkét oldalán érintett tengerészek civilek, akik nem katonai szereplőként sodródtak a háborúba. Mint fogalmazott, „a lényeg az, hogy ők tengerészek. Mondhatják, hogy iráni zászló alatt hajóznak, és vannak szankciók, de nem mindenki ért egyet a szankciókkal.”