Globális felmelegedés: kevesebb nagyobb hal, több kisebb hal

A Science Times által is szemlézett friss tanulmányból derült ki, hogy az óceánokban egyre kevesebb nagy hal él, miközben a kisebb fajok egyre nagyobb számban fordulnak elő. A jelentés szerint erre kitűnő példa egy bizonyos észak-atlanti hal, a tüskés rája, melynek populációja 1960 óta jelentősen zsugorodott.

Inês Martins, a tanulmány vezető szerzője, a Yorki Egyetem makroökológiai kutatója a megállapítások kapcsán rámutatott, bizonyos területeken a csillagrájából egyre kisebb számú egyedet figyelnek meg, míg a kisebb testű halfajok, például a makréla, egyre nagyobb számban fordulnak elő. Soron kívül A hét első felében napsütés, a második felében esős és szeles lesz az idő

A mintázat a vizsgálat során megfigyelt 4292 faj (halak, gerinctelenek és növények) közül többnél is megfigyelték e tendenciát. Ugyanakkor Martins megjegyezte, a rendelkezésükre álló adatok mennyisége kisebb, ha más élőlényekről van szó, az átlagot tekintve pedig nem tapasztaltak szignifikáns változást.

Ennek ellenére nem lehet megkérdőjelezni, hogy jelentős változásokat látnak a biológiai sokféleségben, és abban, hogy milyen fajta biodiverzitás figyelhető meg bizonyos helyeken. A szakértő ennek kapcsán rámutatott, más kisebb halfajok esetében is a populáció növekedését tapasztalták, ami általánosságban követi az ökoszisztéma önszabályozására vonatkozó elképzelést az állandó biomassza mennyiségéről, ahol a nagyobb élőlények helyébe a a jelentősen megnövekedett egyedszámú kisebbek lépnek.

Maria Dornelas társszerző, a St. Andrews Egyetem biodiverzitással foglalkozó professzora kifejtette, mindez ez azt jelentheti, hogy a nagyobb élőlények eltűnése esetén mások megpróbálhatják átvenni a helyüket, s kihasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat. A szakértő azonban hozzátette, feltétlenül fel kell tárni és fel kell ismerni ezt a kompexitást, hogy megértsük a testméret az idő múlásával történő változásának hátterében álló mechanizmusokat.