Caitlyn Nojiri, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem asztrofizikusa és kollégái szerint eredményeik azt mutatják, hogy kapcsolat van a kozmikus sugárzás és a diverzifikáció között – írják a beszámolóban. A szakértők régóta úgy gondolják, hogy a sejteket mutációra késztető sugárzás az evolúció egyik hajtóereje, az új eredmények azonban segítenek árnyalni a képet. Itt érdemes hozzátenni azt is: a Naprendszer az ún. Lokális Buborékban helyezkedik el, amelyben viszonylag kevés a csillag. A kutatók úgy vélik, hogy a buborékot szupernóva-robbanások sorozata alakította ki évmilliókkal ezelőtt.

Mivel a közeli szupernóvák jelentősen megnövelhetik a bolygónkat érő sugárzás szintjét, ésszerű volt megvizsgálni annak lehetőségét, hogy ez a sugárzás hat-e az életre. A csapat mélytengeri üledékmintákat elemzett, különösen a vas 60-as, radioaktív izotópjára fókuszálva, ez ugyanis jellemzően szupernóva-robbanások során keletkezik. Az izotóp datálásával meglehetősen pontosan meg lehet határozni, hogy mikor érték el szupernóvák sugárzási hullámai a Földet – magyarázzák. Egy 2016-os tanulmány alapján 6,5–8,7, illetve 1,5–2,3 millió éve az izotóp szintje kicsúcsosodott.

A Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem asztrofizikusa és csapata ezeket a maximumokat konkrét eseményekhez akarták kötni, ezért nekiálltak rekonstruálni a közeli űrben lévő objektumok múltbeli mozgását. Végül arra jutottak, hogy az előbbi csúcs akkor következett be, amikor bolygónk belépett a Lokális Buborékba, áthaladva a szupernóvák anyagain. A második maximum ezzel szemben egy 2–3 millió évvel ezelőtti, közeli csillagrobbanás következménye lehet. Az érintett szupernóva egy 460 vagy 230 fényévre fekvő csoportban lehetett, az adatok tükrében inkább előbbi tűnik a befutónak.

A szakértők ezt követően szimulációkkal mérték fel, hogy a robbanás miként hathatott bolygónkra. Úgy tűnik, a szupernóva mintegy 100 ezer éven át erős sugárzással bombázta a felszínt – hangsúlyozzák. Egy 2024-es publikáció szerint a Tanganyika-tóban 2–3 millió évvel ezelőtt megdöbbentően megnőtt a halvírusok diverzitása, a kutatók pedig most úgy vélik, hogy akár kapcsolat is lehet a két jelenség között. A friss eredmények ily módon tovább árnyalhatják a földi élet és a világűr közötti kapcsolatról kialakított képet, ugyanakkor tény: a helyzet alaposabb megismeréséhez további vizsgálatokra van szükség – írja a 24.hu a Science Alert cikke alapján.

Korábban azt is megírtuk, hogy a közeli univerzum eddigi legnagyobb struktúráját fedezték fel a Max Planck Intézet tudósai. A szakértők szerint a Quipu nevű struktúra létezése segíthet megtalálni az univerzum gyorsuló tágulásának titkát is. Mint kiderült, a Quipu 1,3 milliárd fényéven ível át, vagyis a teljes Tejútrendszer 13 000-szer férne el benne, ha egymás után pakolnánk. A teljes tömege ennél is nagyobb: a Tejútrendszernél 130 000-szer nehezebb. De a Quipu azért is érdekes, mert egyike annak az öt nagy struktúrának, ami a Földtől 424–815 millió fényév közti távolságban helyezkedik el.