A Massachusettsi Műszaki Egyetem tanulmánya mindezt azzal magyarázza, hogy a beltéri „expozíciós idő” valójában sokkal fontosabb szempont, mint maga a távolságtartás. A széles körben elfogadott koronavírus prevenciós irányelveket vitató jelentésben a kutatók szerint „kevés haszna” van az egészségügyi tisztviselők „2 méter szabályának”, különösen, ha az érintettek beltérben maszkot viselnek.

„A távolságtartás nem segít annyira, és hamis biztonságérzetet is ad, mert beltérben ugyanolyan biztonságban van 2 méterre, mint 20 méterre … Valójában mindenkit nagyjából ugyanaz a kockázat fenyeget” – írta Martin Bazant, az MIT mérnöki professzora a tanulmányban.

A tanulmány során a kutatók olyan tényezők alapján számolták ki a vírusnak való kitettség kockázatát, mint a bent töltött idő tartama, a légszűrés és a keringetés. Megvizsgálták az olyan tényezőket is, mint a maszk használata, az immunizálás és a légzési aktivitás, ideértve magát a légzést, az étkezést és beszédet.

Megállapították, hogy egy fertőzött emberrel egy légtérben töltött idő sokkal fontosabb, mint a tőlük való távolság – ezt a tényezőt a kutatók szerint a CDC és az Egészségügyi Világszervezet figyelmen kívül hagyta.

„Valójában nincs fizikai alapja, mert az a levegő, amelyet az ember maszk viselése közben belélegez, hajlamos felemelkedni, és a helyiség másik pontjára vándorol, így jobban ki van téve a kockázatnak” – mondta Bazant.

Hozzátette: „Az elemzésünk továbbra is azt mutatja, hogy sok bezárt helynek valójában nem is kellene bezárva lennie. Gyakran előfordul, hogy a hely elég nagy, a szellőzés is elég jó, az emberek együtt töltött ideje pedig annyit tesz ki, hogy ezeket a tereket még teljes kapacitással is biztonságosan lehetne működtetni, de a csökkentett kapacitások tudományos támogatása ezeken a tereken valóban nem túl jó.”

Bazant szerint a vállalkozásokat és az iskolákat bezárásra kényszerítő 2 méteres társadalmi távolságtartási szabályok „nem észszerűek”. „Szükségünk van a nyilvánosság számára oly módon továbbított tudományos információkra, amelyek nemcsak a félelemkeltést érik el, hanem valódi elemzésen alapulnak” – mondta.

A szakember kiemelte, a távolságtartás, mint óvintézkedés a járvány első pillanatától kezdve alapvetőnek számított, azonban ezt csak az akkori feltételezések alapján határozták meg, a CDC és a WHO azonban soha nem erősítette meg a távolságtartás tudományos alapját – írja a New York Post.