Egészségügy: egyre többen tervezik a felmondást, növekszik a bérfeszültség
A nem megfelelő bérezés, a túlterheltség és a krízisszintű kiégés is azzal fenyeget, hogy egyre többen intenek búcsút a szakmájuknak.
Fotó: Ápoló foglalkozik egy beteggel az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet tüdőbelgyógyászati osztályán 2021. február 18-án. A Magyar Ápolási Egyesület kezdeményezésére 2014 óta február 19-e, Magyarország első főápolója, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulója a magyar ápolók napja.
MTI/Balogh Zoltán
Egy érdekképviseleti felmérés szerint az állami egészségügyben dolgozó ápolók közel negyven százaléka felmondást tervez, akik közül 9 százalék a magánszektorban helyezkedne el, közel 5 százalékuk külföldön vállalna munkát, negyedük pedig végleg hátat fordítana az egészségügynek.
Egyelőre kérdéses, hogy végül hányan teszik meg ezt a lépést, a pontos adatok pedig 1-2 hónapon belül biztosan meglesznek, hiszen júniustól újra meg lehet szüntetni a munkaviszonyt az egészségügyben, illetve addigra a felmondási idők is letelnek.
A kormány azt kommunikálja, hogy egy OKJ-s végzettségű, 4-6 éves munkaviszonnyal rendelkező ápoló bruttó 517 ezret keres, a 20 éve dolgozó diplomás pedig közel 700 ezret, azonban a szakmai szervezetek szerint ezt csak brutális, hosszú távon nem tartható túlóramennyiséggel lenne elérhető.
Hozzátették, hogy egy pályakezdő illetménye még az emelések után is csak nettó 200 ezer forint, ami nem sokkal van a garantált bérminimum fölött, illetve az évek elteltével sem növekszik dinamikusan a fizetés, hiszen 40 év munkaviszony után is csak kb. 100 ezerrel keresnek többet a pályakezdőknél.
Azonban a bérfeszültség növekedése is egyre nagyobb gondot jelent, mivel korábban az orvosok átlagosan kétszer annyit kerestek papíron, mint az ápolók, ám ez az aránykülönbség mostanra három-négyszeresére nőtt.
Ez különösen frusztráló a magasabban képzett szakápolóknak, akiknek a munkakörébe tartozik, hogy az egyszerűbb orvosi feladatokat is ellássák, a bérezésük azonban semmilyen módon nem tükrözi az elvégzett munka fontosságát.
Emiatt úgy érzik, hogy sokkal többet dolgoznak, mint azok az orvosok, akik az állami munkahelyüket délután 2-kor elhagyják, majd a magánellátásban dolgoznak tovább másodállásként, nem kevés pénzért – írta a g7.hu.
Mindemellett a túlhajszoltság és a krízisszintű kiégés is nehezíti az ápolók helyzetét, amely azzal fenyeget, hogy egyre kevesebb szakképzett dolgozó marad az egészségügyben, illetve az utánpótlás is kérdéses, amely annak tulajdonítható, hogy nem túl vonzó a szakma a fiatalok körében.
